Nemeshegyi Péter SJ: Isteni igazság emberi szavakban

A világ legelterjedtebb könyve a Biblia. Sok ezer nyelvre lefordították, évszázadokon keresztül tanulmányozták, és emberek milliói számára lett az élet vezére, bajban vigasztalója, bánatban reménysége, döntésekben eligazítója. Több száz ember működött közre megírásában, és több mint kétezer év telt el a legrégebbi és a legújabb részeinek születése között. Külsejében más könyvekhez hasonló, de a keresztény hit szerint egész különleges, egyedi helyet foglal el valamennyi könyv között. 

aA keresztények Bibliája két részből áll, melyeket Ószövetségi és Újszövetségi könyveknek hívnak. Ennek az elnevezésnek az az oka, hogy Istennek az emberekkel való szövetségkötése a Biblia egyik legfontosabb tanítása. Mózes életének egyik jelenetét (i. e. 13. század) így írja le a Biblia: „Mózes leírta az Úr minden beszédét. Majd felkelt kora reggel, oltárt épített a (Sínai) hegy tövében, és tizenkét emlékoszlopot állított, Izrael tizenkét törzsének megfelelően. Aztán odaküldte Izrael fiainak ifjait, hogy mutassanak be egészen elégő áldozatokat, és vágjanak az Úrnak békeáldozatul fiatal bikákat. Mózes pedig fogta a vér felét, és a medencékbe töltötte, a másik felét pedig az oltárra öntötte. Aztán fogta a szövetség könyvét, és felolvasta a nép hallatára. Erre ők azt mondták: »Megtesszük mindazt, amit az Úr mondott, engedelmesek leszünk!« Ő pedig fogta a vért, és meghintette vele a népet és így szólt: »Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az Úr megkötött veletek e szavak alapján.«”
(Kiv 24,3–8)

Több mint ezer évvel később Jézus, kezében egy borral telt kelyhet tartva mondta a következő szavakat: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amely értetek kiontatik.” (Lk 22,20)

Az apostolok, valamint a keresztény egyházatyák és tanítók kezdettől fogva folyamatosan vallották a Bibliáról azt, amit a II. vatikáni zsinat így fogalmazott meg az Isteni Kinyilatkoztatásról szóló konstitúciójában: „Az Ó- és Újszövetség könyveit egész terjedelmükben, minden részükkel együtt szentnek és kánoninak tartja az Anyaszentegyház az apostoli hit alapján, mivel a Szentlélek sugalmazására írták le azokat (vö. Jn 20,31; 2Tim 3,16; 2Pt 1,19–21; 3,15–16), Isten a szerzőjük, és mint Szentírást kapta az Egyház. A Szent Könyvek megírására Isten embereket választott ki, akiket erejük és képességeik birtokában úgy használt föl, hogy miközben bennük és általuk Ő maga cselekedett, mint valódi szerzők mindazt, de csak azt foglalják írásba, amit Ő akar.” (DV 11)

Idézzük a zsinat által említett négy szentírási szöveget: „Ezeket pedig azért írták le, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hit által az ő nevében életetek legyen.” (Jn 20,31)

„Minden írás, amit Isten sugalmazott, jól használható a tanításra, az érvelésre, a feddésre, az igaz életre való nevelésre, hogy Isten embere tökéletes legyen és minden jóra hajoljon.” (2Tim 3,16–17)

„Súlyos prófétai beszéd birtokában vagyunk, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpásra, amíg a nap fel nem virrad, és a hajnalcsillag fel nem kél szívetekben. Mindenekelőtt azt kell megértenetek, hogy az Írás egyetlen prófétai beszéde sem egyéni értelmezés dolga. Mert sohasem emberi akaratból származott a prófétai beszéd, hanem Isten szent emberei a Szentlélektől sugalmazva szóltak.” (2Pt 1,19–21)

„Tekintsétek a mi Urunk hosszantűrését rátok nézve üdvösségnek, amint a mi szeretett testvérünk, Pál is megírta azt nektek a neki adott bölcsesség szerint. Szól is ezekről levelében. Bizonyos dolgokat nehéz ugyan megérteni bennük – ezeket a tudatlanok és állhatatlanok kiforgatják, mint ahogy a többi Írásokat is, a saját vesztükre.” (2Pt 3,15–16)