Előző cikk Következő cikk

Patsch Ferenc SJ: Csodák a technika korában?

Hit és tudás korhoz kötött konfliktusa

Vajon vannak ma is csodák? – A kérdésre adott válasz részben alighanem „világkép” függvénye. Vigyázat: nem „világnézeté”! Hiszen a természettudományok eredményei valamely egységesítő szempont szerint elrendezve világképpé állnak össze. A világnézet viszont az Istenről, a világról és az önmagunkról alkotott filozófiai vagy vallási állásfoglalás, amelyet rendszerint kultúránk közvetítésével kapunk, sokáig magától értetődőnek tekintünk, s hatása alól teljesen talán sohasem tudjuk kivonni magunkat.

aA világképek tudományosság szempontjából nagyban különbözhetnek; viszont egy világnézet nem lehet tudományosabb a másiknál (ebből az is világos, hogy a marxista szlogen a „tudományos világnézetről” bizony fából vaskarika). Vegyük most egy kissé közelebbről szemügyre, milyen szerepet töltenek be különböző világképeink a „csoda” értelmezésénél.

Egy drámai esemény

2013. május 16-án Madagaszkár déli részén rettenetes sáskajárás söpört végig. Másnap a BBC ugyan röviden beszámolt az eseményről – ám egyetlen rövid és könnyen feledhető híradás aligha képes képet adni arról, amit ez az ott élők életében jelentett. A földeken dolgozó emberek tehetetlen kétségbeeséssel nézték, amint a falánk rovarok milliárdjai perceken belül megsemmisítették a termést. Fianarantsoa városában a gyerekek földbe gyökerezett lábbal bámulták, amint másodperceken belül mindent elleptek a sáskák; a csapás ugyan csak néhány óráig tartott, mégis letaroltak, elpusztítottak és elfogyasztottak mindent, ami ehető. Mivel a lakosság legnagyobb része a mezőgazdaságból él, az esemény társadalmi-gazdasági következményei beláthatatlanok voltak, amire leginkább a „katasztrofális” szó illik…

Ami engem illet, személyesen is érintett a hír – hiába: a globalizáció korában élünk! –, jezsuita barátaim néhány órán belül drámai képeket is küldtek a történtekről. Itt, az európai földrészen persze ritkán vagyunk kitéve ilyen közvetlen formában a természet szeszélyeinek. Használjuk hát ki a földrajzi (és érzelmi) távolságot, hogy sine ira et studio szemügyre vehessünk egy fontos kérdést. Hogyan magyarázható egy ilyen esemény?

Véletlen vagy Isten büntetése?

Két kézenfekvő válasz azonnal adódik, amelyek azonban a maguk módján egyformán szélsőségesek. Mi, európai emberek – azzal a természettudományos világképpel, amit a nyugati típusú iskolarendszerben sajátítottunk el – alighanem arra hajlunk, hogy a sáskajárást különböző komplex természeti jelenségek kedvezőtlen egybeesésének tekintsük. Az esemény magyarázatára tehát alighanem biológiai és időjárási tényezőkre fogunk hivatkozni, amelyek a kártékony rovarok elszaporodásához vezettek. Végső soron esetleg a fejletlen technológiát okoljuk: hiszen megfelelő előrejelzés esetén a katasztrófa elkerülhető lett volna. Könnyű azonban elképzelni, hogy sokan más világkép alapján érvelnének. Ők a természettudományos magyarázat helyett isteni beavatkozásra (alkalmasint „istenverésre”, „isteni büntetésre”) hivatkoznak az eset kapcsán. Felvilágosult európaiként talán kézlegyintéssel intézzük el ezt a nézetet: Lárifári! Badarság volna még mindig, ennyi évvel a felvilágosodás után hinni ilyen babonákban! Ám a hívő embert mégis megkísértheti a kérdés: vajon Istennek nincs köze az eseményekhez? Ha ő van, és mindenható, nem okolható valamilyen értelemben a katasztrófáért? A válasz érdekében szükség lesz néhány elméletibb jellegű fejtegetésre.

A cikk teljes terjedelmében A Szív /áprilisi számában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.