Voltak évek, amikor egyszerre nyolc folyóirat jelent meg magyar jezsuiták gondozásában. A Szív című lap, amelynek internetes változatát most böngészi az olvasó, egy időben több mint kétszázezres példányszámban kelt el. Nincs ma olyan napilap Magyarországon, amely megközelítené ezt az olvasottságot. A szellemi- és vele a sajtóapostolkodás kezdetektől fogva elsődleges fontosságú a jezsuiták életében. Mióta 1909-ben megalakult az önálló magyar rendtartomány, a sajtó a jezsuiták apostolságának homlokterében állt. Itt rögtön két lelkes, zseniális apostol neve merül fel: Bangha Béláé (1880–1940) és Bíró Ferencé (1869–1938). Nyisztor Zoltán a XX. század katolikus megújhodásáról írt könyvében (Ötven esztendő, Bécs 1962) mindkét jezsuitát a „hódítókról” szóló fejezetben mutatja be, akiknek élén Prohászka Ottokár méltatását olvashatjuk....
A Szív eredete A közel 100 éves A Szív sokat látott, tapasztalt és megőrzött a magyar jezsuita rendtartomány száz esztendejéből. Az újság első alcíméből már következtetni lehet, hogy valójában kik voltak a folyóirat célközönsége. Az akkor még hetilap mai szemmel meglehetősen cikornyás logója alatt ez olvasható: A Jézus Szíve Szövetség heti értesítője. A magyar jezsuitáknak volt egy másik lapjuk is hasonló névvel, mégpedig a Jézus Szíve Hírnöke. A Jézus Szíve-tisztelet, amelynek emlékét ezek az újságok nevükben is hordozzák, a múlt század talán egyik legnépszerűbb katolikus lelkiségi áramlata volt. Terjesztését főként a jezsuiták tartották szívügyüknek. Lényege egy olyan istenkép és -kapcsolat ápolása, amely a szerető és az emberekkel együtt érző Istenre hívja fel a hit mélyebb megélése után vágyók figyelmét. A Jézus Szíve Szövetség ilyen hívőkből álló „kongregáció” volt, amelynek tagjai őszinte elkötelezettséggel hírnökei kívántak lenni az emberséges Istennek. Amíg azonban a Jézus Szíve Hírnöke inkább jámborsági és a hitélettel szorosan kapcsolatos témákat tárgyalt, addig A Szív világnézeti tájékoztató volt, a hívő, inkább értelmiségi, elkötelezett katolikusok lapja....
