Előző cikk Következő cikk

Jánosi Dalma: A nő különleges hatalma

A nő feladata, hogy felébressze a szép és a jó iránti szomjat az emberek szívében, hogy elfogadja az új élet csodálatos ajándékát, és hogy az örök lét felé vezesse a rábízottakat. Különleges hatalma, hogy tükörként megmutassa azt a csodát, amely minden emberben el van rejtve, és amit egyedül nem fedezhet fel. Interjú Costanza Miriano írónővel, a Rai vatikáni stúdiójának újságírójával.

Első könyvének címe Szent Pál szavait idézi: Menj feleségül és rendeld alá magad. Az alárendelés gondolata sokakban felháborodást kelt. Ön szerint hogyan tökéletesedhet ki egy önmagát alárendelő nő?

Először is előre kell bocsátanom, hogy nem az erőviszonyok és hatalmi harcok fitogtatásáról van szó. Nem az eltaposás és az elviselés harcáról. Az alárendeltség abban az értelemben gyümölcsöző, miszerint a nő alárendeli magát, hogy teret engedhessen a férfinak azért, hogy a férfi önmaga lehessen. A nő feladata, hogy megmutassa a férfinak azt az értéket és szépséget, amelyet egyedül nem fedezhetne fel önmagáról. A Szűzanya, aki a tökéletesség tükre, egy csodálatos példa lehet nekünk, nőknek. Ugyanúgy, ahogyan a Szűzanya visszatükrözi a bennünk teremtményekben lévő csodát, ugyanúgy nekünk nőknek is az a hivatásunk, hogy visszatükrözzük a férfinak mindazt a lehetőséget és értéket, amelyet magában hordoz. Ezáltal segíthetjük őt abban, hogy felismerje és kamatoztathassa igazi önmagát, azokat a lehetőségeket is, amelyeket nem ismer önmagáról, amelyeket időnként homály borít.

Miért gondolja, hogy az alárendeltség állapota a legideálisabb a nő számára?

Szent Pál szavaiból merítettem, aki a keresztény házasság megélésére tanítja az első közösségeket. Azt hiszem, hogy Szent Pál is azért választhatta az alárendelés kifejezést, mert a nő a teremtés pillanatától kezdve magában hordozza az ellenőrzés, a manipuláció kísértését. Azt hiszem, hogy mi nők gyakran, időnként öntudatlanul is azon dolgozunk, hogy hogyan tudnánk befolyásolni, a hasznunkra fordítani a férfit, vagy kijavítani jellemét. Az alárendelés azonban egy másfaja szeretetdimenzióra nyitja meg a nő, illetve a házastársak szívét.

Hogyan szeret az, aki alárendeli magát a másiknak?

Ez a fajta szeretetdimenzió pontosan azt a tökéletes szeretetet tükrözi, ahogyan maga az Atya szeret bennünket. Ő tiszteli szabadságunkat, olyan szeretettel szeret, amely a másikért, és nem önmagáért harcol, amely minden erejével azon munkálkodik, hogy a másik önmaga lehessen, vagy megtalálhassa a szívében elrejtett szépséget. Isten is azt szeretné, hogy mi is felfedezzük önmagunkban azt a csodát, amilyennek Ő előre elgondolt és megteremtett. Ő mindig abba az irányba vezet bennünket, hogy felfedezzük azt a szépséget, ahogyan Ő lát minket, hogy az Ő tervei szerint valósítsuk meg önmagunkat, válaszolva az Ő meghívására.

Mi a nő hivatása Isten terveiben?

A nő kiemelt feladata, hogy együttműködjön Istennel a tervei megvalósításában. Szent II. János Pál ezt úgy fogalmazza meg, hogy Isten a nőre bízza a férfit, így az egész emberiséget. Aki alul van, az segíthet a másiknak, hogy kiteljesedhessen. Ez nem csupán a szeretet legmagasztosabb formája, hanem a nő önmegvalósításának csúcsa. XVI. Benedek pápa így fogalmazza meg a nő valódi hivatását: a nő ösztönösen is minden tehetségével segíti az életet, amikor az gyenge, kiszolgáltatott. Azt hiszem, hogy őszintén megvallhatjuk, hogy mi nők akkor érezzük igazán sikeresnek magunkat az önmegvalósítás csúcsán, amikor azt vesszük észre, hogy a körülöttünk lévő és ránk bízott emberek boldogok, életük kiegyensúlyozott. Ez természetesen egy önmagunkon végzett hosszas munka eredménye, számos lemondással jár. Ehhez a nőnek szakítania kell a manipuláció kísértésével, a kizárólagos önmegvalósítás csábításával. A nő egyik legszebb tulajdonsága az a feltartóztathatatlan vágya, hogy gondoskodjon az életről. Azt hiszem, hogy ez a mi legnemesebb hivatásunk és legjellegzetesebb tulajdonságunk is. Ezt természetesen használhatjuk perverz módon manipulálva a körülöttünk lévőket a saját érdekeinkre. Sokszor zseniálisan jók vagyunk a manipulálás műfajában anélkül, hogy a férfi bármit is megsejtene. Abban az esetben azonban, amikor őszintén és nemes szívvel a társunk javára fordítjuk Istentől kapott tehetségeinket, akkor ezzel a másik kiteljesedik és épül, anélkül, hogy nekünk ebből hiányunk fakadna. Ez ugyanúgy érvényes a gyermekeinkkel való viszonyunkra is: úgy fogadjuk el őket amilyenek, és ne saját terveinket tegyük nehéz teherként a vállukra.

 

A cikk teljes terjedelmében A Szív nyomtatott változatában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.