P. Szilczl Dóra: KÜLÖNBSÉG – elválaszt vagy összeköt?

Férfi vagy nő. A legalapvetőbb különbségek egyike. Minden kultúrában meglévő osztályozási rend, az értelemadás egy módja. Univerzálé. A megkerülhetetlen konstrukció, melynek biblikus alapjait vagy biológiai szükségszerűségét egyaránt hangsúlyozhatjuk. Hivatkozhatunk Isten akaratára vagy kromoszómaeloszlás véletlenszerűségére, fogantatásunkhoz kötve eldől, férfivá vagy nővé leszünk. Az a bizonyos Y-kromoszóma megléte vagy hiánya meghatározza életünk alakulását e téren.

Genetikai felépítésünkből fakad a két nem közti különbségek egy része. Eltérő viselkedést okoz például, hogy a két agyfélteke nem ugyanúgy működik a férfiaknál és a nőknél. De ettől még egyik sem jobb vagy rosszabb, egyik sem magasabb rendű a másiknál. Csak más. A különbözőség kihívást, örömöt, egymás kiegészítésének lehetőségét rejti, ami a két nem kapcsolatában folyamatosan egymást formáló, alakító erővé válik.

A BIOLÓGIAI NEM ÉS A TÁRSADALMI NEM

Biológiai és fiziológiai különbségeink mellett beszélnünk kell a társadalmi különbségekről is, melyek szocializációnk következményei. A viselkedésben, adottságokban, képességekben meglévő különbségeknek az eltérő kultúrák más-más olvasatot adnak. Minden kultúra kijelöli a nő és a férfi szerepét egy társadalomban, felkínálva számukra a bejárható életútmintákat, életvezetési stratégiákat, elfogadott megnyilvánulási és kommunikációs formákat. A családi környezet, a nevelés, a társadalmi helyzet megannyi formáló tényezőt jelent a kulturális meghatározottság kialakításában. Születésünktől kezdve a természeti és kulturális tényezők együttesen formálják énünk alakulását. Ez a problematika a társadalomtudományokban is jól kifejezésre kerül a biológiai nem és a társadalmi nem megfogalmazásakor. Simone de Beauvoir sokat idézett 1949-es mondása kiindulópontját képezi e fejtegetéseknek: „Senki nem születik nőnek, azzá lesz.” A nőt a társadalmi alakító erők teszik nővé. Ez egy szerep, amit a kultúránk felkínálta módozatokon belül magunk alakítunk. Minden kultúra előírja a szerep megvalósítójának a lehetséges alternatívák körét, s tiltás alá helyezi azokat a viselkedésmódokat, melyek nem elfogadottak, társadalmi szempontból elítéltek. Például marginalizálja vagy deviánsnak tartja a kulturális szabályok ellenében cselekvőket. Ha a személy e határokat átlépi, a társadalom részéről „hibaüzenetet” kap. Ezek a szerepmegvalósítások az elmúlt évszázadokban meglehetősen korlátozott, előírt keretek között történtek. Adva volt egy mainstream, kulturálisan elfogadott nőkép, ebben kellett minden nőnek elhelyeznie magát. Olyan tulajdonságok voltak ennek a középpontjában, mint a jámborság, a szerénység, az engedelmesség. A feminista kritika a múlt század elején ezzel a nőképpel ment szembe, hangsúlyozva, hogy annak létrejötte jellegzetesen férfiközpontú szemléletből történt, s a női szerep újfajta felfogása mellett érvelt. Önismereti csoportokat hoztak létre, melyekben a nők immáron saját perspektívájukban, belülről tárták fel női mivoltukhoz kötődő tapasztalataikat. Virágzásnak indult a női intuitivitást, érzékenységet, kreativitást bemutató női szövegek termelése, amelyekben már helyet kaptak az addig elhallgattatott, szőnyeg alá sepert, elhanyagolt vagy marginalizált témák. Elkezdtek „nőnemben” gondolkodni a női realitásokról. Egyre nagyobb különbséget láttak a mainstream „patriarchális maszkulin ideológia” által kovácsolt nőábrázolások (sztereotípiák, kizárások) miatt feléjük irányuló elvárások és önmegvalósítási törekvéseik között. Ez az élesedő ellentét határozta meg a 20. század alapvető egyenlőségi mozgalmait. Bizalmatlanul fordultak a különbözőség minden megjelenítése felé, és kikezdték a társadalmi-kulturális dominációs mechanizmusokat. Így a feminista mozgalom célkitűzései között szerepelt az elnyomás, az egyenlőtlenség, a rájuk kényszerített marginalizált lét nők számára fenntartott kategóriáinak az eltörlése. Ennek következtében az elmúlt több mint száz évben ezeknek az életmintáknak, életstratégiáknak folyamatos oldódása, heterogenitása figyelhető meg. A „férfi kánon” felbomlása új helyzetet teremtett a nemi identitás megélhetőségében. Szociálisan és szexuálisan is egyre több lehetőség adódik, melyben a nők és férfiak elhelyezhetik magukat. Ma már maszkulinitásokról és femininitásokról beszélnek, ezzel fejezve ki, hogy nincs egységes férfi- vagy nőkép a társadalomban, hanem az sokféleképp megélhető. Ez a központi eleme a gender-szemléletnek, mely manapság viták kereszttüzébe került.

MI IS A GENDER-ELMÉLET ÉS MIÉRT VÁLT PROBLEMATIKUSSÁ?

A gender nézőpont megjelenése Magyarországon a kilencvenes évek elejére tehető, számos tudomány: irodalomtudomány, szociológia, pszichológia, esztétika, pszichológia, filmelmélet integrálta ezt a sajátos megközelítésmódot, mára meghatározó részévé vált a tudományos diskurzusoknak. Maga az elmélet a biológiai nem (sex) és a társadalmi nem (gender) viszonyának értelmezését ígéri. Azt állítja, hogy mindkettőhöz kulturális jelentések tapadnak, nem beszélhetünk róluk kultúrától független módon. Feladatának tekinti e jelentéstulajdonítások vizsgálatát, a biológiai nemből levezetett társadalmi szerepvállalás magától értetődőségeinek megkérdőjelezését. A kortárs gender-elmélet egyik legmeghatározóbb képviselője Judith Butler így ír: „A biológiai nem – mind az egy nemre, mind a két nemre épülő fölfogásában – szituációfüggő: csakis a társadalmi nem és a hatalom fölött folyó harc kontextusában értelmezhető.” Alapvetően kritikainak és emancipatorikus (felszabadító) célzatúnak tartják az elmélet képviselői magukat. Feladatuknak tekintik a megkövesedett normák bemutatását, s egyben lebontásukat hirdetik. Ez alapjaiban érinti azt a koncepciót, mely a férfi és a nő különbségén alapul. A nemi identitásra vonatkozó normák létrejöttét szorosan kötik a férfiközpontú társadalmi berendezkedéshez, állítva, hogy nem szabadna magától érthetőnek venni őket. Kulcsfogalmuk a nemiszerep-programozás, amivel arra utalnak, hogy születéstől kezdve a nőkre vagy a férfiakra vonatkozó normák szerint bánnak velünk, ezáltal mintegy „beprogramozódik” identitásunk. A gender-elmélet ez ellen lép fel, nem véletlen vált elsődleges tereppé számára az oktatásban való részvétel, hisz az iskolák a szemléletformálás elsődleges terepei. Az egyetemeken tanszékek alakultak, az általános iskolákban megkezdődik a gender-szemléletű felvilágosító oktatás.

A cikk teljes terjedelmében A Szív nyomtatott változatában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.