Deme Barnabás: A kíváncsiság HAJT

Bényei Éva Bernadett jelenleg a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán végzi tanulmányait. Valamennyi természettudomány érdekli, több tudományos projekten is dolgozik, célja, hogy egyszer kutatóorvos lehessen. Folyamatosan indul magyar és nemzetközi versenyeken, ahol kiváló eredményeket ér el. Az egyéni célok és sikerek mellett azonban fontos számára a közösség is, hiszen, mint mondja: „az egyedül elért sikerekkel az ember sokszor egyedül marad, de ha osztozhat rajta mással is, rögtön megváltozik a helyzet”.

Ki vagy Te?

Egy másodéves orvostanhallgató, aki nem szeret unatkozni és mindent megtesz azért, hogy ne is kelljen. Szinte minden érdekel! Nagyon élvezem a csapatmunkát, az ötleteléseket és azt, amikor egy projekt megvalósításáért dolgozom egy izgalmas társaság tagjaként. A tudomány világa fiatalon megragadott, és azóta is nagyon élvezem az összes lehetőségét. Volt alkalmam részt venni több hazai és nemzetközi diákkonferencián, ahol elismerések sokaságát kaptam és megerősítést abban, hogy érdemes ezzel a területtel foglalkoznom.

Mitől érzed magadat fiatalnak? Egyszerűen csak az életkorodból kifolyólag, vagy van emögött valami mélyebb, messzebbre mutató?

Természetesen a koromból kifolyólag is, azonban talán fontosabb, hogy még mindig ott van bennem az a kíváncsi kisgyermek, aki mindent tudni szeretne a világról. Nem titkon remélem, hogy ez sokáig így is marad. Szerintem a belső érdeklődés elengedhetetlen ahhoz, hogy az ember kitartóan keresse a válaszokat a kérdéseire vagy egyáltalán ahhoz, hogy kérdezzen. Ráadásul a gondolkodás fiatalon tartja az elmét, amit a történelem legismertebb tudósai is bizonyítanak!

Mi mindennel foglalkozol még a tanulás mellett?

Főállásban orvostanhallgató vagyok, azonban emellett tudománnyal is foglalkozom TDK-sként. Illetve több civilszervezet aktív tagjaként igyekszem kivenni a részem a társadalmi felelősségvállalásból. Ezek közül az egyik a Kutató Diákok Országos Szövetsége (KutDiák), aminek a célja, hogy összefogja azokat a középiskolásokat és elsőéves egyetemistákat, akik valamilyen tudományos munkával foglalkoznak. Számomra is ez a diákszervezet adta azt a motiváló közösséget, akik mindig támogattak, támogatnak. Ők azok, akikhez tudom, hogy mind szakmai, mind egyéb kérdésekkel bármikor fordulhatok. Így már harmadik éve mint a diákelnökség tagja, igyekszek visszaadni mindabból, amit én is kaptam. Emellett a Nők a Tudományban Egyesület (NaTE) diáknagyköveti hálózatának is tagja vagyok. Ez a szervezet évente megrendezi a Lányok Napját, aminek célja, hogy a gyengébbik nem fiatal képviselői jobban megismerjék a matematika, informatika, fizika és műszaki tudományok részleteit. Sőt, ha egy-egy ilyen alkalom hatására többen is rájönnek, hogy őket ez érdekli igazán, akkor az fantasztikus. Valamint elkezdtem aktívan tevékenykedni a Budapesti Orvostanhallgatók Egyesületében (BOE) is, ahol a cél, hogy az egészséges életmód elemeit a lehető legszélesebb körrel megismertessük.

Mesélj a sikerről! Számodra mi az út, és mi a cél?

Sok minden lehet siker, ráadásul ez a fogalom senkinek sem pont ugyanazt jelenti. Természetesen siker, ha az ember megnyer egy versenyt vagy teljesít egy kihívást, de számomra az is épp olyan fontos eredmény, ha tudok valakit motiválni, vagy ha segíthetek abban, hogy valami iránt elkezdjen érdeklődni. Egyszer, amikor kísérletezős délutánt tartottunk néhány KutDiák-os barátommal általános iskolások számára, a lehető legszínesebb és legszagosabb kísérleteket igyekeztünk bemutatni az érdeklődőknek. Miután végeztünk, az egyik diák pont mellettem telefonált és a következőt mondta: „Anyu, ez nagyon büdös, de imádom!” Azt hiszem, ezekért a pillanatokért éppúgy érdemes dolgozni, mint egy díjért vagy elismerésért, sőt! Hogy mi az út és mi a cél, megint más minden ember számára. Számomra például az egyik cél, hogy élményekkel teli úton érjem el a céljaimat. Elvégre, ha valami egyszerű vagy minden pillanatban úgy alakul, ahogy számítjuk, akkor hamar unalmassá is válhat. A kihívások és alkalomadtán a nehézségek viszont arra sarkallnak minket, hogy jobban átgondoljuk a dolgokat és még jobbak legyünk. Ez persze nehéz, és sokszor a pillanatnyi kilátások között a hátunk közepére sem kívánjuk az ilyen helyzeteket (ezzel én is szoktam így lenni), de utólag átgondolva más színezetet kaphat egy-egy bonyodalom. Nálam ez például abban is szerepet játszott, hogy beleszerettem a tudományba. Amikor először akartam genetikával foglalkozni, még csak kilencedikes voltam. Tehát háttértudásom a témában igazából nem létezett. Viszont lenyűgöztek az előadások, amiket hallottam iskolatársaimtól erről a területről. Megkerestem egy professzorasszonyt, hogy legyen a mentorom, de ő a nagyon fiatal koromra és az ismeretek hiányára hivatkozva elutasított. Természetesen jogos volt részéről, azonban emlékszem, hogy amennyire motiváltan mentem a találkozóra, annyira szomorúan jöttem ki. Azonban, amikor kifele menet a lift előtt álltam, valaki megkopogtatta a vállam. Az említett professzorasszony egyik PhD hallgatója volt és azt mondta, hogyha tényleg érdekel a dolog, akkor van egy egyetemistákból álló csapat, akikhez csatlakozhatok, hogy megismerjem milyen is az élet egy laborban. Én majd’ kiugrottan a bőrömből, annyira megörültem, és egyből igent is mondtam. A nyár folyamán körülbelül egy hónapot dolgoztam velük, ami alatt rengeteg mindent megtanultam. A mai napig hálás vagyok az egész csapatnak, mert minden egyes alkalommal az alapoknál kezdték a dolgok ismertetését, hogy én is megértsem. Sőt, a későbbiekben a csapat témavezetője lett a mentorom, akitől rengeteget tanultam, és aki segített egy saját projekt kivitelezésében is. Így végül mégis happy end lett a történet vége, elvégre okkal történik minden. Visszakanyarodva az eredeti kérdésekhez: én úgy vélem, hogy nagyon fontosak az egyéni célok és az egyéni sikerek, de a közösségi is! Elvégre az egyedül elért sikerekkel az ember sokszor egyedül marad, de ha osztozhat rajta mással is, rögtön megváltozik a helyzet.

A cikk teljes terjedelmében A Szív nyomtatott változatában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.