Tőzsér Endre SP: „Olykor túlságosan macsók vagyunk, és nem hagyunk teret a nőknek!”

AZ EGYHÁZ NŐK NÉLKÜL ELVESZTI TERMÉKENYSÉGÉT
Jean-Marie Guénois, a La Croix újságírója felidézte a Szentatya előző napi beszédét, amelyet a brazil püspöki kar tagjaihoz intézett (2013. július 27-én). Azt hangsúlyozta, hogy az egyház missziója szempontjából az egész földrészen meg kell erősíteni a családot, különösen is a nők szerepét, akiknek „alapvető szerepe van a hit átadásában, és ők jelentik azt a mindennapi erőforrást a társadalomban, amely előreviszi és megújítja a hitet. Ne csökkentsük le a nők elkötelezett munkáját az egyházban, hanem mozdítsuk elő aktív szerepüket az egyházi közösségben. Ha az egyház elveszíti a nőket – a nőt teljes és igazi dimenziójában tekintve –, akkor annak a veszélynek teszi ki magát, hogy meddő lesz.” Az újságírót az érdekelte, mit jelent, hogy az egyház nők nélkül elveszti termékenységét? Milyen intézkedéseket készült hozni a pápa? Vissza akarja hozni a diakonisszákat, vagy a vatikáni hivatalok élére akar nőket állítani? Válaszában Ferenc pápa nem tudta egészen pontosan megfogalmazni mire gondol: „Nők nélkül az egyház olyan lenne, mint az apostolok testülete Mária nélkül. A nő szerepe az egyházban nem csak az anyaság, nem csak a családanyaság, hanem annál erősebb. […] Gondolják csak el, hogy Mária fontosabb az apostoloknál! Fontosabb! Az egyház nőnemű: az egyház jegyes, az egyház anya. […] De a nő szerepe az egyházban nem redukálódhat arra, hogy ő pusztán anyuka, valamilyen konkrét munkát végző nő… Nem! Másról van itt szó! A pápák… VI. Pál szép dolgokat írt a nőkről, de azt hiszem, előrébb kell haladnunk a nő szerepének és karizmájának kifejtésében. Az egyházat nem lehet megérteni nők nélkül, az egyházban tevékeny nők nélkül, a maguk szerepkörével, amelyet betöltenek.” Egy történelmi példát említett. Az 1870-es háborúban Paraguaynak szinte a teljes lakossága meghalt. Összesen nyolc nő maradt életben, akik meghozták azt a nehéz döntést, hogy igenis gyermeket vállalnak, hogy megmentsék hazájukat, kultúrájukat, hitüket, nyelvüket. „Az egyházban ilyen szemszögből kell a nőre gondolni: merész döntéseket kell hozniuk, de mint nőknek. Ezt világosabban ki kellene fejteni. Azt hiszem, az egyházban még nem fogalmaztuk meg a nő igazi, mély teológiáját. Csak ezt teheti, csak azt teheti, most ministrálhat, aztán fel is olvashat a misén, aztán a Karitásznak is lehet az elnöke… De ennél sokkal többről van szó! Meg kell alkotni a nő mélyreható teológiáját.”
A NŐ FONTOSABB A PÜSPÖKÖKNÉL ÉS A PAPOKNÁL!
A sajtótájékoztatón – később – Anna Ferreira, egy brazil újságírónő visszatért erre a témára. Nem hagyta nyugodni a nők egyházban való részvételének témája, és kérte Ferenc pápát, fejtse ki jobban, mit gondol. Esetleg a nők pappá szentelésére gondol? Ő elismételte, hogy a nő szerepe nem merülhet ki abban, hogy ezt vagy azt tesz, hogy például ministrál, hitoktat vagy a Karitászt vezeti. „Többnek kell lennie, mélységében többnek, misztikusan is többnek.” A nők pappá szentelésére nem gondol, mert arról az egyház nyilatkozott, Szent II. János Pál pápa véglegesen bezárta azt a kaput. Ferenc pápa itt ismételten visszatért a Mária-nő párhuzamhoz: „Mária fontosabb volt az apostoloknál, a püspököknél, a diakónusoknál s a papoknál. A nő az egyházban fontosabb a püspököknél és a papoknál! Hogyan? Épp ez az, amit világosabban, alaposabban ki kell fejtenünk, úgy vélem, hiányzik a teológiai kifejtése ennek.” Hasonló gondolatokat azonban már akkor megfogalmazott Ferenc pápa, amikor Buenos Aires érsekeként a tévében egy beszélgetős műsor keretében Abraham Skorka rabbival közösen beszéltek a nők szerepéről a kereszténységben, illetve a zsidóságban. Akkor Jorge Bergoglio elmondta, hogy a katolicizmusban sok nő vezet igeliturgiát, de papi hivatást nem gyakorolhatnak. „A nőknek a keresztények közt más szerep jut, amely Mária alakjában tükröződik. Ő az, aki magához öleli a társadalmat, aki megtartja, ő a közösség anyja. A nőké az anyaság, a gyengédség adománya; ha mindezek a javak nem gazdagítanak egy vallási közösséget, akkor az nemcsak férfipártivá, hanem egy rideg, kemény és nem kellő módon megszentelt társasággá válik. Az, hogy a nők nem gyakorolhatják a papi hivatást, nem azt jelenti, hogy kevesebbet érnek, mint a férfiak. Sőt, a mi felfogásunk szerint Szűz Mária fölötte áll az apostoloknak. […] Az egyházban való női jelenlétről eddig nem sokat beszéltek, mert a férfiközpontúság kísértése nem hagyott teret arra, hogy láthatóvá tegyék, milyen hely illeti meg a nőket a közösségben.” (Bergoglio, Jorge – Skorka, Abraham: Az égről és a földről. Bp., 2014, Holnap Kiadó, 87–88. p.) A Szentatya gyakran megemlíti, hogy mind az egyházban, mind a társadalomban több teret kell adnunk a nőknek. Így például, amikor Fülöp-szigeteki útján Manilában fiatalokkal találkozott a Szent Tamás Egyetem sportközpontjában 2015. január 18-án, szóvá tette, hogy a nők milyen kevesen vannak ott jelen. „Túl kevés! A nőknek sok mondanivalójuk van számunkra a mai társadalomban. Olykor túlságosan macsók vagyunk, és nem hagyunk teret a nőknek. Pedig a nő más szemmel tudja nézni a dolgokat, mint a férfiak. A nők olyan kérdéseket tudnak feltenni, amelyeket mi, férfiak nem vagyunk képesek megérteni. Figyeljétek csak meg: ő [a kislány: Glyzelle] tette fel ma az egyetlen kérdést, amely nem kapott választ. Nem voltak rá szavai, ezért könnyekkel kellett kifejeznie. Ezért amikor a következő pápa jön Manilába, akkor legyenek többen a nők!” Ugyanezt a gondolatot megfogalmazta abban a híres katekézisében is, amelyet 2015. április 15-én tartott arról, hogy a férfit és a nőt együtt teremtette Isten a maga képmására, és amelyben világosan megfogalmazta, hogy a nemi különbségek eltörlése nem megoldás, hanem maga a probléma: „Jézusnak a nőkhöz való evangéliumi hozzáállása – a miénknél kedvezőtlenebb körülmények között, amikor a nő ténylegesen másodrendű volt – erős fénnyel világít meg egy olyan utat, amely messzire visz, és amelyen alig tettünk meg eddig pár lépést. Még nem értettük meg egész mélységében, milyen dolgokat adhat nekünk és az egész társadalomnak a női géniusz: a nő más szemmel látja a dolgokat, és ez kiegészíti a férfiak gondolkodását. Ezen az úton pedig nagyobb kreativitással és merészséggel kell előrehaladnunk!” A nők sajátos hozzájárulását a társadalmi és az egyházi élethez már az Evangelii gaudium apostoli buzdítás is megfogalmazta: „Az egyház elismeri a nők nélkülözhetetlen szolgálatát a társadalomban a maguk érzékenységével, intuícióival és bizonyos különleges képességeivel, melyek általában inkább a nők, mint a férfiak jellemvonásai. Ilyen például a mások iránti sajátos női figyelem, mely különlegesen – még ha nem is kizárólagosan – az anyaságban mutatkozik meg. Örömmel látom, hogy számos nő osztozik a papokkal a lelkipásztori felelősségben, az emberek szolgálatában, családok vagy csoportok támogatásában, és új hozzájárulást nyújtanak a teológiai reflexióhoz.” (103. pont)