Bodó Márta: A prézes

Márton Áron számára az önnevelés és a nevelés központi téma volt. Kész, átfogó pedagógiai programját tapasztalataira és céljaira építette. Tanítványa, Venczel József írta róla: „Az ifjúsági prézes, a népszövetségi igazgató és a kolozsvári plébános egyazon tervet munkál, s azonos gondolatokat hirdet”.

Rövid pályakép

Papi pályáján a kápláni kinevezések is úgy követték egymást, hogy minden állomáshelyén kapcsolatba került a diákokkal, ifjúsággal, hittant tanított, fiatalok lelkivezetésével foglalkozott. 1924. július 6-án szentelte pappá Gyulafehérváron Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök. Első kápláni kinevezését Gyergyószentmiklósra kapta 1925. július 1-jén, ezt kiegészítette ugyanoda szóló hittanári kinevezése 1926. augusztus 1-jén. 1928. július 1-jén hittanár és szubrégens minőségben Marosvásárhely következett. Ezt 1929. július 1-jén verestoronyi plébánosi kinevezés követte (miközben a szebeni Teréz-árvaházban lelkivezetőként dolgozott). 1930. október 1-jével gyulafehérvári püspöki udvari káplán és levéltáros, 1932. szeptember 1-jével püspöki titkár Majláth püspök mellett, de már ugyanabban az évben október 1-jén ifjúsági lelkipásztor, akadémiai hitszónok, a Kolozsváron tanuló egyetemista és főiskolás fiatalok lelkipásztora. Főpásztora Rómában is bemutatta a tehetséges ifjút, s a pápa áldását adta az ifjúság körében végzendő munkájára. Kolozsvári egyetemi lelkészi teendőit nem csak a fiatalok lelki irányításában látta. Szellemi front kialakítását is feladatának tartotta az értelmiségi pályára készülő fiatalok számára, s összefogva az egyetemi oktatókat, a hivatását már gyakorló katolikus értelmiséget, vállvetve velük, köztük dolgozott. 1933-ban György Lajossal lapot indított Erdélyi Iskola címen, 1934-től az Erdélyi Római Katolikus Népszövetség Egyetemi és Főiskolai Szakosztályát vezette, Kézdivásárhelyen az Erdélyi Római Katolikus Népszövetség közgyűlése igazgatójává választotta. A Népszövetség keretében előbb az orvosi, majd a pedagógiai szakosztályt hívta életre, közben kapott előbb ideiglenes, később végleges megbízást a kolozsvári Szent Mihály plébánia vezetésére, ahol összekuszált anyagi helyzetet kellett tisztáznia és rendeznie. 1937 januárjában címzetes kanonoki címmel tüntették ki, megrendezte a Népszövetség marosvásárhelyi találkozóját, ahol aztán igazgatói szerepköréről lemondott. 1938. augusztus 14-én a kolozsvári Szent Mihály egyházközség plébánosa, Kolozs-Doboka kerület főesperese lett, székesegyházi kanonok. Jóformán el se kezdte működését, szeptember 10-én Bécsben meghalt Vorbuchner Adolf püspök, s szeptember 14-én a Szentszék Márton Áront nevezte ki az egyházmegye apostoli kormányzójává. Kolozsvári plébánosi munkakörét megtartva szeptember 22-én az egyházmegye ideiglenes vezetését is átvette. Közben szeptember 29-én Zomora Dániel nagyprépost ünnepélyesen beiktatta Márton Áront a kolozsvári hivatalába – Szent Mihály ünnepére esett a beiktatás, napjául a templom búcsúünnepét választották. A kolozsvári napi ügyek, az örökölt gondok, a Gajdátsy Béla irodaigazgató segítségével végzett egyházmegyei tennivalók mind rá vártak. 1938. december 22-én táviratban hívatta magához Andrea Cassulo bukaresti nuncius. Az ügyről, amiért hívta, mindenki a december 24-i hivatalos híradásból értesült: XI. Piusz pápa Márton Áront választotta Vorbuchner Adolf örökébe az erdélyi, gyulafehérvári püspöki székbe. A kinevezett püspök még aznap Gyulafehérvárra utazott, bemutatta a káptalan előtt a kinevezési okmányt, karácsony napján szentmisét mutatott be, majd estére visszaérkezett állomáshelyére, Kolozsvárra, ahol hivatali kötelességei szerint akkor még plébánosi feladatát kellett ellátnia, s ahol püspökké szentelése is történt 1939. február 12-én.

A cikk teljes terjedelmében A Szív nyomtatott változatában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.