Kemenes Tamás: MISZTIKUS A PESTI UTCÁN

Marton Boldizsár, vagyis Marcell atya élete során volt elragadtatott gyermek, világi sikerektől megszédült kamasz, majd fiatal férfi – szolgált katonaként, és már 38 éves, amikor felvételét kéri a kármelbe. Később aztán újra világi életet él; nyomorog, utcai padokon ülve vacsorázik, miközben lelki gyermekei között olyan nagyságok is ott vannak, mint Mindszenty József és Apor Vilmos… A boldoggáavatás előtt álló Marcell atyáról Beri Renato kármelitát kérdeztük.

Mit jelent Önnek személyesen Marcell atya – és mit jelenthet a „ma emberének”?

Avilai Szent Terézia a rendünk alapítója, így ő anyai közelségben van hozzánk. Marcell atya közelsége ugyanakkor több tekintetben is egészen sajátos. Először is magyar – ugyanazokban a rendházakban élt, mint most mi, és időben is szinte karnyújtásnyira van tőlünk, 1966-ban halt meg. Volt lelkes és misztikus kegyelmekkel megajándékozott kamasz, hitét félig-meddig elveszítő fiatal, utána katona, pap-szerzetes, később ismét a világban élő hívő. 1887-ben a Zala megyei Kiskomáromban született (ma Zalakomár). Ez a kor, ez a vidék nem volt éppen a legvallásosabb. „Az emberek imádták azon a tájon a földet, a pénzt, a vagyont. Istenről alig esett szó, azazhogy igen, de úgy, hogy: nincs” – írja. Szülei sem túlságosan vallásosak. Becsületes emberek voltak, édesanyja szeretete rendkívül sokat jelentett neki – hitről viszont nem sokat beszéltek. Marcell atya egyszerre volt rendkívül elmélyült – és hétköznapi ember. Egy nagy misztikus, aki ugyanakkor nagyon is követhető.

Nem mellesleg: kiválóan tudott írni!

Ez már jóval a megtérése előtt kiderült. Művei között (melyek ma már szinte mind olvashatók) talán a legfontosabb a Szépszeretet című írás. Ez tulajdonképpen egy önéletrajz, ami ugyanakkor a kezei között – ahogyan azt a szentek esetében már megszokhattuk – evangéliumi műfajjá válik, narratív teológiává: Istennel való személyes találkozását beszéli el benne. Ma már úgy érezzük, hogy Marcell atya kissé édeskés képekben fogalmaz – csakhogy ha mögéjük nézünk, akkor rendkívüli tartalmakat, véresen komoly teológiai igazságokat találunk. Valahogy úgy, ahogyan Lisieux-i Szent Teréznél is. A Szépszeretetet 1950-ben, május környékén fejezte be; pár héttel később feloszlatják a szerzetesrendeket.

Marcell atya életében, lelkiségében Mária egészen kitüntetett helyen áll. Gyakran kritizálják is emiatt, gyanúsnak tartják.

Marcell atyánál a máriás vonal rendkívül erős, és ez valóban gyakori félreértésekre ad okot. „Mindig Máriáról van szó, most már talán Jézusról is beszélhetne” – mondják néha. Csakhogy ez a máriás misztika, amely egyébként a kármel hagyománya alapján áll, valójában egyedül Jézusról szól. Ez egy sajátos karizma. Marcell atyának nagyon különleges kapcsolata volt Máriával, de ez egyáltalán nem jelenti, hogy bármilyen értelemben is Isten helyébe tenné. Ő ezen a nőies, anyás ösvényen halad előre. Ide tartozik, hogy a művészetek, a természet szépsége iránt is mindig rendkívül fogékony volt – már kisgyerekkorától –; ez rendkívül meghatározó vonása. Márpedig „Isten szépsége kin ragyog? Márián, Isten anyján” – írja. Ez az ő közeledésének útja. Marcell atya a természet szépségén át már gyermekként megérzi Isten szépségét. Keszthelyen, a Balatonon… Ez is fontos lehet nekünk, hiszen ezek teljesen hétköznapi helyek – mi is megcsodálhatjuk mindazt, amit annak idején ő.

A cikk teljes terjedelmében A Szív nyomtatott változatában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.