Marton Árpád: Az igazság nem a tulajdonunk

„Gyűlölet és kiengesztelődés” – a 26. Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia központi témájának váratlan aktualitást adtak az Európát elözönlő bevándorlás által fölvetett kérdések. A konferencia előadóit kértük rövid összegzésre. Kranitz Mihaly professzor A keresztény monoteizmus a gyűlölet ellen címmel tartotta meg konferencia-előadását.

Hogy a gyűlölet és a meg nem értés éket verhet monoteista vallások közé, ez arra utal, hogy a monoteizmus önmagában nem biztosítéka olyan istenképnek, amely egyetemes felebaráti szeretetet parancsol. Ebben állhat a keresztény monoteizmus egyedisége?

A gyűlöletet nemcsak a kereszténység, de a monoteizmus sem igazolhatja, foglalhatja magában. Az önmagát a Bibliában és a többi szent könyvben kinyilvánító Isten maga a szeretet, minden ember és minden nép atyja. Az emberi nemnek ebből pedig rá kell döbbennie, hogy egyetlen nagy családot alkot. Isten szemében testvérek vagyunk. A gyűlölet az embertől ered. Sem Istenben, sem a kinyilatkoztatásban nem találhatunk olyan szempontot, amely a másik ember megsemmisítésére szólítana föl.

Annál inkább elszomorító, hogy majdnem 1960 évet kellett várni a krisztusi kinyilatkoztatást követően, míg a II. vatikáni zsinat tanítóhivatali témává emelte a vallások közötti párbeszéd kérdését. Ennyi a lemaradásunk Krisztushoz képest?

A keresztény kinyilatkoztatás magában hordozza egymás szeretetét. Az ellenségét is. Mi, keresztények azt valljuk, hogy valamennyi vallás Istent keresi a maga útján, a kereszténység pedig az abszolút vallás, amennyiben Isten Fia által itt nyilvánította ki magát a legtökéletesebben. A keresztény igehirdetés lényege, hogy ezt felajánlja az embereknek. Mindeközben az ember is eljut arra a belátásra, amelyet a zsinat kinyilvánított, hogy a többi vallásban is megtalálhatóak olyan elemek, amelyek alkalmasak arra, hogy a bennük hívők egy még teljesebb hitre jussanak el. Tekintsünk a nagy világvallásokra: az iszlámra, a hinduizmusra vagy a buddhizmusra – az ember ott is Istent keresi, és mivel Ő minden ember atyja, titokzatos módon ezen vallásokban is ki tudja nyilvánítani magát, jóllehet más módon, s nem oly tökéletesen, mint a kereszténységben. Azzal, hogy a katolikus egyház ezt hivatalosan is elismerte, valóban több évezredet sikerült átugornunk. Ezáltal láthatunk a másikban ellenség, ellenfél helyett beszélgetőpartnert, társat, akivel végre párbeszédbe bocsátkozhatunk épp a leglényegesebb kérdésről, az istenkérdésről.

A cikk teljes terjedelmében A Szív nyomtatott változatában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.