Radóczy Jusztina: MESETERÁPIA

A mese elengedhetetlen kelléke az egészséges lelki fejlődésnek, ezért nagyon fontos, hogy a szülők rendszeresen meséljenek gyermekeiknek – véli Holcsik Erzsebet metamorphoses meseterapeuta, klinikai gyermek és ifjúsági szakpszichológus. Sokunkban felmerül azonban a kérdés, milyen mesét meséljünk és melyik életkorban, vajon létezik-e rossz mese vagy elronthatunk-e bármit is meseolvasással gyermekünk nevelésében. Ezekről a dilemmákról kérdeztem a szakembert.

Talán ha lehet ilyet mondani, manapság vitatkoznak legtöbbet a szülők valamint szakemberek a meséről és a mese hatásairól. Mi lehet ennek az oka?

Kicsit korábbról kezdeném, mégpedig onnan, hogy a mese eredetileg nem gyermekeknek szóló műfaj. Mindössze a 19. században került be a gyerekszobákba. Előtte felnőttek mesélték felnőtteknek, mégpedig azért, hogy a különböző élethelyzetekre, problémákra, nehézségekre megoldást adjanak, valamint átadják a világról való ősi tudást, bölcsességet nemzedékről nemzedékre. A Metamorphoses Meseterápiás Módszer alapvetése szerint a mese az egyetemes szellemi tanítások áthagyományozásának eszköze, lélekkísérő szakrális szöveg, az egység elveszítésének és újra megtalálásának dokumentuma. Minden életszakasznak megvan a mesei párja, így a születés, halál, szerelem, házasság, megcsalás, betegség, szegénység, gazdagság témája is megjelenik, de még sorolhatnánk.

Mi a jelentősége ezeknek a történeteknek, hogyan örökíti át a tudást?

A mesékben a legfontosabb az, hogy mindig egységes és egylényegű világkép van elrejtve benne. Egyszerűbben fogalmazva: a végén győz a jó, a gonosz elnyeri méltó büntetését, az élet erői diadalmaskodnak, a változás kerül a megrekedt állapot helyére. Ezt az univerzális Rendet a mese nyelvén őrizték meg a különböző kultúrák. Ezzel a tudással együtt minden mesében megtaláljuk az adott mese konfliktusának megoldását, feloldását is. A királyfi megtudja, hogyan győzheti le a hétfejű sárkányt, vagy a szegény hogyan nyerheti el a gazdag kincseit. A mese természetesen nem azt mutatja be, hogy milyen az, amikor rendben mennek a dolgok, hanem azt, hogy mindig lehet újra rendeződni, mindig van megoldás a problémákra, a lehetetlennek tűnő feladatokra, valamint ha felbomlik a Rend, azt hogyan lehet helyreállítani. Ez a fajta tudás nem csupán a magyar népmesékben van kódolva, hanem a népdalokban, építészetben, képzőművészetben, táncban, továbbá a mondókák és versek világában is.

Említette, hogy csak a 19. században jelent meg a gyerekszobában a mese. Azelőtt mivel szórakoztatták a gyerekeket?

Elsősorban mondókákkal, versekkel, gyermekdalokkal, mozgásos játékokkal. Ma is nagyon fontos lenne, hogy az egészen pici gyerekeket először ezeken a csatornákon keresztül vezessük be az életbe. Minden tevékenységhez tartoztak, tartoznak mondókák, dalocskák (etető, tapsoltató, öltöztető, lépegető, stb.), ezek segítségével a kicsik integráltan tapasztalják meg, ami velük történik, vagyis azt mondják nekik, amit éppen tesznek velük. A tevékenység, élmény megnevezése hozzájárul az alapvető biztonságélmény kialakulásához. Persze régebben is hallottak meséket a kisebb gyermekek, de a mesélő pontosan tudta, mik azok a történetek, amiket meghallgathatnak kisebbek is. Ma is használjuk a „dajka mese” kifejezést, tehát nyilván ismerik a kicsiknek szóló meséket is. A mesélő a hagyományos, élő közösségekben egy igen fontos személy volt, nem csupán a tudása miatt, hanem a hitelessége miatt is. A 19. században, amikor megjelent a Grimm testvérek mesekönyve, más országokban is elkezdték gyűjteni a népmeséket. Ebben a korszakban, az ipari forradalom és a technikai fejlődés mellett azonban egyre inkább teret nyert a tudományos gondolkodás is, ezért a mítoszok világa egyre kevésbé tartozott a „felvilágosult” felnőttek életéhez. Ezzel együtt először a polgári családok gyermekszobáiba szorultak a mesék. Sajnos az emberiség folyamatosan kezdte elveszíteni a kapcsolatát mind a természettel, mind a mitologikus gondolkodással, ezáltal a mesék világával is.

A cikk teljes terjedelmében A Szív nyomtatott változatában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.