Kiss Roland: Kincs, ami van:

A víznek, mint a megkeresztelkedés, és ezzel az újjászületés eszközének fontos szerep jut az Evangéliumokban. Kevésbé emelkedett értelemben azonban a víz az evilági létezéshez, életben maradáshoz is nélkülözhetetlen. És minden gazdasági és technológiai fejlődés ellenére úgy tűnik, hogy a tiszta víz megléte, rendelkezésre állása egyre kevésbé lesz magától értetődő a 21. században.

Az évszázad végére az ivóvíz drágább lehet az aranynál – vetíti előre az Egyesült Nemzetek Szervezetének egyik kutatása. Számunkra, Magyarországon élők számára ez az előrejelzés döbbenetesnek, vagy akár nevetségesnek tűnhet, ám a globális folyamatok fényében nagyon is van valóságalapja.

Vízellátottság, az ivóvíz rendelkezésre állásának tekintetében hazánk igen szerencsés helyzetet élvez: az átlagos magyar polgár számára a legnagyobb gondot az jelenti, hogy – az utóbbi egy-két év rezsicsökkentései ellenére – túlságosan drágának érezzük a víz- és csatornaszolgáltatásokat. Miközben ez valóban okozhat nem lebecsülendő nehézségeket szegényebb magyar családoknak, nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a Föld jelentős részén a tényleges szomjazás emberéleteket követel. Amíg mi a csap egyszerű megnyitása után ivóvíz-minőségű vízzel zuhanyozunk, sőt, a kocsit is ezzel mossuk le, Afrikában és Ázsiában a nők átlagosan hat kilométert gyalogolnak, hogy egyáltalán vízhez jussanak. Ha tehát figyelembe vesszük a Föld egészét érintő folyamatokat, elsők között a népesség további dinamikus emelkedését, be kell lássuk, hogy a jövő bizony a vízzel való még alaposabb takarékoskodást, ennek az éltető elemnek a még fokozottabb megbecsülését követeli meg. Tény, hogy Magyarországon a korábbi pazarlás amúgy is visszaszorulóban van, hiszen az egy főre jutó éves vízfogyasztás 1990 és 2010 között 56-ról 34 köbméterre csökkent. A 21. század azonban e folyamat erősödéséről, gyorsulásáról szól majd.

Az ENSZ előrejelzése szerint bő egy évtizeden belül, 2025-re a jelenlegi 1 milliárdról mintegy 3 milliárdra emelkedik azon emberek száma, akik nem megfelelő vízviszonyok mellett élnek. És ez korántsem csak annyit jelent, hogy néha vízhiánnyal küzdenek: évente mintegy négymillió ember hal meg vízzel kapcsolatos megbetegedésekben, 84 százalékuk pedig 14 év alatti gyermek.

Ahhoz, hogy megértsük és megbecsüljük a tiszta víz szerepét, nemcsak a hiánya okozta elkeserítő emberi helyzetek segítenek hozzá minket. Érdemes felidézni azt is, hogy bár a Föld felszínének 71 százalékát – átlagosan egy kilométeres mélységben – víz borítja, csupán a teljes vízkészlet 0,6 százaléka édesvíz. Ennek a hat ezreléknek pedig csupán 3 százaléka felszíni víz, a fennmaradó 97 százalék különböző összetételű felszín alatti víz. Ezeknek az adatoknak a fényében még világosabbá válik az, hogy a víz – egy növekvő lakosságú bolygón – miért válik évről évre a legfontosabb éltető elemmé.

Hazánk nemcsak annyiból szerencsés, hogy folyóinak, tavainak, éghajlatának köszönhetően – néhány igen forró és száraz nyári hetet leszámítva – a víz-utánpótlás nem jelent komoly nehézséget sem a lakosság ellátása, sem az ipar és a mezőgazdaság vízigényének fedezése terén. Emellett Magyarország hatalmas mennyiségű felszín alatti, ezen belül is ásványvíz-készlettel rendelkezik. Az ásványvízvagyon az egyik legfontosabb nemzeti kincsünk, hiszen egészséges, eredeténél fogva tiszta, kémiai és mikrobiológiai szennyeződésektől mentes élelmiszer-készletet jelent. A Föld nagy részén már az is komoly kihívás, hogy fertőzésektől mentes, iható vizet találjanak az ott élők, Magyarországon pedig a mindenhol megfelelő minőségű vezetékes ivóvíz-hálózatot ásványi anyagokban gazdag, különösen egészséges ásványvizek egészítik ki.

Ezzel a különleges értékkel mindenképpen érdemes körültekintéssel bánni, ám jó hír, hogy geológusok és vízügyi szakemberek megítélése szerint a Kárpát-medence alatt található ásványvíz-készlet gyakorlatilag kimeríthetetlen. Ráadásul a Kárpát-medence különleges adottsága, hogy a földkéreg üledékes kőzettömegét és az abba zárt vízkészletet jelentős mértékben járja át a hő, így az ásványvizek egyfelől a szokásosnál több oldott ásványi anyagot tartalmaznak, másfelől pedig Magyarországon rengeteg hévíz lelőhely is található.

Jelenleg hazánk területén legalább ötszáz olyan mély kút található, amely vegyi alkatát tekintve ásványvizet szolgáltat. A legmélyebb ilyen kutunk 2550 méterre vezet le a Föld gyomrába. Ebből az ötszázból mintegy 120 ad bevizsgált, elismert természetes ásványvizet, ezek közül pedig körülbelül 50 vizét palackozzák is.

Magyarországon az ásványvíz-kultúra évezredekre nyúlik vissza: a balfi ásványvizet már Marcus Aurelius korában, Krisztus után 180 körül is itták a rómaiak. A csillaghegyi ásványvizet régészeti leletek szerint az ősemberek, később pedig a kelták is itták: utóbbiak Ak-inknek nevezték el a helyet, ebből származik a rómaiak Aquincum településneve. A kékkúti Anna- és Theodora-források első írásos nyoma kétezer éves, a Nymphák tiszteletére állított oltárköveken bukkan fel.

Az ásványvizek palackozása a 19. század végén kezdődött el, és a magyar ásványvíz már akkor népszerű lett Európában, sőt, a tengerentúlon is. A kiváló minőségről több nemzetközi díj is tanúskodik, így többek között az 1880-as grazi, az 1882-es trieszti, az 1904-es St. Louis-i, és az 1912-es párizsi kiállításon is sikert arattak a magyar ásványvizek.

Ilyen előzmények után nem csoda, hogy az ásványvíz hosszú ideje Magyarország gazdaságában is kiemelkedő szerepet tölt be. Ennek egyik ága a belföldi fogyasztás emelkedése: a 80-as években és a 90-es évek elején az egy főre jutó ásványvíz-fogyasztás évente csupán 3 liter körül mozgott. Az azóta is tapasztalható dinamikus növekedés 1993-ban kezdődött, és tavaly elérte a 116 litert. Ez európai összehasonlításban az erős középmezőnybe tartozik, Európában ugyanis a legtöbb ásványvizet az olaszok fogyasztják: évente fejenként több mint 200 litert. Hasonló arányokat látunk még a németeknél (mintegy 180 liter), majd Belgium (124 liter) és Spanyolország (117 liter) következik. A lista végén Finnország található, ahol fejenként csupán 17 liter ásványvizet fogyasztanak el egy év alatt.

Az ásványvíz-fogyasztási szokások, és azok változása annyiból fontos hazánk számára, hogy a fogyasztás növekedése együtt jár a potenciális exportpiacok bővülésével. Az Európába irányuló kivitel mellett azonban az utóbbi években már kézzel fogható gazdasági eredménye is van annak a felismerésnek, hogy a világ sok részén (elsősorban Afrikában és Ázsiában) egyre nagyobb szükség van ivó- vagy ásványvíz-behozatalra. Az egyik legnépszerűbb magyar ásványvíz, a Szentkirályi, idén tavasz óta jelentős mennyiségben megtalálható a szaúd-arábiai boltok polcain. A Szentkirályi Kft. termékei azonban a Közel-Keleten jelen vannak Bahreinben, az Egyesült Arab Emirátusokban és Kuvaitban is, összesen pedig – különböző mennyiségekben – a világ 45 országába jutnak el. A külföldi eladások 2011 és 2012 között majd' a kétszeresére nőttek.

A Szentkirályi természetesen csak egy példa a sok közül, ám jól mutatja, hogy a súlyosbodó globális vízkérdés igencsak megnöveli hazánk szerepét és jelentőségét. Szaúd- Arábia, az olajból befolyó bevételekre támaszkodva, képes volt tengervíz-tisztító és -sótalanító berendezéseket üzembe állítani, így ma ezek biztosítják a vízellátás 70 százalékát. Más országok azonban nem tudnak ekkora beruházásokat megvalósítani, így az ő ellátásukban egyre nagyobb szerep juthat a vízkészletekben bővelkedő Magyarországnak.