Dormán Júlia: Szomjazni a szabadulást

A statisztika alapján a magyarok 10 százaléka bevallottan alkoholista. Ha a hozzátartozók érintettségét is számításba vesszük, azt láthatjuk, hogy tízmillió magyarból legalább hárommillió szenved az alkoholizmus hatásaitól. 
A Szomjazom Alapítvány ezt a nemzetünket átható problémát karolta fel. Az alapítvány tevékenységéről, az alkoholisták felépülésének útjáról és az őket segítők elhivatottságáról beszélgettünk Jakus Ottó atyával, az alapítvány elnökével. 

Milyen igény, szomjúság kielégítésére jött létre a Szomjazom Alapítvány?

A Szomjazom Alapítvány a Katolikus Alkoholistamentő Szolgálat (KASZ) támogatására jött létre 1991-ben. A KASZ Halász Endre – a Bokor közösséghez való tartozása miatt kényszernyugdíjazott – katolikus pap nevéhez fűződik. Ebben a közösségben fogalmazódott meg az igény, hogy szükség volna a Katolikus Egyház erőforrásait igénybe véve segíteni az alkoholizmus áldozatain. Halász Endre atya – figyelve nemzetünk helyzetét – átélte ennek a felelősségét, és úgy döntött, elmegy a reformátusoknál már működő Iszákosmentő Misszióhoz tanulni. 1985-ben maga is elindította missziós tevékenységét. Nem sokkal később Bogláryné Mailáth Edina is csatlakozott a vezetéshez, aki az alapítvány létrehozását kezdeményezte. Magam 1998-ban kerültem a szolgálatba, két évig tanultam Halász Endre atya mellett. Amikor 2001-ben meghalt, megörököltem tőle az alapítvány elnöki posztját, illetve főpásztori megbízással a lelkészi feladatokat is átvettem. 2011-től Fazekas György atyával együtt végezzük a szolgálatot, aki akárcsak én, a mi közösségünkben szabadult az alkoholizmusból.

Mit jelent Önök számára az alapítvány neve: „szomjazom”?

Halász Endre adta az alapítványnak ezt a mélyen átgondolt és szép nevet. Jézus szavára utal, aki azt mondta a kereszten: „szomjazom”. Ennek a szomjúságnak összetett jelentése van, jelenti az Isten irántunk való szeretetét, viszontszeretetünk és a szabadítás iránti szomjúságát. De jelentheti azt is, hogy én szomjazom Jézus szeretetére s az embertársaim törődésére, mert szeretethiányos vagyok. A lélektan szerint ennek a szomjúságnak az oka egy kora gyermekkori krízis, szeretetmegvonás vagy elutasítottság. Ez a hiány folyamatosan jelen van az ember életében, és ha nincs gyógyítva, az alkohol mint legális drog, kéznél van.

Hogyan tudná röviden definiálni az alkoholizmust?

Az különbözteti meg az alkoholistát a nagyivótól, hogy az ivás következtében nem tudja a mindennapi tevékenységét elvégezni. Az alkoholizmus gyógyíthatatlan betegség, ezért a későbbi próbálkozások komoly visszaeséssel fenyegetnek. Így a tünetmentesség feltétele a teljes absztinencia. Az egészségügy megfogalmazásán túl, amely az alkoholizmust addikciónak, függgőségnek nevezi, mi a Bibliából vett terminológus alapján megkötözöttségnek, rabságnak fogjuk fel. Mottónk: „Az alkohol rabságából Jézus a szabadító.” A katolikus egyházban tevékenykedőktől talán elvárnák, hogy az alkoholizmust nevezzék bűnnek, a mértéktelenség bűnének. Ám mivel az alkoholproblémások bűntudata rendkívül nagy, egy haragvó Isten képe csak növelné a szorongásukat.

Milyen útja van egy alkoholbetegnek az alkoholizmus csúcsáról eljutni az absztinenciáig, illetve abban megmaradni? Milyen lépcsőkön tud a szolgálat segítségével átjutni?

Azt hiszem, hogy a legnehezebb dolog arra a belátásra jutni, hogy az alkoholfogyasztás problémát jelent. Van az emberekben, főleg a férfiakban egy tartás, hogy bizonyítsák, ők bírják az italt, és akkor hagyják abba, amikor akarják. A szakma ezt a tagadás időszakának nevezi. A siker első lépcsője, amikor valaki egy esemény hatására eljut odáig, hogy ezt nem tudja tovább folytatni. Az alkoholizálás csúcspontja az emberi élet mélypontja. Én vallom, hogy el kell jutni a mélypontra, hogy elkezdjünk felfele jönni. Amikor valaki elindul, képessé válik arra, hogy megkeressen bennünket, mi pedig először segítő beszélgetésre hívjuk. Azért is nevezzük „segítő beszélgetésnek”, mivel aki a szolgálatunkban tevékenykedik, alapvetően átszenvedte ezt a rabságot, és átélte a szabadulás élményét. Ebből is fakadóan nem harcoskodunk a hozzánk betérővel, hanem együttérzően közeledünk hozzá. Ugyanis fél attól, hogy itt is elvárásokkal kell szembesülnie, ezzel szemben mi nem várunk el tőle semmit, még azt sem, hogy ne igyon. Ehelyett arról próbáljuk meggyőzni, hogy ismerjük ezt az érzést. Elmesélem az én történetemet, elgondolkodhat azon, hogy egy pap is ivott. Ha együttműködik, hívjuk egy önsegítő csoportunkba és egyéb alkalmainkra. Van, akivel többször kell beszélgetni, hogy legyen bátorsága részt venni. Más sorstársak jelenléte különösen nagy hatással lesz rá, megosztásaik olyan ismerősek, mintha vele történtek volna. Lassan eljut a felismerésig: ha a többi – hasonló élményeket megélő – ember alkoholistának vallja magát, akkor ő is alkoholista. Ha a sorstársi közösség megérinti, elkezd közéjük visszajárni, esetleg elmegy velük lelkigyakorlatra vagy zarándokolni, mert szomjúsága köztük enyhül. A szabadulás akkor válik teljessé, amikor megjön a kedve, hogy az üzenetet továbbadja. Nemcsak a csoportban, ahol van, hanem például a családja körében. Így válik szolgálatunk missziós tevékenységgé. Ideális esetben már a mélypont után elmegy a személy kedve az ivástól. A korábbi hosszantartó sodródás után elkezdődik egy belső munka, amelyet már nem lehet „leöblíteni”.

Azt mondta, Ön is alkoholproblémásként talált rá a szolgálatra. Hogyan jutott el a mélypontról mások hajthatatlan segítéséig?

Tehát a sorstársi közösségben tapasztalt elfogadottságélmény a legmélyebbről fakadó gyógyítóerő?

Társadalmunkban alá-fölérendeltségi viszonyokban élünk, gondoljunk akár a főnök-beosztott, akár a szülő-gyermek viszonyra. Szerepeket kell játszanunk, sokszor megfelelési kényszer lesz úrrá rajtunk, hogy megtartsuk a pozíciónkat vagy a rólunk kialakított képet. A sorsközösségben megélt őszinteség a gyógyulás nagy lehetősége. Amíg az alkohol mámorában éltünk, az egész életünk hazugság volt. Az is, ahogy éltünk, az is, amit mondtunk. Sokszor már úgy hazudtunk, hogy mi magunk is elhittük. De valójában nem kell semmi mást tenni, mint kibújni a tagadásnak a nehéz érzéséből, és elmenni egy olyan közösségbe, ahol hasonló történetű emberek találkoznak. Ott enyhül a fájdalom, gyógyul a gyermekkori krízis, ami miatt a szeretethiány kialakult.

Ha ma egy alkoholbeteg vagy hozzátartozója felkeresi a szolgálatot, milyen lehetőségeket kínálnak neki?

Említettem a segítő beszélgetést és az önsegítő csoportokat. A Gamma GT nevű önsegítő csoportok Budapesten hétfőn, kedden, szerdán és csütörtökön, négy helyen rendszeresen működnek. Az ország különböző helyein (Győr, Székesfehérvár, Debrecen, Mélykút) szintén vannak csoportok. Az évek folyamán kirajzolódott, hogy még nagyobb a szomjúság, ezért egy hozzátartozói csoportot is létrehoztunk, illetve a házastársaknak lelki hétvégét szervezünk. Halász Endre atya 15 év munkássága alatt kidolgozott alkoholbetegek számára egy szabadító lelkigyakorlatot, melyhez nagy gyógyulás- és megtérésélmények kapcsolódnak. Többen egy ilyen hétvégén tették le az alkoholt. Havonta ünneplünk közösségi szentmiséket, működik hitoktatás, tartunk régiós lelkinapokat. Néhány éve zarándoknapokat szervezünk: tavasszal a budai hegyekbe, Makkosmáriára, a Fogolykiváltó Boldogasszony kegyhelyére, ősszel pedig Máriagyüdre, ahova a szenvedélybetegek országos zarándoklata vezet.

Említette azt is, hogy a szolgálat legtöbb segítője is átélte az alkohol rabságának tapasztalatát.

Igen, az Anonim Alkoholistáknál is elengedhetetlen, hogy olyan munkatársakat alkalmazzanak, akik saját élménnyel rendelkeznek, mert ők tudnak hitelesen fellépni. Mi elmondhatjuk magunkról, hogy a papoktól kezdve a közösségi ellátás koordinátorain, gondozóin keresztül az önkéntesekig szinte minden segítőnk érintett. Fontosnak tartjuk, hogy amellett, hogy valaki az élettörténete révén hiteles, végezzen valamilyen szakirányú képzést is. Magunk is végzünk belső körben, külső szakember bevonásával képzéseket, ugyanakkor járunk olyan felsőoktatási intézményekbe, ahol önismereti és szakismereti képességekre tehetünk szert.

Kiknek szeretne, illetve képes a szolgálat segíteni?

Mi a „katolikus” kifejezést a szó eredeti értelmében, „egyetemes” jelentésében használjuk. Nem szempont sem a felekezeti hovatartozás, sőt a vallásosság ténye sem ahhoz, hogy valaki közénk tartozzon. Viszont a katolikus egyház eszközeit kínáljuk fel, hogy gyógyulásukban segítsük a rászorulókat. Számunkra Jézus a szabadító. Aki kevésbé tudja ezt a nézőpontot magáévá tenni, lehet, hogy az anonim alkoholistáknál találja meg a helyét. Intézményi kereteinket a III. kerületben a Kórház utcában működő Szent Erzsébet Karitász Szenvedélybetegsegítő Lelki Központ adja, ahol lelki és szakmai segítségben részesülhetnek a betegek, ugyanis szakemberek bevonásával dolgozunk. Itt név és TAJ-kártya nélkül bejelentkezhetnek azok, akik szomjazzák a gyógyulást, a szabadulást.

Általában milyen hatékonyságú a munkájuk, milyen arányban gyógyulnak meg a betegek?

Az évek tapasztalata alapján 60 százalékos gyógyulási útmutatóval rendelkezünk. Nincsen tökéletes módszer, utak vannak és emberek vannak.

A Szomjazom Alapítvány elérhetősége: 1035 Budapest, Kórház u. 37. Tel.: 06-1-242-2330 www.kaszlelkiközpont.hu