Jánosi Dalma: Istennek is helye van a digitális világban!

„A digitális terek nem más helyek, hanem életünk ugyanolyan területei, mint az összes többi életterünk. Ennek megfelelően itt is ugyanolyan autentikusan kell megélnünk azt a szeretetet, amelyet a szívünkben hordozunk, mint életünk minden más helyzeteiben” – interjú Paolo Padrini atyával, az iBreviary alkalmazás és a Pope2You közösségi oldal létrehozójával, aki egyben az Aleteia nemzetközi katolikus hírportál és az AdEthic katolikus reklámügynökség alapító tagja, valamint a Social network és a szerzetesek képzése című könyv szerzője.

Milyen lelki élményből fakad az iBreviary (a zsolozsmáskönyv) internetes alkalmazásának létrehozása, amely az egyház napi imádságait teszi elérhetővé az okostelefonokon?

Fontosnak tartom pontosítani, hogy lelki élmény gyümölcse, hiszen könnyedén azt is lehetne gondolni, hogy technikai, praktikus, vagy kényelmi okok vezettek az alkalmazás megalkotására. Szenvedélyes kutatója és tanulmányozója vagyok a digitális média térhódításának, különösen a hordozható médiumok fejlődése nyűgöz le. Tapasztalataim azt mutatják, hogy az okostelefonok az első iPhon megjelenésével, amelyet az Apple dobott piacra, életünk hétköznapi eszközeivé váltak. Ezek az eszközök konkrét hatást gyakorolnak életünkre. Az Apple multinacionális telekommunikációs cég az iPhon alkalmazását ezzel a reklámszlogennel indította útjára: „Mindenre létezik egy alkalmazás!” Ez a fajta filozófia gyökeresen megváltoztatta a digitális médiumok tereiben való életünket. Ettől a pillanattól kezdve nem használati cikkek a digitális médiumok, hanem életterek, melyek arra hívnak, hogy belakjuk őket. Ez azt jelenti, hogy ebben a térben helye van, sőt helye kell, hogy legyen az Istennek is. Az volt a vágyam, hogy egy úgynevezett fehér foltot hozzak létre az imádság hétköznapi tapasztalatának megélésére. Természetesen egészen új formában, hiszen az alkalmazás segítségével az imádságot mindig magunkkal vihetjük, elkísér a hétköznapi életünkben. Pontosan úgy, ahogyan Ferenc pápa tanítja: az imádság a nap bármelyik pillanatában, mindig elérhető formában. Hogyan létezhet a digitális társadalom imádság nélkül? – kérdeztem magamban. Ez a lelki tapasztalat vezetett az iBreviary alkalmazás létrehozására, amely elsősorban nem az imádság szövegeit teszi közzé a világhálón, hanem az imádkozás lelki tapasztalatát ajándékozza a digitális világ lakóinak.

Ön a Pope2You oldalon keresztül eljuttatja a Szentatya üzenetét a digitális társadalom tagjaihoz. Milyen gyümölcsei vannak ennek a rendkívüli kezdeményezésnek?

Elsősorban fiatalok tömegét gyűjtötte össze korábban XVI. Benedek, jelenleg pedig Ferenc pápa alakja körül a digitális médiumokon keresztül. Ferenc pápa a kommunikációs világnapon közzétett legutóbbi üzenetében hangsúlyozta, hogy a digitális médiumok nem eszközök, hanem helyek. Ezt kell alapul vennünk. Abban a pillanatban, amikor a technológia világában végrehajtott tevékenységeinket helyekként határozzuk meg, abban az értelemben, mint egy élettér, ahol testvérekkel és nővérekkel együtt élünk. Ebben a pillanatban a digitális média egy gazdag, meleg, a szíveket egymáshoz közel hozó, emberi kapcsolatokat teremtő élettérré válik. Természetesen ezekben az életterekben, mint az élet más területein is, elengedhetetlen, hogy a szerzetesi tapasztalat és a megszentelt élet jó illata áradjon, fantáziája és kreativitása szárnyaljon és hirdesse a jó hírt, amelyre a megszentelt személyek és az egyházban munkálkodó mozgalmak vannak hivatva. Az evangélium hirdetése ugyanis egy különleges karizma, amely a szeretet jelenlétében fejeződik ki. A szeretet határtalan, természetéből eredően nem lehet korlátok közé szorítani. Ezért sem lehet limitálni, és azt mondani, itt igen, itt azonban már nem. A digitális tér éppen ezért kihívást jelent. Mint ahogyan minden új evangelizációs tevékenység kihívást jelentett minden korszak számára. A digitális média egy új közösségi tér. Szükséges, hogy ebben a térben hittel, bátorsággal, kreativitással éljünk. A legfontosabb azonban a lelki élet, az imádság és a szeretet jelenléte. Azt hiszem, hogy a csend, a hallgatás szerepe is rendkívül fontos, hiszen a csenden keresztül teret engedhetünk a másiknak a találkozásra. Sajnos nagy a veszélye, hogy a digitális környezet a rendetlenség, az összecsapások és a káosz tereivé váljanak.

Ferenc pápa úgy határozza meg a megszentelt fivéreket és nővéreket, mint a „kommunió szakértőit”. Hogyan lehetnek a kommunió építői a megszentelt személyek a digitális világban?

Elsősorban úgy lehetnek a közösség építői, ahogyan ők maguk jelen vannak a világhálón. Ne felejtsük el, hogy nem mi, személyek építjük a közösséget, hanem Isten szeretetét befogadó személyek vagyunk, aki maga az egység. A kommunió ugyanis Isten szeretetének gyümölcse és következménye. A szeretet nem valamifajta munka, vagy emberi erőfeszítés eredménye. A szeretet nem más, mint az Isten szeretetére adott válasz. A szeretetet először magunkban, a szívünkben kell megélnünk. Ha ez a szeretet teljesen átjárja életünket, akkor meghatározójává válik egész létünknek. Ha beépül életünk különböző tereibe, amelyek különböző módon és helyeken zajlanak, akkor természetessé válik a szeretet megélése a digitális világban is. A digitális terek nem más helyek, hanem életünk ugyanolyan területei, mint az összes többi életterünk. Ennek megfelelően itt is ugyanolyan autentikusan kell megélnünk azt a szeretetet, amelyet a szívünkben hordozunk, mint életünk minden más helyzeteiben. A szeretet ugyanis az Isten szeretetének befogadásából fakadó gyümölcs, amely felebarátunk iránti szeretetté alakul át. Isten szeretetének logikája az örök, el nem múló, az állandó befogadás logikája, amely túlszárnyalja a kommunikáció és az emberi kapcsolatok határait. Ezt a fajta szeretetet kell magunkban hordoznunk. Ha ezt a szeretetet természetes, spontán módon magunkban hordozzuk, akkor magától értetődően életünk minden olyan területén megéljük és továbbadjuk, ahol előfordulunk és a kommunió építői lehetünk.

Ön szerint szükséges a szerzetesek képzése ahhoz, hogy a digitális világban hitelesen élhessenek?

Mindenképpen. A megszentelt személyek fontos feladata, hogy megismerjék és megtanulják az internet koordinátáit, arculatát és nyelvezetét. Minden hely meghatározott koordinátákkal, arculattal és nyelvezettel rendelkezik. Amikor valaki a tengerpartra megy, hogy megmerítkezzen a vízben, fürdőruhát visz magával. Ha szmokingban jelenik meg a tengerparton, mindenki őrültnek hiszi. Pontosan így van ez a digitális világgal is, hiszen minden élethelyzetnek megvannak a maga rítusai, működési jellegzetességei és nyelvezete. Az új médiumok világában is veszélyes lehet, ha nem a megfelelő öltözettel lépünk be; sajnos nagyot hibázhatunk. Fontos, hogy tudatában legyünk mindannak, hogy mit és hogyan csinálunk. Ennek érdekében elengedhetetlen az előkészület és a képzés, de főképpen az imádságos lelkület. Mert a lelkünkben kell túlcsordulnia a szeretetnek ahhoz, hogy másokhoz is eljuttathassuk Istent.

„A szerzetesek különlegesen, prófétai módon követik az Urat. A próféta megkapja Istentől azt a képességet, hogy fürkéssze a történelmet, amelyben él, és  értelmezze annak eseményeit. Őrszemként őrködik az éjszakában, és tudja, mikor érkezik a hajnal.” (Ferenc pápa levele a megszentelt élet évére, 2014. november 29.) – Mit gondol, az élet mely területei sürgetik legjobban Krisztus szeretetének hirdetését?

Az emberek szívében számtalan űr van, amelyet a szomorúság, a szenvedés, a magányosság tölt be. Az a tudat, hogy nincs senki, akivel beszélhetnek, aki kisegíti őket a nehézségekből, aki átsegítené őket a lelki sivatagon és elvezetné az Istennel való találkozásra. Ezek azok az élethelyzetek, ahová Isten szeretetét sürgősen el kell vinnünk.

Erősen tapasztalom, hogy a ma emberének arra van a legnagyobb szüksége, hogy valaki a szemébe nézzen, és azt mondja neki: van időm Rád! Azért vagyok itt, hogy szeresselek. Nem mindenkit, csak Téged. Azért, mert ebben a pillanatban szükséged van rám. Sajnos erre már nem vagyunk képesek, nem tudjuk megtenni ezt a gesztust, mert rohanunk. Az internet ebben az értelemben nem számít. Túlságosan el vagyunk foglalva a világ dolgaival. Nagyon fontos azonban, hogy testvéreink és nővéreink szemébe nézzünk, készséges lelkülettel és kitárt karral forduljunk hozzájuk. Ez az űr teremti meg a párbeszéd és a találkozás lehetőségét önmagunkkal, másokkal, és az Istennel.

Ferenc pápa levelében a fiatal szerzetesekhez fordul, tudva azt, hogy a fiatal generáció sajátos nyelvezettel és szokásokkal rendelkezik: „Ebben az évben különösen is fontos, hogy kezdeményezői legyetek az előttetek járó nemzedékkel való párbeszédnek.” Ön szerint milyennek kell lennie a fiatal szerzetesek tapasztalatának a világhálón?

Szerintem nagyon fontos a párbeszéd és a befogadás, de a legfontosabb, hogy gondjainkba vegyük felebarátunkat. Az interneten eltöltött időt sokszor az elvesztegetett idő veszélye fenyegeti, de értékes idővé alakíthatjuk, és értékként élhetjük meg. A múló idő ily módon átalakul és ajándékká válik. Szerintem a fiatal szerzetesek a nap folyamán időt szakíthatnának a társadalmi hálón elérhető személyekre, hogy értékes, szép pillanatokat ajándékozhassanak nekik. A szeretet idejévé alakítva az adakozás perceit. Természetesen áldozattal jár, hiszen időt, energiát és odaadást igényel. Éppen ezért fontos a fiatal szerzetesek lelkében rejlő lelkesedés és erő.

„A Lélek képzelőereje oly sokféle életformát és intézményt hívott életre, hogy nem tudjuk egykönnyen kategóriákba, előre gyártott sémákba sorolni őket.” Túlságosan utópisztikus elképzelésnek tartja, hogy a Szentlélek sugallatára olyan szerzetesrendek alakuljanak, melyeknek küldetése kifejezetten a digitális világ lakóihoz szól?

A Szentlélek ajándékára természetesen csak igennel válaszolhatok. Mindig nyitottnak kell lennünk a Lélek sugallatára, és teret kell engednünk neki. Bárcsak a digitális világban is létrejönnének ezek a szolgálatok a Lélek indítására. Azt gondolom, hogy fontos lenne intelligens formákat találni ennek a szolgálatnak a megélésére. Mivel valós, hús-vér emberek vagyunk, akik különböző környezetekben élünk, analóg és digitális élettérben, de minden esetben valós helyzetekben. Ebben az esetben különösen fontos a digitális kontinensen misszióba induló szerzetesek képzése. Természetesen az ilyen kérdések hallatán elnémulok, jó értelemben. Nem találok szavakat az ilyen végtelen és az isteni vezetés határtalanságára vonatkozó kérdésekre. Semmiképpen sem szeretném szavaimmal korlátok közé szorítani a Szentlélek működésének végtelenségét.

Mit kíván a megszentelt személyeknek ebben a különleges kegyelmi időszakban?

Azt kívánom, hogy a jelenlét és az elkísérés apostolai lehessenek. Azt hiszem, hogy a megszentelt személyek élő jelei annak, hogy mennyire szép Istennel lenni. Az Istennek szentelt személyek arca Isten szeretetétől fénylik. Azt kívánom, hogy a megszentelt személyek a mai világ fényei lehessenek. Úgy sugározzák az isteni szeretet fényességét, mint egy visszaverődő fényforrás. Úgy, mint ahogyan a Hold visszaveri a Nap fényét. Azt kívánom minden megszenteltnek, hogy mint a Hold, a világ világossága lehessenek, hogy megvilágosíthassák az emberiség éjszakájának sötétségét.