Tőzsér Endre SP: Engedjük evangelizálni saját hivatásunkat

„Nem szabad belterjes egyházként működnünk, ki kell lépnünk, meg kell osztanunk másokkal is azt az örömhírt, amelyben részesültünk; el kell indulnunk az emberek felé, kifelé lépő, állandóan kifelé haladó egyházként kell működnünk” – hangsúlyozza Ferenc pápa az Evangelii gaudiumban, és sok más írásában, beszédében.

FERENC PÁPA CSODÁLATOS KÖVETKEZETESSÉGE

A Szentszék napilapja, az Osservatore Romano egy olyan szerzetesnőt kérdezett meg Ferenc pápának a megszentelt személyekhez való viszonyáról, aki Argentínában évtizedek óta ismerte őt. Nora Antonelli, a Szeplőtelen Fogantatás Buenos Aires-i Leányainak általános főnöknője elmondta, hogy 2013. március 13-án, amikor megtudták, hogy Jorge Bergoglio lett a pápa, mint argentin nővérnek mély öröm töltötte el szívét, és a sok közös emlék közül rögtön eszébe jutottak azok az április eleji találkozások, amikor Bergoglio bíboros egybegyűjtötte az egyházmegyében élő szerzetesnőket a Flores negyed egyik iskolájában.

„És ott – írja – a maga közvetlen és energikus stílusával megosztotta velünk a gondolatait, melyeket aztán sokat forgattunk szívünkben, eszünkben egyaránt. Egyik alkalommal az érsek kertelés nélkül és szigorú realizmussal elemezte a megszentelt élethivatás válságát, amelyet úgy tekintett, mint a tanúságtétel válságának következményét. Öt szempontot emelt ki. Azt állította, hogy a megszentelt életre manapság az a veszély leselkedik, hogy »lemondás nélküli Krisztus-követéssé«, »találkozás nélküli imádsággá «, »kommunió nélküli testvéri életté«, »bizalom nélküli engedelmességgé«, »transzcendencia nélküli szeretetté« laposodik. Erősen él emlékezetemben, mennyire kiemelte a Krisztussal való találkozás alapvető fontosságát: az eucharisztiában, Isten igéjében, a közösségben, a szegényekben… Hangsúlyozta a Szentírás központi szerepét: minden megszentelt személynek ott kell, hogy legyen a Szentírás a kezében és a szívében. Azt mondta: »Jézus Istennek a szava: ő a középpontja a mi életünknek. Egyedül ő tudja betölteni szívünket, ő tud megelégedést adni lelkünknek.« Ma a megszentelt élet évére kiadott dokumentumok ezt a gondolatot ismét nyomatékosan elénk állítják. Csodálatos az a következetesség, amely jellemzi a jezsuita szerzetespap, a tartományfőnök, az érsek, a bíboros, és most a pápa Jorge Mario Bergoglio gondolkodásmódját.”

Ezek után Nora Antonelli felidézi többek között a Megszentelt Élet Intézményei és Apostoli Élet Társaságai Kongregációja által kiadott Örüljetek című levelet (Új Ember Kiadó, 2014.), illetve az Evangelii gaudium apostoli buzdítást (Szent István Társulat, 2014.), Ferenc pápa idevágó gondolataival.

Azt hiszem, érdemes komolyan elgondolkodnunk egyfelől azon az állításon, hogy a megszentelt élethivatás voltaképpen azért került válságba, mert a megszentelt személyek tanúságtétele jutott krízisbe. Másfelől érdemes azt az öt veszélyt is egyesével végiggondolnunk, amelyet Ferenc pápa a rá jellemző következetességgel ma ismét felsorolna.