Szabó Ferenc SJ: A százéves magyar jezsuita rendtartomány folyóiratairól

Voltak évek, amikor egyszerre nyolc folyóirat jelent meg magyar jezsuiták gondozásában. A Szív című lap, amelynek internetes változatát most böngészi az olvasó, egy időben több mint kétszázezres példányszámban kelt el. Nincs ma olyan napilap Magyarországon, amely megközelítené ezt az olvasottságot. A szellemi- és vele a sajtóapostolkodás kezdetektől fogva elsődleges fontosságú a jezsuiták életében.

Mióta 1909-ben megalakult az önálló magyar rendtartomány, a sajtó a jezsuiták apostolságának homlokterében állt. Itt rögtön két lelkes, zseniális apostol neve merül fel: Bangha Béláé (1880–1940) és Bíró Ferencé (1869–1938). Nyisztor Zoltán a XX. század katolikus megújhodásáról írt könyvében (Ötven esztendő, Bécs 1962) mindkét jezsuitát a „hódítókról” szóló fejezetben mutatja be, akiknek élén Prohászka Ottokár méltatását olvashatjuk.
Magyar Kultúra
Bangha Béla nevéhez fűződik a Magyar Kultúra című, kéthetenként megjelent rangos folyóirat megalapítása és sikeres szerkesztése. A lap 1912 karácsonyán indult, és 1944-ig, az orosz megszállásig jelent meg. A magyar katolicizmus újjászületésében meghatározó szerepet játszott, és ez jórészt az író, szónok, hitvédő és szervező Bangha páternek köszönhető. 1910 körül, amikor a fiatal Bangha az innsbrucki egyetemről Pestre került, már nagy neve volt a Mária utcai pesti rendháznak, hála Tomcsányi, Bús, Bóta atyák működésének. Bangha Béla alighogy megérkezett szeptemberben, októberben már hitvédelmi előadásokat hirdetett meg minden hónapra. A főváros katolikusai számára ez nem volt új, hiszen Prohászka konferenciabeszédei már megmozgatták az „állóvizeket”, de Bangha előadásainak olyan sikere lett, hogy csakhamar havonta két előadást kellett tartania az értelmiség legkülönbözőbb kategóriáinak.

De a magyar katolicizmus öntudatra ébredésében a legdöntőbb szerepet a Magyar Kultúra játszotta. Nyisztor Zoltán, aki a folyóirat egyik főmunkatársa volt, Bangha Béla élete és műve című könyvében részletesen bemutatja a folyóiratot, elemzi annak sikerét. Itt éppen csak felsorolom jellemzőit. Ismerni kell a századelő liberális, szabadkőműves, vallás- és egyházellenes magyar sajtóját, hogy megértsük Prohászka és Bangha harcos és kemény fellépését, írásaik polémikus hangját, ami a folyóirat stílusát is jellemezte. Bangha a lap köré tömörítette a világi értelmiség színe-javát, a szerkesztőség néhány tagjából „vezérkart” alakított, akikkel rendszeresen megbeszélte az időszerű kérdéseket. Ezenkívül a folyóiratnak népes munkatársgárdája volt. A lap rovatai a következők voltak: az első lapokon a „Tanulmányok” rovatban két-három magvas írást közöltek, utána néhány lapot a szépirodalomnak szenteltek. A folyóirat legnagyobb jellegzetessége a „Pajzs és kard” c. rovat volt: ebben a katolikus világnézet elleni támadásokra válaszoltak, cáfolták az ellentétes nézeteket. E harcos, polémikus rovat irányítója, legfőbb mestere maga Bangha volt. Ezután következett a „Szemlék” rovata (színházi, művészeti és irodalmi beszámolók). Utolsó rovat volt a „Napló”, amely időszerű világeseményeket örökített meg.

Ismét hangsúlyozzuk, hogy ismerni kell a századelő magyar sajtóját, hogy megértsük akár Prohászkáék, akár Bangháék polémikus hangját. A II. vatikáni zsinat után már minden szinten a párbeszéd útját választják a rendtagok. Itt említem meg, hogy a P. Bús Jakab által alapított Mária Kongregáció című hitbuzgalmi lapot is egy ideig P. Bangha szerkesztette. Ugyancsak Bangha alapította a sajtó terjesztésére a Katolikus Hölgyek Sajtóegyesületéből a Katolikus Sajtóbizottságot. Ennek tagjai nemcsak a Magyar Kultúra terjesztésében vettek részt, hanem a később létrehozott Központi Sajtóvállalat, valamint a Nemzeti Újság és az Új Nemzedék alapításában és a sajtóapostolok kiképzésében is.

Szívújság
A másik neves jezsuita sajtóapostol Bíró Ferenc volt, aki 1915-ben létrehozta A Szív című lapot, amelyet a nagyközönség Szívújságnak nevezett el (az újságalakú formátumra utalva.) A provinciának már volt egy havi hitbuzgalmi közlönye, a Jézus Szíve Hírnöke, amely a jezsuiták apostolkodásában jelentős Jézus Szíve-tiszteletet terjesztette. P. Bíró megalapította a Jézus Szíve Népleányok Társaságát, a Korda nyomdát és könyvkereskedést, amely a Szívújság programjának kiszélesítését, a népies katolikus irodalmat akarta szolgálni. 1919 tavaszán a proletárdiktatúra miatt A Szív (miként a Magyar Kultúra is) rövid időre megszűnt. Ősszel az újrainduló lapban a gyermekrovatot Blaskó Mária tanárnő vette át, és segített a Szívgárda-mozgalom megalapításában és vidéki megszervezésében is. E „gárda” nemcsak a Jézus Szíve-tisztelet, hanem az újság terjesztésében is döntő szerepet játszott. Ugyanakkor továbbra is megvolt a Jézus Szíve Hírnöke, valamint néhány kisebb jezsuita lap: a már említett Mária Kongregáció, Katolikus Missziók, Szűz Mária Virágoskertje, Manréza, később a KALOT-mozgalom lapjai: a Dolgozó Fiatalság és a Magyar Vetés.
A Szív hetilap 1945 után elérte a 200 ezres példányszámot. Kollár Ferenc (1912–1978) erélyes fellépésére már 1945. május 15-én megjelenhetett a lap. P. Kollár fáradhatatlan munkatársa P. Pálos Antal volt. Bár 1950-ben a szerzetesrendeket a kommunisták betiltották, a jezsuiták az üldözés közepette is, így vagy úgy, de működtek, egyetemeken, szemináriumokban; a börtönben is tanultak a fiatalok. 1951-ben A Szívet is betiltották. Pálos atyát – aki a szétszórt rendtartomány provinciálisa volt, és nekünk, fiatal növendékeknek a szeretett „Karcsi bácsi” – 1954-ben letartóztatták. Mikor 1956-ban kijött a börtönből, rögtön P. Kollárhoz ment, és megszerkesztették A Szív híres 1956-os számát két oldalon, és kiadták ötezer példányban. Emlékszem, amikor ez a szám megjelent, P. Pálosnak ministráltam a Mária utcai templom kápolnájában. Alighogy kiszabadult, munkához látott, hogy utat mutasson: „Mit kell tennünk?”

1948-ban és 1956-ban számos magyar jezsuita, főként a fiatalok külföldre szöktek, különböző országokban tanultak és működtek. A Szív szerkesztését és kiadását kisalakú füzet formájában Kanadában folytatták. Szerkesztői voltak részben egymást követően: Reisz Elemér, Kővári Károly, Radányi Rókus, Bieleck József, Nagy Ferenc és Sajgó Szabolcs. P. Sajgó költöztette haza a lapot a „rendszerváltozás” után.

Sajtótevékenység az emigrációban
A külföldi jezsuiták sajtótevékenységéről – helyszűke miatt – csak néhány sort írhatok. P. Őry Miklós Klagenfurtban a külföldi magyar papság összefogására létrehozta a Magyar Papi Egység mozgalmát, és folytatva a 30-as években Szegeden P. Hunya Dániel által alapított Papi Egység című folyóiratot, a Magyar Papi Egységet. Az 1990-es „fordulat éve” után elhatároztuk, hogy a folyóiratot átalakítva, és a papságon kívül a magyar értelmiséget is szemmel tartva, Távlatok néven adunk ki egy negyedéves világnézeti, kulturális és lelkiségi folyóiratot. Egy német jótevő anyagi támogatásával indulhatott el a lap Szabó Ferenc és Nagy Ferenc szerkesztésében 1991 húsvétján. A következő évben hazaköltöztünk: a főszerkesztő a Vatikáni Rádiótól vált meg 25 évi szolgálat után, Nagy Ferenc pedig Bécsből tért haza, ahol az utóbbi években P. Benkő Antallal a Szolgálatot szerkesztette. Jelenleg a rendtartomány gondozásában két folyóirat jelenik meg: a Szolgálat utódaként a Távlatok, és A Szív, amely ma az egyik legrégebbi, folyamatosan megjelenő magyar folyóiratnak számít Magyarországon.