Paksa Balázs: Vadállatok

Rémisztő erő lakik a férfiemberben. Ha munkába képes fogni, fantasztikus dolgokat hozhat létre, mintegy teremtő-társsá emelkedve. Ha azonban nem tudja kontrollálni, elképzelhetetlen pusztítást végez maga körül. A férfierő e mélyen ellentmondásos jellegéről mesél Paul Thomas Anderson A Mester, illetve 
Jacques Audiard Rozsda és csont című, egyaránt 2012-ben elkészült filmje.  

pPaul Thomas Anderson komótosan bővülő életművében leplezetlenül veszi sorra a kortárs nyugati társadalom válogatott paranoiáit. Az újvilági kapitalizmus kegyetlen létrejöttének lefilmezése után öt évvel a II. világháború utáni, apa nélkül felnőtt „elveszett nemzedék” szorongásait viszi vászonra, fűszerezve állandó témájával, a hatalom jellemtorzító hatásának bemutatásával. Freddie (Joaquin Phoenix) fiatal tengerészgyalogosként szolgál a háborúban, igazi ösztönlényként ide-oda csapódik, a maga kotyvasztotta lőrétől lerészegedik, majd kijózanodik – nem találja helyét a világban, ám még ez sem tudatosul benne. Emberére talál Lancaster Doddban (Philip Seymour Hoffmann), aki polihisztorként bemutatkozva egy tengerjáró hajón csiszolgatja frissen alapított, különös „tudomány-vallásának” tanait. A hatalmas energiáktól duzzadó két férfi találkozása sorsszerű, bár a felismerés csupán a műveltséget álcaként magára öltő vallásalapítóban tudatosul. Dodd lassan behálózza Freddie-t, majd kegyetlen kísérletezésnek veti alá: sikerülhet- e „civilizálni” e lélekvesztett vadembert? Az alkalmazott módszerek nyugtalanítóan egybeesnek mindazzal, amit a szcientológia „tudattisztító” technikáiként ismerünk. Egy kis pszichoanalízis, egy kis erkölcsi hegyibeszéd, némi tudományoskodással fűszerezve – és nyomasztó súlyú manipuláció. A küzdelem szikrázó erejű, köszönhetően a két színész döbbenetes alakításának. A párviadal közben a rendezőnek elég csupán utalnia a hősöket körülvevő kortárs világ néhány momentumára, ám ez is elég ahhoz, hogy e hátborzongató szektát a mélyen képmutató korabeli amerikai társadalom termékének láttassa.

Alaint (Matthias Schoenaerts) – kezdetben legalábbis úgy tűnik – egészen másfajta erő hajtja: a túlélés ösztöne. Ahogy a vonat szemeteséből ételt kukáz kisfiával, arra is gondolhatnánk, egy bolyongó élet stációit fogjuk megismerni. Szó sincs erről: Alain öntudatosan tol félre maga elől mindent, ami céljainak elérésében akadályozza. Testvére családjánál meghúzódva kidobóemberként kap munkát egy diszkóban, ahol egymásba botlanak Stephanie-val (Marion Cotillard). Hogy ez a találkozás is előre elrendeltetett, azt csak később tudjuk meg, amikor a lányt borzalmas tragédia éri, s Alain az egyedüli, aki különösebb szánakozás nélkül segít neki. Stephanie a gondoskodás nyomán szinte kivirul, s noha kettejük kapcsolata továbbra is ellentmondásos marad, egyre több tanújelét adják annak, hogy elköteleződnének egymás iránt. A lány amolyan segítőként elkíséri a srácot illegális (ám jól fizető) bunyóira, Alain pedig segít kielégíteni Stephanie – többek között szexuális természetű – vágyait. E bizarr kettősségen alapuló kapcsolat azonban nem működhet sokáig, mivel a férfi nem ismeri fel a kötődés fontosságát: ahogy kihűl a viszony, otthagyná Stephanie-t, ám egy váratlan – s saját védtelenségét mindennél nyilvánvalóbb módon demonstráló – fordulat nyomán végül is visszatérne hozzá.

Míg Paul Thomas Anderson főhősei úgy tűnik, nem tudják békés mederbe terelni indulataikat, Jacques Audiard férfikaraktere rátalál a megszelídülés útjára. Alain végül rájön, hogy az élet dolgait nem lehet szótlan erő-alkalmazással elintézni, s szép lassan engedi, hogy Stephanie lehántsa róla az elzárkózás burkát. A mesternek és tanítványának azonban kevésbé örömteli sors jut. A nagyszabású kísérlet kudarcba fullad, Freddie marad, aki volt: egy kiszámíthatatlan ösztönállat. Mestere, Dodd tanul az esetből, és energiáját a továbbiakban már nem erejét meghaladó feladatokra pazarolja, hanem következetesen kiépített hatalommá szublimálja – melynek középpontja és első számú haszonélvezője természetesen ő maga. Előbbi történetünkből egy csodás szerelem ígérete bomlik ki, utóbbiból viszont a jelenkori társadalom egyik legellentmondásosabb szektája.

(A Mester / The Master, amerikai fi lmdráma, 144 perc, 2012)
(Rozsda és csont / De rouille et d’os, romantikus dráma, 120 perc, 2012)