Radóczy Jusztina: Hasonló a hasonlót választja?

Mondják, az ellentétek vonzzák egymást. Azonban azt is mondják, ha két ember személyiségében hasonló, akkor jól megértik egymást. Bizonyára mindkettőben van igazság, viszont a nagy kérdés, hogy milyen párt válasszunk magunknak, évezredek óta kérdés marad. Egy biztos, a genetikai örökségünk következtében mindig bizonyos sztereotípiák mentén választunk, melyeket mind a külső, mind pedig a belső tulajdonságok határoznak meg.
Dr. Gyuris Petra evolúciós pszichológussal ezekről beszélgettünk, valamint arra is kerestük a választ, vajon milyen az „igazi” férfi a nő szemével nézve.

Valóban léteznek örök érvényű sztereotípiák a párválasztás terén?

iIgen, és ezeknek a sztereotípiáknak evolúciós eredetük van, annak során jöttek létre. Ugyanis amikor a nő hosszú távra keres partnert, akkor olyan tulajdonságok alapján választ, amelyek előnyös genetikai készletet és jó szülői gondoskodást jeleznek, így igyekeznek biztosítani ezekkel az utódaik túlélőképességét. Általánosságban elmondható még az is, hogy a nők mindig sokkal „diszkriminatívabbak”, mint a férfiak.

Ezek szerint a nők válogatósabbak?

Igen, sőt több tulajdonság mentén is válogatnak. A nő számára például fontos a férfi fizikai vonzereje. Minél szimmetrikusabb például a férfi arca, az annál vonzóbb a nő számára. Ez azért fontos, mert mindannyian szimmetrikus arccal születünk, viszont a bennünk lévő stressz vagy betegségek eltorzíthatják ezt a szimmetriát. Azonban minél inkább ellenállóbb valaki, annál szimmetrikusabb marad az arca, ami gyakorlatilag egészségesebb szervezetet jelez. A férfiarc vonzerejét növeli még például a vastag szemöldök, a széles és hosszú áll vagy a kiugró pofacsontok. Ezek mind tesztoszteront jelző tulajdonságok, amelyek egyben a test ellenállóképességét is jelzik.

Ennyire egyértelmű a nő számára az utódlás a párválasztás kapcsán?

Általában a nő, amikor hosszú távú partnert keres, egyben gyermekei apját is keresi. Így nagyon fontosak számára a jó genetikai minőséget jelző tulajdonságok mind a külső, mind a belső tulajdonságok esetében. Természetesen ezek a választások, ezek a kulcsok nem tudatos módon működnek.

Valóban ilyen nagy jelentősége van a fizikai tulajdonságoknak?

A fizikai adottságoknak mind a rövid, mind pedig a hosszú távú kapcsolatok terén is nagy a jelentősége mindkét nem esetében. A vizsgálatok szerint a nők a közepesen izmos, úgynevezett atletikus alkat iránt vonzódnak leginkább. Ez is az evolúció során alakult ki, mivel a túléléshez ez a testalkat volt a legalkalmasabb. A nagyon vékony férfi esetleg nem tudta hazahozni az elejtett zsákmányt, vagy hamarabb elfáradhatott. A túl (extrém) izmos férfi pedig veszély esetén nehezebben menekülhetett, mivel a súlyos izmok lassíthatták a futásban. Ez nem azt jelenti, hogy a nők nem szeretik az izmos férfiakat, csak a túlzott izomzatot általában kevésbé tartják attraktívnak. Vizsgálatokkal kimutatták, hogy a leginkább vonzónak (és legegészségesebbnek) tartott férfialkat az, amikor a derék-csípő aránya 0.9 és 1 között van.

Egyes vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a nők szeretnek jó anyagi helyzetben lévő férfiakat választani.

Az anyagi helyzet nagyon fontos kritérium a nők számára. De nem csak az anyagi helyzet és a magas státusz lényeges, hanem azok a tulajdonságok is, amelyek biztosíthatják az erőforrások megszerzésének jövőbeni lehetőségeit. Egy majdnem 40 kultúrára kiterjedő vizsgálat eredményei szerint a nőknek igen fontosak voltak az ambícióval és az iparkodással kapcsolatos tulajdonságok. Ami a belső tulajdonságokat illeti, ahogy a romantikus kapcsolat mélyül, úgy nő meg a jelentősége annak, hogy a másik érzéseit mennyire tudjuk megérteni és átérezni, így az empátia és az együttérzés képessége egyre felértékelődik az udvarlás során. Igen fontosak még a gondoskodással és az együttműködéssel kapcsolatos tulajdonságok, amelyek nemcsak a pár, hanem az utód szempontjából is igen lényegesek.

Félretéve a sztereotípiákat, nyilván minden nőnek vannak saját elvárásai a férfiakkal szemben, melyeket a genetikán kívül a családi háttere, környezete is befolyásol. Milyen mértékben határozza meg párválasztásunkat a szüleinkkel való kapcsolatunk?

A gyermekkori élményeink minden magatartásformánkra kihatnak, így természetesen a párválasztásunkra is. Erre vonatkozóan készítettünk egy felmérést, mivel feltételezéseink szerint a párválasztásunkban előnyben részesítjük az olyan partnereket, akik az ellenkező nemű szülőnkre hasonlítanak. Azt az eredményt kaptuk, hogy ennek igen nagy a valószínűsége abban az esetben, ha az említett ellenkező nemű szülővel jó kapcsolatban voltunk gyermekkorunk legnagyobb részében. Fizikai jellegek esetén egyértelműen sikerült bebizonyítani, hogy azok a férfiak és nők, akik jó kapcsolatban voltak az ellentétes nemű szülőjükkel, azok hozzá hasonló (arcú) párt választanak.

Hogyan zajlott ez a kísérlet?

Úgynevezett tablókat hoztunk létre, melyen a vizsgált nők vagy férfiak házastársainak és ellentétes nemű szülőjének az arcképe volt látható más idegen emberek fotóival együtt. A tablókon nők esetében mindig az egyik oldalon az apa képe szerepelt, a másikon pedig négy másik férfié, akik között ott volt a házastárs képe is. Ezeket a tablókat olyan embereknek mutattuk meg, akik nem ismerhették a fotón szereplőket. A független kísérleti személyek a véletlen szintjénél jóval nagyobb arányban párosították össze helyesen a nő apjának és férjének a fényképét a külső jegyek hasonlósága alapján.

Azonban az is tény, hogy a gyermekek hasonlítanak szüleikre. Ezek szerint lehetséges, hogy a saját hasonlóságunkat is látjuk a másikban, és ezért választjuk párnak?

Valóban a homogámia (hasonlóságon alapuló párválasztás) jelensége az állatoknál is régóta ismert. Számos tulajdonságra nézve kimutatták, hogy az állatok párválasztásában a hasonlóság optimális szintjére törekednek, s ugyanígy az emberek is a hozzájuk hasonlókat találják vonzóbbnak. Ezen felül, jobban bíznak bennük és nagyobb esélyt látnak arra, hogy ezek az emberek viszonozni fogják a bizalmukat. A személyiségjegyek fontosságát pedig az a vizsgálati eredmény is jelzi, miszerint bár a párok a fizikai hasonlóság alapján választják egymást, de csak akkor maradnak együtt, ha egymás személyiségében is hasonlóságot tapasztalnak.

Tehát tartósabb a kapcsolat, ha a külső és belső személyiségjegyekben is hasonlítunk egymásra?

Egy amerikai vizsgálat azt az eredményt hozta, hogy a hasonlónak ítélt párok elégedettebbek voltak házasságukkal, mint a többiek. A hasonlóság pozitívan hat a házasság stabilitására, például több gyermek is születik az ilyen pároknál. Azt is kimutatták, hogy azok a házaspárok, akik legalább négy éve éltek házasságban, több tulajdonságban hasonlítottak egymáshoz, mint azok, akik korábban elváltak. A több gyermekszám a hasonló házastársak között lévő szorosabb intellektuális és érzelmi harmóniának köszönhető.

Elmondható-e ugyanez a nevelőszülőknél élő gyermekekről is?

Ezzel kapcsolatban elvégeztük a kísérletet olyan egyénekkel, akik életük első 6-8 évében nevelőszülőknél éltek. Vizsgálataink kimutatták, hogy abban az esetben, ha jó volt a lány kapcsolata a nevelőapával, akkor a választott pár a nevelőapára hasonlított. Tehát nem csak a genetika, hanem egy tanult folyamat is szerepet játszik a választásban.

Az elmúlt évtizedek kutatásai alapján tehát a nő számára az igazi férfi az, aki fizikailag erős, egészséges jeleket hordoz, de mindemellett személyiségében és külsejében is hasonló hozzá. Jelentheti ez esetleg azt is, hogy (megváltoztak) megváltoznak a szerepek: a férfiak elnőiesednek, a nők férfiasabbak lesznek?

A párválasztásban ez azt jelenti, hogy egy „férfiasabb” személyiségvonású nő is az önmagához hasonlót fogja választani, ahogyan egy lágyabb személyiségvonású nő is. De azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a kulturális és munkaerő-piaci változások sok minden újat hozhatnak a kapcsolatok terén, amihez alkalmazkodni kell a pároknak, családoknak. Egy házasságban például, ha a szerepek úgy változnak, hogy a feleség válik a fő keresővé vagy a karrierje sokkal gyorsabban és magasabbra ível, mint a férjé, ez okozhat nehézséget. Ahogyan az is, ha egy férfi valamilyen oknál fogva huzamosabb ideig kényszerül átvenni a háziasszonyi szerepet. Természetesen attól, hogy a férfi segít a nőnek a házimunkában, még nem lesz kevésbé férfi, vagy kevésbé férfias. Például szinte biztos, hogy egy férfi nem úgy vasal, főz vagy takarít mint egy nő. A férfias jellemzők attól még megmaradnak, hogy házimunkát végez.

A nők mit tehetnek azért, hogy a férfiak férfiak tudjanak maradni mellettük?

Az a legfontosabb, hogy azokat a területeket, cselekedeteket, amelyektől családfőnek érzi magát, hagyja meg neki a nő, és feleségként, nőként támogassa benne. Ilyenek például azok a döntések, amelyeket a férfiak hoznak meg általában a családban, vagy olyan fizikai munkák, amelyekhez az erős férfi szükséges. De ide sorolhatjuk azokat a viselkedésformákat is, amelyek a férfiakra jellemzőek. Ez nagyon sok mindent foglalhat magában, és a nőnek a férfit figyelve, (meg)ismerve kell pontosan meghatározni ezeket a területeket. Sokat segíthet ebben maga a férfi is, ha egyértelmű jelzéseket ad, vagy ha meg lehet vele beszélni az ezzel kapcsolatban felmerülő problémákat.

Párválasztásaink tehát nem tudatosak. A kapcsolatok stabilitása, megtartása érdekében azonban nagyon is tudatos döntésekre, cselekedetekre van szükség.

Igen, pontosan így van. Ettől szép és nehéz is ez egyben. Sajnos a mai fogyasztói társadalom hatása érződik a párkapcsolatokban is. Ha nem működik valami, akkor egyszerűbbnek tűnik „cserélni”, mint a problémákra megoldást találni. Ez utóbbi sok kommunikációt és soksok tudatos döntést, cselekedetet kíván meg a felektől. Mindez pedig sok energiabefektetést követel meg… Saját tapasztalatom az, hogy azokban a házasságokban, ahol Isten jelen van, könnyebben vállalhatóbb az extra energiabefektetés. Az eredmény, a gyümölcs, a siker pedig sosem marad el.