Előző cikk Következő cikk

Marton Árpád: Puncs

Van abban valami librettószerűen végzetes, ha az ember lányát a barokk múzsák kegyeivel ajándékozza meg a Teremtő. Cecilia Bartoli tudvalevőleg ez a fajtája az ég muzsikus kegyeltjeinek: habár Mozartot, Rossinit és kora romantikus különlegességeket is énekel, alapjában véve barokk specialista, akinek minden hangjában ott visszhangoznak korszakos Vivaldi-lemezének megejtő, velencei mód talányos hang-hullámai.

aA „rőt pap” műve márpedig nemhiába a barokk életérzés foglalata. Csalóka meghittség ejti rabul e nyárspolgári jóléttől eltelt érát, egyszersmind annak tudata, hogy a ragyogás és a fényűzés időleges, mulandó. A veszteség kísértése nélkül zamatát veszti a káprázat. Ezért, hogy a barokk nem a nagyforma, nem a heroizmus világa. Senkit ne tévesszenek meg a Bach-passiók, a Händel-oratóriumok avagy a Rubens-vásznak: eme összefoglaló szándékú, patetikus tablókat is a részletek tetten ért, tűnő szépsége teszi csábítóvá. Élveteg kor a barokké, amely minden világfilozófiánál többre becsüli a pillanat gyönyörűségét.

Szívesen hasonlítanám a puncsfagylalthoz. Ínyencség az is: a kulináris rafinéria agyafúrt mesterremeke. Nem tartozik a létfenntartáshoz szükséges alapvető táplálékok körébe, épp ellenkezőleg: receptje azon a ponton születik, amidőn az ember örömét lelheti végre a lét szép öncélúságában. Pazarló gasztronómiai mestermű: gyarmati messzeségekből szükséges vaníliarudat, rumot, mazsolát hozatnunk belé. Véletlen-e vajon, hogy a fagylalt fényűzését éppúgy Olaszhon árasztja a kultúrnemzetekre, amiként a barokk muzsika káprázatait is talján műhelyekben keverik ki?

Vérbeli olasz dívánk tehát hazai tájakon jár, amikor beléveti magát a szentpétervári Marinszkij Színház kottatárába. A lemez marketingje legalábbis azzal hiteget, hogy két koncertturné közt maga Bartoli művésznő porolgatta le a cári udvar komponistáinak dohosodó remekeit. Ez a föltételezés legalább annyira költői, minthogyha azt bizonygatnánk:

Araja, Raupach, Manfredini és Cimarosa pétervári deszkákra szerzett operáinak szólamkiosztását Anna Johannovna, Jelizaveta Petrovna és Nagy Katalin cárnők végezték személyesen. Ámde a menedzseri lelemény nem ismer határokat: miközben egy könnyedebb vérű pályatársnője épp a világűrben készül rögzíteni új lemezét, azon sem döbbenne meg senki, ha Cecilia legközelebb a Himalája tetején botlanék ismeretlen barokk remekek kéziratába. Az ellenben bizonyos, hogy a barokk éneklés cárnőjének vendégeskedését komoly muzikológiai feltárás készítette elő a Téli Palotában. A menülap is gondos válogatásra utal: a barokk tucatoperák tengeréből ezúttal csakugyan gyöngyöket sikerült a felszínre hozni. Marginális szerzőknek szentelt albumai után Bartoli művésznő végre csakugyan cárnői, de legalábbis nagyhercegnői gyémántokat kapott a szerkesztőktől. Forradalmat senki se várjon Szentpétervárról, de a barokk életélvezés eszenciáját az ínyencek is megelégedéssel kóstolhatják a fölvételről. Cecilia és a Diego Fasolis vezette I Barocchisti együttes mestercukrászok módján keveri, habosítja, tornyozza és csipkézi a különleges receptúrától illatozó csemegét. Puncs!

BARTOLI, Cecilia: St. Petersburg. Decca, 2014.