Előző cikk Következő cikk
SzentÍrás

Nemeshegyi Péter SJ: Isten határtalan

„Az egyház hiszi, hogy egy az élő és igaz Isten, mennynek és földnek teremtője és ura, aki mindenható, örökkévaló, mérhetetlen, fölfoghatatlan; értelme, akarata és minden tökéletessége végtelen […], és kimondhatatlanul felülmúl mindent, ami csak kívüle van és elgondolható” – hirdette ki ünnepélyesen az I. vatikáni zsinat. Istennek e végtelen nagyságát a Biblia különböző módokon igyekszik megsejtetni.

Isten mindentudó és mindenütt jelen van

Az Isten mindentudásáról és mindenütt jelenvaló létezéséről már az i. e. 4. vagy 3. században egy izraelita bölcs így elmélkedik: 

„Uram, te […]
Messziről ismered gondolataimat,
Oly nagy, oly csodálatos nekem ez a tudás:
ésszel föl sem érhetem!
Hová mehetnék lelked elől,
hová bújhatnék színed elől?
Ha fölmennék az ég magasába, te ott vagy,
ha alászállnék az alvilágba, jelen vagy.
Ha felölteném a hajnal szárnyát,
s a tenger szélső határára szöknék,
ott is a te kezed vezetne, és jobbod tartana engem.
Mondhatnám: »Borítson be a sötétség,
s váljon éjszakává köröttem a fény«,
de neked nem sötét a sötétség,
s az éj, mint a nappal, oly világos előtted.
Fény és sötétség közt neked nincs különbség”

(Zsolt 139,1–12).

Isten egyetemes jelenlétének hite erős támaszt adott az izraelitáknak történelmük nehéz korszakaiban. A politeista ókori népek között általános volt az a felfogás, hogy az egyes „istenek” uralma csak bizonyos területekre terjed ki. Ennek a gondolkodásmódnak a hatására még az izraeliták is hajlamosak voltak azt gondolni, hogy az ő Istenük jelenléte csak a nekik adott szentföldön tapasztalható meg. Ezért okozott nekik nagy szomorúságot a száműzetés, amikor asszír, majd babilóniai hódítók erőszakosan áttelepítették őket más országokba. Egyikük így panaszkodik:

„Ott ültünk Babilon folyóvizei mellett,
és sírtunk, amikor Sionra gondoltunk.
A fűzfákra akasztottuk ott hangszereinket,
mert énekszót kívántak tőlünk,
akik foglyul ejtettek minket:
»Zengjetek dalt nekünk Sion dalaiból«,
mondták, akik elhurcoltak minket.
Hogyan énekelhetnénk az Úr énekét idegen földön?”

(Zsolt 137,1–4)

Az elhurcoltak között volt Ezekiel próféta is. Nagy meglepetés volt számára, hogy amikor a babilóniai Kebár folyó partján állt, egyszer csak megjelent neki keruboktól körülvéve, teljes dicsőségében, a királyi székén trónoló Isten (Ez 1,1–28). Ezekiel így megértette, hogy az igaz Isten jelenléte és uralma nem korlátozódik Izrael földjére, hanem mindenre kiterjed.

A cikk teljes terjedelmében A Szív /július-augusztusi számában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.