Előző cikk Következő cikk

Nagy Imola Dóra: Széchenyi hite

„A magyar reformkor nagy alakjai erkölcsi és politikai mércét jelentenek, még bő százötven év távlatából is. Ezek közül is kiemelkedik Széchenyi István, aki megvallottan keresztény és megvallottan magyar. Az igazán érdekes kérdés a kettő kapcsolata. Hogyan tudott e kettős értékrend hatni egymásra, hogyan termékenyítette meg a »legnagyobb magyar« személyes, katolikus hite nemzeti öntudatát?”  

eE kérdés megválaszolása volt a célja a Párbeszéd Házában 2012 májusában rendezett Széchenyi hite című konferenciának, és az elhangzott előadások tanulmánykötetben való megjelentetésének. A szervezők/szerkesztők, Vértesaljai László SJ és Benkő Ágota azzal a reménnyel kérték fel a reformkor, illetve Széchenyi István életének avatott ismerőit, kutatóit, hogy előadásaikat hallgatva/ olvasva nemcsak a magyar történelem egyik kiemelkedő alakját ismerjük meg jobban, de példát, kulcsot kaphatunk a mai kor emberének politikai, nemzeti, vallásos önértelmezéséhez és társadalmi elkötelezettségéhez is.

Az idén szeptemberben megjelent kötetet forgatva izgalmas, sokszínű kép rajzolódik ki Széchenyi lelki, vallási életéről. Hite, amely nemzeti szerepvállalásának minden tette mögött jelen van és felismerhető, az időben változó, küzdelmek, vívódások során érlelt hit. A fiatal, útját kereső gróf vad szenvedéllyel veti bele magát az életbe, ugyanakkor újból és újból felizzik benne a vágy, hogy meglelje saját belső csendjét és tisztázza hitét. Tervek, fogadkozások, bukások váltják egymást. Hogy az „erény útján” való megmaradás milyen küzdelmes, ugyanakkor mennyire fontos Széchenyi számára, bizonyítja a tény, hogy még erényszövetséget is köt két barátjával, Wesselényi Miklós báróval és Esterházy Mihály gróffal. A három barát egymás tökéletes bizalmát élvezve igyekszik önmagát és társait „nevelni”, hogy így képessé váljanak „magasabb” hivatásuk betöltésére: a nemzetnek szentelt életre.

A kora egyházpolitikai vitáiban való részvételt Széchenyi kevésbé tartotta fontosnak, mint a polgári átalakulás más társadalmi kérdéseivel kapcsolatos állásfoglalást. Ha mégis hallatta hangját, mindig a vallási türelem mellett érvelt, de a protestáns felekezetek ügyében való kiállását mindig saját katolikus vallása iránti elkötelezettségével indokolta. Vallásával, amely nem szorul külső segítségre, sőt árthat neki, ha jogi eszközökkel, mások rovására próbálják támogatni.

Érdekes adalékként pedig arról is olvashatunk e könyvben, hogy a Széchényi családnak komoly kapcsolata volt a jezsuita renddel. Sokszor támogatták jezsuita templomok vagy épp oktatási intézmények létrejöttét, fenntartását, és néhányan be is léptek Jézus Társaságába. Ugyanakkor maga Széchenyi István egész életében kitüntetett ellenszenvvel viseltetett a jezsuiták iránt, melynek hátterében a felvilágosodás korának bevett jezsuitaellenes kliséi állhattak.

A kötet megvásárolható a jezsuitakonyvek.hu honlapon vagy a Párbeszéd Könyvesboltban (1085 Budapest, Horánszky utca 20.).