Jánosi Dalma: AZ EGYHÁZ REFORMJAINAK KIHÍVÁSA

Ön az elmúlt hónapokban megjelent könyvében kapillárisan tárja fel Ferenc pápa egyházreformját és annak ellenszelét. Milyen meggyőződés vezette a könyv megírására?

Ferenc pápát megválasztása óta óriási médiavisszhang kíséri. Ez lehetővé teszi, hogy akár egyetlen mondattal vagy gesztussal megszólítson az egyháztól akár távol lévő embereket is. Úgy érzem azonban, hogy közösségeinken belül hiányzik az a reflexió, amely Ferenc pápa tanítását elmélyítené. Ha ez valóban így van, akkor nagy annak a veszélye, hogy a teljes ferenci tanítóhivatal csupán szlogenek, gesztusok lecsupaszított csontváza marad. Azt hiszem, hogy elérkeztünk ahhoz a történelmi pillanathoz, amikor a II. vatikáni zsinat tanítása még mindig vitatéma és veszélyek forrása lehet egyesek számára. Ebben a pillanatban fontos mindannyiunknak elgondolkodni mindazon és feldolgozni mindazt, amit Ferenc pápa üzen az egyháznak és a világnak. Én a magam részéről az intézmények szempontjából kutatom és tárom fel Ferenc pápa reformprogramját a Bírni fogja Ferenc pápa? Az egyház reformjának kihívása című legújabb könyvemben.

A bíborosi testület tagjai a konklávé alatt egyhangúan sürgették az egyház megtisztítását, megújulását. Miért és hogyan kell megújulnia ebben a történelmi pillanatban az egyháznak?

Azonnali megoldásokra váró súlyos problémák merültek fel az egyház központi irányításában, az Apostoli Szék intézményein belül is. Számos gazdasági botrány, a pedofília szívtépő sebe és számos korrupciós összefonódás, amelytől sajnos a Vatikán sem mentes. Ezen túl egy sajátságos történelmi pillanathoz érkeztünk. Yves Congar teológus mondása valóban igaznak bizonyul, miszerint a II. vatikáni zsinat gyümölcsei 50 év után lesznek láthatóak. Ferenc az első pápa, aki nem vett részt a zsinaton. Ahogyan XVI. Benedek a Caritas in Veritate kezdetű enciklikában írja, az egyház lassú a megújulás, a változás folyamataiban. Véleményem szerint az egyház válaszút előtt áll, el kell döntenie, hogy a vatikáni zsinat útmutatását követi-e, vagy hogyan tovább, vagy esetleg összehív-e esetleg egy harmadik zsinatot.

Milyen típusú reformokra van sürgősen szüksége az egyháznak?

A felmerült problémákat meg kell oldani: a pénzügyi intézmények átláthatóvá tevése, a kiskorúak ellen elkövetett szexuális erőszakos visszaélések orvoslása. A hatalmi visszaélések is komoly problémát jelentenek az egyház intézményeiben. Ferenc pápa gyakran figyelmezteti az egyházi vezetőket, hogy hivatásukat ne hatalmi privilégiumként, hanem szolgálatként éljék meg.

Ön, aki az intézmények kutatója, az egyház reformját elemezve kijelenti, hogy minden változás vagy megújulási törekvés szükségszerűen ellenállásba ütközik. Mondhatjuk azt, hogy a Ferenc pápa alakja körüli feszültségek, ellenállások természetesek, vagy elengedhetetlenek?

Mindazok, akik összetett intézmények vezetői, jól tudják, hogy minden megújulás ellenállást vált ki. Minél nagyobb a változás, annál erősebb az ellenkezés, amely egyes esetekben akár szakadáshoz is vezethet. Ferenc pápa drámája minden vezető drámája egyben. Gyakran előfordul, hogy a vezetők túlzott határozottsággal és feszített ütemben haladnak előre a reformok útján, sokszor jéghegyekbe ütközve, vagy túlzottan a Szentlélek sugallatára támaszkodnak és lassú ütemben haladnak előre, az eredmények pedig váratnak magukra. Ami Ferenc pápát illeti: hogy mi is lenne az ideális, kiegyensúlyozott ütem, azt csupán a történészek tudják majd megmondani utólag.

Az egyház tanítóhivatala is alá van rendelve a megújulásnak?

Egy nagyon kifejező kép jut eszembe, amellyel Congar jellemzi az egyházat. Egy futó emberhez hasonlította, kinek egyik lába a földön támaszkodik, a másik pedig a levegőbe lendül. Ha mindkét lábával a földön támaszkodna, akkor nem haladna előre, ha pedig mindkettő egyszerre lendülne a levegőbe, akkor a földre zuhanás lenne fájdalmas. Az egyház hagyománya is pontosan ez: egy stabil láb, amely a folytonosságot biztosítja, és egy haladó, amely a kor kihívásainak megfelelően képes megújulni. Ez a két dolog csak együtt működik. Ferenc pápa doktrinális szempontból nem mond semmi újat vagy szokatlant. Inkább a már meglévő tanítóhivatal hiteles megélését sürgeti.

Ferenc pápa meggyőződése, hogy az egyház megújulása mindig párbeszéd útján és gyümölcseként valósul meg. Hogyan jellemezné a Szentatya kommunikációját?

Ferenc pápa egész pontifikátusát mélyen átszövi és elkíséri a párbeszéd. Nem csupán példaértékű, hanem valóban a legbölcsebb magatartás a klerikalizmus, a zárkózottság, a hatalmi pozíciókba való beágyazottság ellen. Mindenfajta változás és megnyílás a párbeszéddel kezdődjön, csak így lehet gyümölcsöző. A legfontosabb az egyház intézetein belül indítványozott nyílt, őszinte párbeszéd, a vallásközi párbeszéd egy jobb és igazságosabb világrend építéséért, illetve a külvilággal folytatott előítéletektől mentes szabad hang, amely mindig a türelmes meghallgatással kezdődik. Ez a hiteles és valóban hatásos tanúságtétel első lépése. Azt hiszem, hogy ez az első pápa, aki nem fél beszédbe kezdeni és félelmek nélkül belépni a modern világba, és megszólítani annak emberét.