Máté-Tóth András: Szent és profán ismeret

A vallási hagyományokban mindenütt megfigyelhető a valóság kettébontása, s az ennek megfelelő közösségalkotás, beavatások, rítusok és mítoszok. Hultkranz szerint, aki a primitív népek vallásával foglalkozott, az emberiség történetének már egészen korai szakaszában különbséget tettek a „természetes” viszonyok és ezeknek megfelelő tapasztalatok, valamint a „természetfölötti” dimenziók között. A természetes és természetfölötti közötti különbségtétel „természetesen” csupán nyelvi vagy fogalmi kísérlet arra, hogy a primitív népekkel kapcsolatos kutatási eredményeket értelmezzük, s nem sok köze van e szóhasználat középkori jelentéséhez.

A vallások színes hagyományvilága nem hozható egykönnyen közös nevezőre, a tudás tárgyára és a tudás megszerzésének útjaira nézve sem. Azt a kísérletet, amely mégis törekedett „a” vallási jelleg elméleti és leíró megragadására, vallásfenomenológiának nevezzük, melynek Magyarországon legismertebb képviselői Rudolf Otto, Gerardus van der Leeuw és Mircea Eliade. Mindhárom vallástudós bizonyos elméleti alapállás mentén rendezte vallástörténeti ismereteit, s ettől az alapállástól függött, hogy milyen általános vallási jellemzőket dolgoztak ki sajátos rendszerükben. Rudolf Otto arra törekedett, hogy a vallások számos istenét valamely redukció során egy kategóriába vonhassa. Erre szolgált a „szent” megnevezés és a „numinózus” fogalma. A különböző vallási hagyományok és ezeken belül is a különböző vallástörténeti korszakok és vallási iskolák által képviselt istenek közös jellemzője Otto szerint az emelkedettség és a nagyszerűség. Az istenség felemelő és lenyűgöző titok, akivel szemben az ember átéli teremtett mivoltát, teljes függőségét, s egyben azt az élményt is, hogy ez a fenséges titok magához emeli. Ebből következően Otto számára a tudások, a nem hétköznapi ismeretek a szenttel való találkozásból fakadnak, s azok számára, akik a szent létét eleve elutasítják, nem is hozzáférhetőek. Van der Leeuw többé kevésbé Ottohoz hasonlóan a vallások közös jellegzetességeit kereste, s ezt a hatalomban jelölte meg. A vallás fogalma helyett a hatalom fogalmát ajánlotta, hiszen kutatásai és elmélete szerint a vallások leginkább abban közösek, hogy saját rendszerükön belül a hatalmat elosztják és a rendszeren kívül a hatalmat megjelenítik. E logika mentén van der Leeuw számára a tudás, az ismeret a hatalom elismerése és a hatalom beavató erejének elfogadása révén lehetséges. Végül Eliade a vallásokat közös nevezővel epifániáknak tekintette, a szent sokféle történelmi megjelenésének. A vallások történetében, mítoszaiban és rítusaiban a titokzatos transzcendens megjelenik. Ez érhető tetten abban, ahogyan a vallások a szent helyekre és időkre tekintenek, s ugyanez a vallási szövegekben, tanokban, rituálékban. Eliade szerint a tudás, az ismeret ebben az epifániában való részesedés. A vallások közötti eltéréseket ezek az elméletek nem áldozzák fel a sokféleséget rendszerezni törekvő fogalmaik oltárán, hiszen az egyes vallásokban az ismeretszerzés szabályait és körülményeit a saját vallási tanok és előírások rögzítik. A vallás követői e saját vallási hagyományok nyomán jutnak ismerethez és belátáshoz, s amire jutnak, azt a saját vallásuk fogalmi rendszerében és értelmező közösségébe ágyazottan értelmezik, alkalmazzák és adják tovább. Ez pedig vallásonként, koronként és iskolákként igen változatos, és csak komoly leegyszerűsítések és absztrakciók révén hozható inkább kevésbé, mint többé közös nevezőre. A vallástudományi fogalomrendszernek ugyanakkor megvan az az előnye, hogy a tudások és ismeretszerzések olyan területeit is elemezhetővé teszi, melyeket szokványos értelemben nem tekintünk vallásinak. A vallások összehasonlító tanulmányozása révén olyan értelmezési modellekre jutunk, melyek a vallások világán kívüli világra is alkalmazhatók. Rudolf Otto nyomán elemezhetjük azokat a rendszereket, melyek csak a beavatottakat tartják alkalmasnak arra, hogy a lényegi ismereteket megszerezze. A titkosszolgálatoktól kezdve, a katonai vagy költségvetési rendszerekig menően az ismeretek egész tárháza csak kiválasztottak és beavatottak számára hozzáférhető. Akár a politikai rendszereket is tekinthetjük ilyeneknek, ahol a hatalom központja juttat egyeseket a titkos információkhoz, s másokat kizár onnan. Akik pedig bármely említett rendszerben tudáshoz jutnak, azok át is élik a közel teljes kiszolgáltatottságot és egyben a nekik juttatott bizalom identitást és szerepet erősítő erejét is. Van der Leeuw vagy Eliade vallásokra vonatkozó elmélete sokban hasonlít ehhez. Mindegyik húz valamilyen határt a hétköznapi ismeretek és a nem hétköznapiak között, az előbbiekhez és az utóbbiakhoz való hozzájutás lehetőségei között, s mindegyik ennek a megszerzett, illetve juttatott tudásnak mentén elkülöníti a tudók és nem tudók, a beavatottak és kívül rekedtek körét, illetve társadalmát. A tudás hatalom, s nem csak hatalom, hanem egyben társadalom- és közösségszervező erő is. A tudáshoz való hozzájutás emberi erőfeszítést követel, de a vallások jobban hangsúlyozzák a felsőbb hatalom meglepő kezdeményezését és beavató megnyilatkozását. A hinduizmusban az istenek szólnak, a görög mitológiában egészen emberi alakot öltve és emberi cselekményeket végrehajtva közölnek titkokat. A buddhizmusban a meditáció révén történhet megvilágosodás, de aki ezeknek birtokába jut, tudja, hogy a valóság tárult fel, és nem az emberi kíváncsiság elégült ki. A zsidóságban az Úr szuverén módon választja ki azokat, akiknek tudomására kíván hozni valamit, s nem ritkán olyanokat, akiket a közegük nem tartott nagy becsben. Jézus atyja a Lélek szavára és inspirációjára hivatkozik, amikor megjelöli tudásának és hatalmának forrását. Mohamednek az Úr angyala diktálja a Koránt. Minden vallás megújítója közvetlenül az istenségtől fakadó tudásra és belátásra hivatkozva hirdeti reformtanait, és lobbantja fel megújító mozgalmainak tábortüzeit.

A cikk teljes terjedelmében A Szív nyomtatott változatában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.