Előző cikk Következő cikk

Radóczy Jusztina: Gondolkodom... Tehát?

Az embert a gondolkodása különbözteti meg az állatoktól. Legalábbis ezt tanultuk az iskolában régebben. A tudomány szerint a gondolkodás fejlődését két oldalról közelíthetjük meg. Az egyik az ontogenetikus, vagyis a gondolkodás fejlődése a csecsemőkortól az időskorig, a másik a filogenetikus, ami azt mutatja, hogyan változott a törzsfejlődés során, illetve, vannak- e olyan lelki jelenségek és gondolkodásfejlődési területek, amelyek már a főemlősöknél is megjelennek. Az emberi gondolkodás fejlődéséről és eddigi útjáról dr. Deák Anita pszichológust, egyetemi adjunktust kérdeztem.

Hogyan határozná meg a gondolkodást?

A gondolkodás az egy kognitív, vagyis a bennünket körülvevő fizikai és társas világ megismeréséhez szükséges folyamat. Olyan jelenségek tartoznak a kognitív folyamatok közé, mint például az észlelés, figyelem, emlékezet és a problémamegoldás. Már az állatvilágban is megfigyelhető ez a folyamat, amikor egy csimpánz egy eszköz segítségével kijut a ketrecből, vagy amikor egy tárgy eléréséhez botot használ. Ezzel például eléri az ételt vagy elhárítja az útjába kerülő akadályt, tehát megoldja a problémát. Ide tartozik a kreativitás is, amikor új módokat talál ki a cél eléréséhez, tehát a ketrecből többféle módon is ki tud jutni. A gondolkodás igen jelentős része még a nyelv használata és elsajátítása is. Ez arra szolgál, hogy meg tudjuk osztani a gondolatainkat, például közvetíteni tudjuk, el tudjuk mondani a társainknak egy probléma megoldásának a lehetőségeit. Végül a felismerés is igen fontos része a gondolkodásnak, hiszen meg kell tudnunk különböztetni az ismerősöket és az idegeneket, sőt sokszor következtetnünk kell a másik ember érzelmi állapotára, gondolataira is. Ezek a képességek megmutatkoznak már az állatvilágban is.

Lépjünk át az ember gondolkodásának fejlődésére. Mi történik egy csecsemővel, amikor megszületik, vannak-e velünk született gondolkodási képességek?

Sokáig élt az a nézet, hogy a csecsemők néhány reflexes folyamattal rendelkeznek, ám ma már tudjuk, hogy számos olyan veleszületett képességük van, ami lehetővé teszi a tapasztalatszerzést. Például a csecsemők veleszületett érdeklődést mutatnak az emberi arcok iránt, képesek utánozni, amit látnak; sőt van tudásuk a fizikai világ működéséről is, például egyévesnél kisebbek is „tudják”, hogy egy tárgy nem tud áthatolni egy nála nagyobb résen. Különböző fejlődési szakaszok vannak, és ezeknek jegyezzük az egyes mérföldköveit. Ezen a téren Jean Piaget svájci pszichológus nevét kell megemlítenünk, aki négy fő szakaszt határozott meg. Az első szakaszban a cselekvésen és észlelésen keresztül jutunk tudáshoz. Egyszerű példája ennek, amikor egy csecsemő hadonászik, rúgkapál, különböző hangokat ad, szájába veszi a tárgyakat, „információt gyűjt” róluk. Ezeket a begyakorolt mozdulatokat, a tapasztalatokat beépíti a sémáiba, azaz felhasználja a világban való tájékozódáshoz. Egy szülőnek abban van nagy szerepe, hogy a csecsemőt ellátja információkkal. Olyan helyzetekbe hozzák, ahol hangokat hall, formákat és színeket lát, ízeket, illatokat érez. Már ebben a korban lehet fejleszteni a babák gondolkodását azzal, ha a szülők vagy a gondozók „megkínálják” őket tapasztalatokkal, látás, hallás, tapintás útján. Ezek mentén értik meg a világot, és így tudnak tájékozódni a világban.

Gondolom a következő mérföldkő lehet az, amikor elkezd beszélni a kisgyermek. Ebben a szakaszban hogyan fejlődik a gondolkodásunk?

Ezzel kapcsolatban van egy tudományos vita a beszéd fejlődéséről. Az egyik feltevés az, hogy először fejlődik a gondolkodásunk és utána a nyelv, tehát a beszéd a gondolkodásunk tükröződése, a gondolataink kifejezőeszköze. A másik feltevés szerint a beszédünk társas közegben fejleszti a gondolkodásunkat, tehát a párbeszédeken, interakciókon keresztül jutunk magasabb szintekre. Ez egyelőre még egy nyitott kérdés. Az biztos, hogy a beszéd eszköz arra, hogy a gondolatainkat megosszuk. Amint már beszéltünk róla, vannak mérföldkövek. Az egyik ilyen a 6-7 éves kor.

Ezért kötik a 6-7 éves kort az iskolakezdéshez?

Az iskolás kor nagyon sok mindent megkövetel. A gondolkodás fejlődésében sok mindent tudnia kell a gyermeknek ahhoz, hogy aztán közösségben új ismeretekhez tudjon jutni. Koncentrálnia kell, meghatározott ideig. Tudni kell sorba rendezni, szétválasztani, átalakítani, következtetni, általánosítani, ismerni elvont fogalmakat, és mindezeken felül szociálisan és a társas kapcsolatokban is el kell érnie egy bizonyos szintet, például betartani a társasjáték szabályait, és szívesen játszanak a barátaikkal. Itt röviden megjegyezném, hogy a gondolkodás fejlődéséhez szorosan hozzátartozik az érzelmi fejlődés is.

 

A cikk teljes terjedelmében A Szív nyomtatott változatában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.