Szabó Sándor Bertalan OP:
Az emberi tudománytól a keresztény bölcsességig

Lehet-e ma még keresztény gondolkodásrólés bölcsességről beszélni? Lehetünk-eegyszerre keresztény hívők és tudósok?A 19. század óta az emberek sokasága számáraa tudomány élesen elvált a vallástól ésa hittől. Isten megismerése pusztán csak azemberi tudás fényében bonyolult, már-márlehetetlen feladatnak tűnik. A kereszténységa tudományt nem utasítja el, sőt erénynekés természetfeletti ajándéknak tekinti, abölcsességnek pedig, amely a hívő embertmég inkább segíti a hitbeli megismerés útján,a Szentírásban és a szenthagyománybanmély gyökerei vannak.

Az emberi tudomány keresztényszemmel

Jól tudjuk, hogy a tudomány, évszázadok óta megtett fejlődése során, mennyi ellenvetést és fenntartást fogalmazott meg a keresztény hit igazságaival kapcsolatban. A tudományművelése viszont keresztény szemszögből nézve tűnhet időnként gyanúsnak, szinte veszélyesnek. A 17. századtól a 20. század közepéig a kereszténység gyakran szorult védekezésre a tudósok kérdései és kutatásai miatt. Mára ezek a támadások talán valamelyest alábbhagytak, közeledési kísérletek voltak és vannak a vallás és a tudomány között; mindenesetre a párbeszéd útja nyitva áll, de nem könnyű konkrét eredményeket elérni e párbeszédben. Keresztény szempontból lényeges felismerni azt, hogy az emberi tudás az Isten által nekünk adott értelem erőfeszítéseként jön létre, amely végeredményben soha nem lehet nagyon messze az Alkotótól, akinek képmását az ember magán hordja, és akinek mindent köszönhet. A mélyen hívő keresztény is kénytelen elismerni a tudományos eredmények fontosságát. A tudós pedig, ha igazán tudós, a világegyetem titkainak a fejtegetése közben rádöbben arra, hogy pusztán az értelem önmagában nem elég, mivel a tudomány több kérdést tesz fel, mintamennyit képes megválaszolni. A tudomány mostani állása még jobban ösztönzi az embert arra, hogy élete értelmét keresse, de a teljes választ erre a kérdésre hitbeli keresés és gondolkodás nélkül megtalálni nem lehet. A tudomány fejlődése felveti a hit és az értelem ismételtegymásra találásának lehetőségét. A 13. században volt már példa arra, hogy a frissen megtett (igaz, mai szemmel nézve még igen szerény) tudományos lépések, az ókori görögök és a középkori arab filozófusok hatására, a keresztény hit jobbkifejtésére és elemzésére vezettek: gondolhatunk a nagy teológiai szintézisekre, Nagy Szent Albert, Aquinói Szent Tamás, Szent Bonaventura műveire, amelyekből kitűnik, hogy a hit világossága mennyire nem idegen az értelem világosságától. A hit és a tudomány nem zárja ki egymást, hanem egymás felé mutat, egymást hívogatja, és így ma is lehetséges,sőt szükséges a kettő közti párbeszéd és együttműködés. A 13. század óta sok változáson ment keresztül az emberi gondolkodás. Az akkor kialakult ideális és kiegyensúlyozott kapcsolat a hit és a tudományos gondolkodás között ma már a múlté. Mindamellett hibás az az elgondolás, amely a kereszténységet teljesen elvágná mindenfajta emberi megismeréstől és tudásvágytól, és a Krisztus-követést gondolkodás nélküli érzelmi kérdéssé tenné. Hiszen nyilvánvalóan fontos a keresztény ember számára az igazság megismerése, amelyhez a teremtett világ felfedezése is hozzátartozik. Ez a világ jel, amely magán viseli az Alkotó keze nyomát. Sem a teológia, sem a lelki élet nem zárkózhat el az emberi tudástól és gondolkodástól, közben azonban ügyelni kell arra, hogy a legfőbb Igazságmindig Krisztus maradjon.

A tudomány: erény és ajándék

Tovább kell azonban menni és le kell szögezni: a tudomány (latinul scientia) keresztény erény és ajándék. Az, hogy a tudomány erény, már az ókori görögök számára is világos volt, mivel egyfajta készségről van szó, amelyre ismétlődő cselekedetek által jut el az ember. A tudomány erénye elsajátítható, hiszen több-kevesebb erőfeszítéssel mindenki tehet lépéseket az emberi tudás különféle ágaiban, természetes adottságaihoz mérten. Bárki hozzáférhet tudományos igazságokhoz, ha nem sajnálja az időt és a fáradságot. A tudományértelmi erény, hiszen helye az értelemben van. A tudomány az emberi értelem magasabb szintű használata, mint az egyszerű megértés (intelligentia), mivel nem marad meg az alapelveknél és fogalmaknál, hanem azokból kiindulva képes a megfelelő következtetéseket levonni. A tudomány ajándéka, amely a Szentlélektől származik,nagyban meghaladja a tudomány erényét, mivel a kegyelmi életre épül. Hogyan tökéletesíti a tudomány ajándéka a hitbeli igazságok befogadását? A tudomány mint ajándék éles ösztönt nyújt a valóság mélyebb megismerésére: jobban tudatosítja bennünk azt, hogy ez a világ Istentől származik. Szent Ágoston szerint a tudomány természetfeletti ajándéka által az ember eljut a láthatótól a láthatatlanig, az evilágitól az örökkévalóig, az anyagi javaktól a lelki javakig, és így bizalma tovább növekedik Isten jósága iránt. A tudomány mint isteni adomány segít abban, hogy jobban különbséget tudjunk tenni a jó és a rossz között: tehát közelebb van a hétköznapi, praktikus élethez, mint gondolnánk, sőt erkölcsi eligazítást is ad. A tudomány ajándéka révén jobban meg tudjuk ragadni a jó üdvös voltát és a rossz ártalmas jellegét. A Szentlélek az, aki megvilágosít bennünket abban, hogy élesebben különbséget tudjunk tenni a jó és a rossz között. A tudomány ajándéka tovább tökéletesíti értelmünket a hitbeli igazságok jobb megismerésére és alkalmazására: ezért jóval többet jelent a tudomány puszta művelésénél és a tudomány erényénél is. Ez az ajándék végső soron a teremtett világ szemlélésére hív, mely által az ember egyre inkább megtanul felelősen dönteni és cselekedni természetfeletti hivatásának tudatában, önmaga és a körülötte lévő világ nagyobb megbecsüléséért.

A cikk teljes terjedelmében A Szív nyomtatott változatában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.