Hofher József SJ: Isten anyai arca

Cselényi István Gábor tanulmánykötetének címe a teológiában jártas olvasó számára nem meglepő. A szakirodalomban kevésbé jártas olvasó viszont felkapja a fejét a könyv címét olvasva: Isten anyai arca.

Még meghökkentőbb lett volna a könyv külső megjelenésében, hogyha a kötet elején nem a megszokott Michelangelo-i teremtő Isten alakját látjuk, hanem a feminista irodalomban gyakran használt, ennek az ábrázolásnak „parafrázisát”, ahol a teremtő nem egy szakállas, szigorú tekintetű férfi, bácsiként jelenik meg; hanem egy békés, kiegyensúlyozott tekintetű nő alakjában, aki hasonló gesztussal, jobb karját kinyújtva elindítja a semmiből az ember életét. Mint tudjuk, ahogy a Szentírásban is olvassuk, „Isten az embert férfinak és nőnek teremtette”, majd a teremtés művét az emberre bízta. Érdekes lenne a kérdésfelvetés: hogyha Isten női, anyai oldala jobban érvényesülhetett volna a történelem folyamán, miként néz ki bolygónk állapota most, a harmadik évezred elején? A férfi harcos, másokat leigázni akaró természetével szemben talán a nő sokkal inkább megőrizhette volna bolygónk „Földanya” szerepét, mintsem egy prostituált képét mutatja most, akit végtelenül kihasználtak. A szerző művében szisztematikusan végighalad az elmúlt kétezer év irodalmán a szentírási bölcsességi irodalomból kiindulva egészen a mai kor irodalmáig, követve a pneumatológiai gondolatot és mintát, más tudományágak képviselőinek (filozófia, pszichológia, vallásbölcselet) véleményét is bevonva. A Hokma- Szófia vonal és annak női jellege, anyai arca kétségtelenül főleg Jézus, Sírák fia könyvének lapjain fogalmazódik meg: „Anyja vagyok a szép szeretetnek, istenfélelemnek, megismerésnek, és a szent reménynek.” És ahogy a szerző a továbbiakban írja: „Ez az anyaság sokszor jelképeken átszűrve mutatkozik meg: »Én a bölcsesség folyamokat bocsátottam ki magamból. Olyan vagyok, mint a mérhetetlen folyam ágya« (Sír 24,40); leggyakrabban pedig a tápláló anya jelképében jelenik meg: »Mert lelkem édesebb a méznél, és birtoklásom jobb a lépesméznél!« (Sír 23,27), »Jöjjetek hozzám mind, akik kívántok engem, és teljetek el gyümölcseimmel « (Sír 24,26); »Akik engem esznek, még inkább éheznek, akik engem isznak, még inkább szomjaznak« (Sír 24,29). Utóbbi kép egyértelműen krisztológiai előkép is, az eucharisztia »mintája« (vö. Jn 6,54 sk), mint ahogy a Bölcsességnek ez a vallomása is: »Nálam van az út és igazság minden kegyelme« (Sír 24,25): Krisztus lesz az »Út, Igazság és Élet«.”

A cikk teljes terjedelmében A Szív nyomtatott változatában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.