Toldi Éva: Az életnemesítő áldozat

Zsilinszky Cecília a veszprémi Padányi Biró Márton Római Katolikus Gimnázium, Egészségügyi Szakközépiskola, Szakiskola és Általános Iskola ének-zene és hittantanára, diákkórusok vezetője, valamint a Szent Mihály székesegyház kántora és orgonistája, a templomi kórus alapítója és vezetője. Emellett hűséges feleség, gondos családanya.

Kántor, énektanár, hittantanár – ez a pályairányultság arra vall, hogy bizonyára voltak választásodnak családi, vallási előzményei gyermekkorodban?!

 Egy Tolna megyei kisközségben, Varsádon születtem, apai ágon felvidéki kitelepített, anyai oldalon bukovinai székely menekült ősök utódaként, s azt hiszem, ez is meghatározó volt identitásom alakulásában. Szerető meleg családi közösségben, vallásos miliőben nőttünk fel testvéreimmel. A nagymamám énekes kántor volt, s volt templomunkban egy kis harmóniumunk, amelyen én hamar pötyögni kezdtem, aztán szüleim buzdítására tízévesen elkezdtem a kántorképzőt. Édesapám magától tanult harmonikázni és szaxofonozni, bálokban, lakodalmakban játszott. Jókedvű, énekes család voltunk. A hétköznapi életünket is átszőtte a zene. Édesapám a mai napig sokat énekel otthon házimunka közben is. Szüleim mellettem álltak kezdettől fogva energiával, és tehetségük szerint anyagiakkal is. Elhordtak rendszeresen Bátaszékre, ahol Csupor Árpád tanár bácsi szárnyai alatt indult el tulajdonképpen a kántori, az egyházzenei pályám. Fiatal lány koromtól hétvégén otthon a faluban kántorkodtam. Bár egészségügyi szakközépiskolát végeztem, s ápolónőnek készültem, a gondviselés mégis úgy hozta, hogy az érettségi után sokkal vonzóbb lett számomra az egyházzenei pálya. Mintegy jelzésként a nagy vastag felvételi tájékoztató könyv is mindig csak a veszprémi hittudományi főiskolánál nyílott ki előttem. Ott lehetett akkoriban az egyházzenét a teológiával együtt tanulni. Az utolsó előtti főiskolai évben azután meghatározóan mély benyomást tett rám egy nyári szünidei munka, amikor is egy évfolyamtársammal a pápai református kántorképzőben taníthattunk kisgyermek csoportokat. Akkor ismertem fel, hogy ez lesz az én utam, gyerekekkel kell foglalkoznom, a tanítás a küldetésem. Először nyílt lehetőségem kipróbálni ezt a pályát. Nagyon megérintett a gyerekekkel való kapcsolat. Mikor 1999-ben lediplomáztam, ének-zene, egyházzenész és hittantanári diplomával jöttem ki társaimmal a nagybetűs Életbe. Már az év szeptemberében pályakezdőként a Padányi Gimnáziumban kezdtem meg tanári munkámat. Hálás vagyok Borián Tibor igazgató atyának és kollégáimnak, akiktől nagyon sok segítséget kaptam, és elindítottak ezen a pályán.

A cikk teljes terjedelmében A Szív nyomtatott változatában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.