Előző cikk Következő cikk

Dyekiss Virág: Közös és egyéni felelősség egykor

Az emberi közösségek életét alapvetően meghatározza, hogy a közösség tagjai hogyan állnak egymás mellett a mindennapok felmerülő kérdéseiben vagy a várt vagy váratlan örömök és bajok idején. Jellemző az embercsoport berendezkedésére, hogy valakinek mennyire kell felelősséget vállalnia saját és mások tetteiért. Általánosan úgy tekinthetjük, hogy a hagyományos társadalmakban nagy szerepe volt a vezetőknek, mind a család, mind a nemzetség, mind pedig a nagyobb közösség vezetőinek. Az életkor előrehaladtával növekedett a megbecsültség és az egyén vállára nehezedő teher is.

Nagycsalád mint a felelős közösség legkisebb sejtje

A nagycsaládi szervezetben élő falusiak számára természetes volt, hogy mind a munkát, mind a magánéletet jórészt a családfő, a gazda szervezi meg, míg az asszonyélet beosztása a gazdasszony feladata volt. Nehéz elképzelni, de még azt is megszabhatták, hogy a fiatalok mikor alhatnak együtt, hiszen a férfiak helye leggyakrabban az istálló volt, az állatok, vagyontárgyak védelmében, a menyecskék pedig a házban aludtak a gyerekekkel együtt. Ahhoz, hogy valaki kimehessen a férjéhez, engedélyt kellett kérnie. A munkák rendjét és menetét akkor is a gazda osztotta be, ha tulajdonképpen már mindenki ismerte a várható feladatát. A gazda ismerte földjének minden csínját-bínját, a jól termő és az elkerülendő helyeket, a legelőnek vagy kaszálónak alkalmas parcellákat – és családtagjainak rátermettségét, munkabírását is, és mindezt figyelembe véve alkotta meg a napok rendjét. A családfő emellett olyan tekintélyszemély volt, akinek a döntéseit (nyíltan) sem bírálni, sem megfellebbezni nem lehetett. Megtehette, hogy elissza, elkótyavetyéli a családi birtokot, ellehetetlenítve ezzel több család életét, s ezt senkinek nem állt jogában a szemére hányni. Ő vállalta a felelősséget az egész család megélhetéséért, de a családtagok is vállalták a gazda döntéseinek következményeit. A vezető és a hozzá tartozó csoport összefüggése ugyanilyen mintát mutat más csoportok esetében is. A legények bandája, a céhek, az aratóbrigád, a muzsikások és számos más belső közösség vezetői mind tekintélyszemélyek voltak, akik a rájuk bízottakért tartották a hátukat, ha szükséges volt. A teljes faluközösség szervezete szintén hasonló alapon szerveződött. A bíró és az esküdtek tartották a kapcsolatot a földesúrral, s a falu egésze közösen viselte a terheket, és az esetleges kihágások következményeit. A faluközösség volt a gazdasági és az igazságszolgáltatási szerv, határozatai megfellebbezhetetlenek voltak és mindenkire kötelezőek. A jó családfőhöz hasonlóan a bíró és segítői beosztották a munkát, ők rendelték el, hogy melyik dűlőre mit vessenek abban az évben, hogyan alakuljon a vetésforgó, és beleszólásuk volt a gazdasági élet alapvető kérdéseibe. Lényeges feladatuk volt a nagyobb jogsértések kivizsgálása és megítélése is, melyet a falu szokásjoga alapján végeztek. Abban az esetben került a bíró elé a kérdés, ha a felek nem voltak képesek megegyezni az ügy kimenetelében, tehát nehéz és kényes feladat volt a bíráskodás. Bizonyos bűnökért a falu egésze közösen vállalta a felelősséget, így a bűnös megtalálása is közös érdek volt. Ha például valakinek elveszett a lova, kárpótlást kellett összeadni neki, így mindenki jobban járt, ha inkább előkerült a tolvaj, vagy a tolvaj és a ló...

 

A cikk teljes terjedelmében A Szív nyomtatott változatában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.