Szilvay Gergely:
Megtanulhatnánk végre két tüdővel is lélegezni!

„A II. vatikáni zsinat arról beszél, hogy nincs igazi ökumené a szív megtérése nélkül. Ez nem csupán kegyes mellébeszélés, hanem a nulladik pont, ami nélkül minden más csak diplomatikus mosolygás” – mondja Orova Csaba, a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola Szisztematikus Teológia Tanszékének oktatója, akivel az ökumenéről beszélgettünk.

Változott-e az ökumenével kapcsolatos hozzáállás Ferenc pápa alatt?

Ami nem változott: Róma püspökének elkötelezettsége. Ferenc pápa ennek számtalan jelét adja. Ami változóban van, az a problémaérzékenység: látja a temérdek egyeztetés és találkozó nyomán kialakult várakozást, ami látványos eredmények hiányában csalódásba fordul. Erre prófétai realizmussal válaszol: a tűzijáték elmarad, sőt a műelőzékenység veszélyeire figyelmeztet. Az udvariaskodás helyett valódi találkozásokra hív, ez viszont megtérést feltételez ahhoz a Jézushoz, aki megszabadít egy ilyen baráti találkozástól való félelemtől. Személyes szinten és az egyházi struktúrák tekintetében is előbb a saját portánk előtt kell söprögetni. Amikor Ferenc pápa a katolikus egyház belső gyakorlatában és kommunikációjában a tanácskozó döntéshozás (szaknyelven szinodális) elemeit emeli ki, akkor egyúttal komoly ökumenikus lépést tesz az ortodox és a protestáns egyházak felé is, akik ezeket egyházképük különösen fontos részének tartják. Mindehhez járul a Latin-Amerikából hozott érzékenység a pünkösdi mozgalmak iránt, amelyek jelentőségét még nem biztos, hogy felfogtuk Európában. Nem mellékes, hogy e hangsúlyok igen közel állnak a francia Groupe des Dombes, vagy a Princetoni Javaslatot megfogalmazó amerikaiak egyszerre lelki és pragmatikus felfogásához. Ők úgy látják, illúziókat nem érdemes táplálni, Jézus közelében látszik a valóság, és az is, hogy milyen munkának kell nekifeszülni.

Milyen illúziókról van szó?

Egy hasonlattal élve, ahogy a korai egyház is közelre várta Jézus második eljövetelét, úgy az ökumenikus mozgalom az elmúlt száz évben gyors egyesüléseket remélt. Történtek is ilyenek, főként a reformáció egyházai körében, például Indiában. Vártak azonban valamit az ortodoxok és katolikusok részéről, katolikus és evangélikus viszonyban is. Anélkül, hogy eltolnánk a már nem is remélt jövőbe, be kell látni, talán nem érjük meg a napot, amikor együtt ünnepeljük az eucharisztiát például evangélikus testvéreinkkel. Az illúziókkal azért fontos leszámolni, mert akadályoznak bennünket abban, hogy értékeljük azokat az eredményeket, amelyek nagyon is valóságosak, Istentől megáldott munkában születtek, és nélkülük soha nem is lenne „nagy” egyesülés. Van miért megölelnünk egymást, ha még nem is vagyunk teljes közösségben. Emellett újra és nemcsak nemzetközi szinten fel kell venni a teológiai egyeztetés fonalát.

Miért, nincs felvéve?

Olykor hagyjuk leesni, azután nem hajolunk le érte. A nemzetközi párbeszédek eredményei elszigetelődnek, nem jelennek meg a helyi párbeszédben és gyakorlatban. A helyi ökumené a gyakorlatias és társadalmi kérdések területén tájékozódik, ami jó, de tévedés azt hinni, hogy elegendő. Hétfőtől szombatig gördülékeny lehet az együttműködés, de vasárnap felmerül a kérdés, hogy ki hova megy templomba, miért nincs ott a korpusz a falakon, a másik meg miért bálványimádó még mindig? Vagyis előbb-utóbb mégiscsak felmerülnek az egyházi tanítás dogmatikai kérdései, ezeket a helyi párbeszédbe is integrálni kell.

Nem lehet, hogy az egyszeri templomba járó számára ez túl magas, távoli?

Lehet, de léteznek az információk és a teológiai modellek átadásának szokásos és sokakat elérő módjai, például a katekézis. Magyarán az eredményeket közvetítő, egyben hűséges kreativitásra ösztönző ökumenikus képzésről van szó, amelynek jó, ha van saját fóruma, de még jobb, ha emellett a hit átadásának minden csatornáját tudatosan az egység keresésére hangoljuk.

„Tegyetek tanítványommá minden népet” – áll a Bibliában. Ferenc pápa viszont rendszerint óv a „prozelitizmustól”, az erőszakos térítéstől. Nincs itt némi ellentmondás?

Semmiképp. Sőt, úgy tűnik, a pápa helyére teszi az ökumenét, amikor hangsúlyosan missziós, és ezzel hitelességi keretbe helyezi. A katolikus identitás szerves része, hogy ne zárkózzunk be, hiszen a keresztség szentségében össze vagyunk kötve a nem katolikusokkal is.

Amikor XVI. Benedek kiadta az Anglicanorum coetibust, amelynek nyomán az anglikánok közösségben tudtak katolizálni, megtartva hagyományaikat, a kritikák egy része úgy szólt, hogy „bárányt lop a pápa” és hátráltatja az ökumenikus párbeszédet – holott az igény az anglikánok részéről fogalmazódott meg. Hogy látja a lépés helyét az ökumené viszonylatában?

Szerintem, amíg lehet, tartsunk ki abban az egyházban, amelyben a keresztséget kaptuk – ami az egyetlen Krisztusban történt keresztelkedés. Maradjunk, amíg nem okoz olyan mélységű lelki és intellektuális feszültséget, mint John Henry Newman esetében. Áttérése nem fellángolásból fakadt, meg is szenvedte az átmenetet. Nem hiszem, hogy esetleges véletlen volna, hogy mely közösségben kaptuk a keresztséget. Ha vonzó értéket fedezek fel egy másik felekezet életében, akkor csábít a „klubváltás” lehetősége, pedig Isten talán éppen arra hív, hogy ezt az értéket próbáljam meg ajándékként felmutatni a saját közösségem számára. A pápai rendelkezés révén a hozzánk vezető út könnyebbé vált, ami szerintem rejt veszélyeket, de nem végzetes. Csak oda kell mellé tenni a spirituális javallatot, hogy gondold meg: nincs-e dolgod az anglikán közösségben? Ezt mondanám katolikus barátaimnak is, akik vonzódnak az ortodox kereszténység felé, annak talán élményszerűbb szakralitása, kevésbé látható intézményessége miatt. Katolikusként megtanulhatnánk végre két tüdővel, a keletivel is lélegezni.

A cikk teljes terjedelmében A Szív nyomtatott változatában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.

A cikk teljes terjedelmében A Szív nyomtatott változatában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.