Előző cikk Következő cikk

Jánosi Dalma: Az irgalmasság pályára lép

„A sport megnyitja szívünket az Istennel való találkozás lehetőségére” – interjú a Kultúra Pápai Tanács Sport szekciójának vezetőjével, Melchor Sanchez de Toca y Alameda atyával.

Napjainkban – ugyanúgy mint az elmúlt évszázadokban – a sport jelentős szerepet tölt be a különböző civilizációkban. Ön szerint hogyan válhat a sport nem csupán a civilizáció eszközévé, hanem az Istennel való találkozás útjává is?

A sport ugyanúgy, mint az emberiség egyéb tevékenysége – a munka, a művészet, a játék – lehetőséget ad arra, hogy a természeti azonnali szükségleteinktől elszakadva, egy magasabb – a lelkiség szintjére emelkedjünk. Ebben az értelemben – ahogyan a II. vatikáni zsinat is emlékeztet rá – a sport megnyitja szívünket az Istennel való találkozás lehetőségére. Sajnos nem feledhetjük, hogy a sport ugyanúgy, mint más valóságok, időnként elveszti eredeti nemes rendeltetését és értelme a korrupció tárgyává válik. Számos homály fedi napjaink sportvilágát, mint a drog és az erőszak, amely azt a veszélyt rejti, hogy nem Istenhez, hanem más utakra vezeti a civilizációkat.

A Klerikus Kupa immár tíz éve papok, szeminaristák és vatikáni alkalmazottak kedvenc focitornája. Milyen indíttatásból kelt életre?

A Klerikus Kupát a Vatikán a különböző pápai kollégiumok és szemináriumok tagjainak szervezi. Hagyománya van a római szemináriumok és kollégiumok közötti játékos versengésnek, egymás közötti megmérettetésnek. A játék mindig is részét képezte a nevelésnek, a személy integráns fejlődésének fontos része. A Pápai Gergely Egyetemen már régóta létezett egy focimérkőzés, amelyet aztán pontosan tíz évvel ezelőtt az Olasz Sport Központ professzionális szintre emelt, megőrizve azonban eredeti hivatását, a játékos szórakozást. A Klerikus Kupa egy másik fontos aspektusa és célja, hogy felmutassa a sportban rejlő számtalan nevelési lehetőséget, amelyet nagy szentjeink, Néri Szent Fülöp és Bosco Szent János fantasztikusan használtak a fiatalság megszólítására és formálására.

A pályán a sportolók az irgalmasság apostolai is lehetnek, vagy nem fér össze a versengés az irgalom lelkületével?

 

Az irgalomnak az élet minden területén helye kell, hogy legyen, a pályán ugyanúgy, mint az életben. Ez természetesen nem jelenti a győzelemről való lemondást. Amikor játszunk, akkor a győzelem a cél, hiszen ez is a játék része. Irgalmasnak lenni nem azt jelenti, hogy rosszul játszom azért, hogy a másik is győzhessen, hanem azt, hogy úgy játszunk, hogy mindannyian kikapcsolódjunk, és jól szórakozzunk együtt.

 

A cikk teljes terjedelmében A Szív nyomtatott változatában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.