Előző cikk Következő cikk

Dyekiss Virág: Kívül-belül

Az irgalom paraszti világban ritkán emlegetett tulajdonság volt, pedig az emberi együttélés egyik fontos összetevőjeként volt jelen.
 
A hagyományos magyar paraszti világ keresztény volt. A népi vallásosság minden falura vagy akár minden egyénre jellemző külön hitgyakorlata virágzott, mélyen áthatotta a mindennapokat a hit, a templom a falu középpontjában állt, a harangszó minden órában elfojthatatlanul emlékeztetett Istenre. Olyan Istenre, akinek fontos jelzője az, hogy irgalmas és szerető.
 

Apró irgalmasságok a mindennapokban

Mindegyikünk életében számtalan alkalom van arra, hogy irgalmasak legyünk, vagy valamilyen más, fontos megfontolásból inkább ne az irgalom mellett döntsünk. A mindennapok apró irgalmasságait nehéz tetten érni kívülállóként a faluközösségben, de például ilyen, amikor az anya megszövi lánya helyett a vásznat, mert a lány nem jut hozzá a beteg kisgyerek ápolása miatt. Ahol a közösség szeme nagyon is rajta volt mindenkin, szégyen lett volna, ha tavasszal nem leng a frissen szövött vászon az udvarban kifeszítve. A faluban szokás is volt, hogy a vagyonnak egy részét továbbadják a rászorulóknak, s a feljegyzések inkább a szegények adakozását szokták megemlíteni. Eszembe jut egy idős néniről szóló történet, aki minden szombaton hét kenyeret sütött, és ebből hatot szétosztogatott „Istenébe”. Többgyerekes családoknak, koldusgyereknek, kóbor állatoknak szerzett örömet az étellel. A szegények táplálása olyan cselekedet, ami az egyház tanítása szerint is az irgalmasság cselekedetei közé tartozik, a bűnbánat egyik feloldó eszköze is, s mivel szegények mindig léteznek, folyamatosan lehetőség nyílik rá. Az alamizsnaadás belső logikája szerint az alamizsna tulajdonképpen Istennek történő felajánlás. Számos nagy hatású, hagyományosan tisztelt szent az alamizsnaadásra nyújtott példát, így például Szent Erzsébet, aki a legismertebb magyar szentek egyike, vagy Szent Márton, akinek tisztelete szintén országszerte fontos. Az alamizsnaadásnak megvoltak a legfontosabb időszakai az év és az élet folyamán. Az év menetében elsősorban a téli ünnepkörhöz kötődően volt több olyan szokás, amikor köszöntőért, éneklésért élelmiszeradományt kaptak a köszöntők. Rituális alamizsnaosztás, illetve szegények megvendégelése követte sok helyen a temetést, amikor egész kolduscsoportokat ültettek asztalhoz, olykor pont 12 főt, az apostolokra utalva – így különösen is egyértelművé téve, hogy voltaképpen Istent vendégelik meg. Ezzel a cselekedettel az elhunyt számára próbálták az isteni irgalmat kikönyörögni.

 

A cikk teljes terjedelmében A Szív nyomtatott változatában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.