Előző cikk Következő cikk
aLapgondolat

Török Csaba: Az irgalmass ág az igazs ág foglalata

Irgalmasság és szeretet nélkül az igazságosság művének nem lesz „teológiai és üdvösségre segítő értéke a világban”. Egyszerű igazság, krisztusi bölcsesség. Miért esik annyira nehezünkre befogadni? Miért pont az egyház, a hívő ember hajlamos arra, hogy „az igazság” nevében megkeményítse a szívét?
 
 
1962. október 11-én nyitotta meg XXIII. János pápa a II. vatikáni zsinatot. Ez alkalomból mondott beszédében emlékeztetett rá, hogy az egyház sohasem késlekedett szembeszállni a tévedésekkel, hibákkal, s olykor a legszilárdabb keménységgel tette ezt. Ugyanakkor „napjainkban Krisztus Jegyese inkább az irgalmasság gyógyszerét szeretné alkalmazni, semmint a szigor fegyverzetét felölteni; úgy véli, inkább tanításának világosabb kifejtésével, semmint elítélést megfogalmazva kell szembenéznie a kortárs szükségekkel”. A pápa hozzátette: ennek a magatartásnak nem a tévedések vagy hibák hiánya az oka. Arról van inkább szó, hogy az egyháznak nemcsak az igazság fáklyáját kell felmutatnia, hanem „minden ember szeretetteljes, jóságos, türelmes, a tőle elszakadt gyermekei iránti irgalomtól és jóságtól megindult anyának akar mutatkozni”. A szöveg egyértelművé tesz egy alapvető fontosságú gondolatot: az igazságot irgalmasan kell kimondani a másik felé. Enélkül nagy a veszély, hogy képtelen lesz meghallani, meghallgatni, de még kevésbé befogadni azt. Krisztus nem azért jött, hogy elítélje, hanem hogy megváltsa a világot (vö. Jn 12,47). Már megtestesülésének, az emberi sors felvállalásának is a végtelen jóság és az irgalom az oka: Krisztus „megtestesülésével valamiképpen minden emberrel egyesült. Emberi kézzel dolgozott, emberi értelemmel gondolkodott, emberi akarattal cselekedett, emberi szívvel szeretett” (Gaudium et spes, nr. 22). Ily módon az emberré lett Fiú teljes valója, „egész jelenléte és minden megnyilvánulása, szavai és tettei, jelei és csodái” üzenetet hordoznak: „isteni tanúsággal erősíti meg azt, hogy velünk az Isten, hogy kiszabadítson minket a halál és a bűn sötétségéből s föltámasszon az örök életre” (Dei Verbum, nr. 4). A II. vatikáni zsinat, amikor kiszakadt az eszmerendszerek merev rabságából, akkor arra tett kísérletet, hogy az isteni igazságot ne teherként, elítélésként, absztrakt okoskodásként, az életet nyomasztó törvényként és szabályrendszerként mutassa meg, hanem sokkal inkább akként, aminek Jézus maga szánta: „Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket” (Jn 8,31–32). Ezért is mondja Szent Pál: „Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét nyertétek el, általa kiáltjuk: Abba, Atya!” (Róm 8,35). Ez a szabadság és istengyermekség pedig az irgalom műve, ahogyan azt a Tituszhoz írt levélben olvassuk: „Amikor azonban üdvözítő Istenünk kinyilvánította jóságát és emberszeretetét, megmentett minket. Nem azért, mert igazak voltak tetteink, hanem irgalmasságból…” (Tit 3,4–5). Az egyház az elmúlt évtizedekben újra meg újra, olykor megsebesülve, néha megbotolva, de igyekezett keresni ennek az irgalmasságban megvalósuló igazságnak az útját – gondolhatunk II. János Pálra és a jubileumi szent évhez kapcsolódó kezdeményezéseire, a bocsánatkérések sorára, az irgalmasság üzenetének középpontba állítására, de XVI. Benedekre is, aki a gazdasági világválság után írott enciklikájában (Caritas in veritate) így fogalmaz, a kérdést társadalmi szintre emelve: „»Az ember városát« nem csupán a jogok és a kötelességek alkotta viszonyok mozdítják elő, hanem sokkal inkább, és még ezt megelőzően, az ingyenesség, azaz az irgalom és a közösség alkotta viszonyok. A szeretet az emberi kapcsolatokban is mindig Isten szeretetét jeleníti meg, ez ad teológiai és üdvösségre segítő értéket az igazságosság minden művének a világban” (nr. 6). Vagyis: irgalmasság és szeretet nélkül az igazságosság művének nem lesz „teológiai és üdvösségre segítő értéke a világban”. Egyszerű igazság, krisztusi bölcsesség. Miért esik annyira nehezünkre befogadni? Miért pont az egyház, a hívő ember hajlamos arra, hogy „az igazság” nevében megkeményítse a szívét?
 
 
A cikk teljes terjedelmében A Szív nyomtatott változatában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.