Jánosi Dalma: Türelem az üldöztetésben

Milyen a keresztények helyzete az afrikai kontinensen, melyek azok a konfliktuszónák, ahol keresztényüldözés dúl?

Nigéria térsége a Boko Haram szélsőséges csoport hálójában van. A missziós atyák, rendtársaink ennek ellenére határozottan azt választották, hogy a térségben maradnak. Úgy vélik, hogy az a hivatásuk, hogy a szenvedő emberek mellett maradjanak, és ne futamodjanak meg az erőszak, vagy a félelem láttán. Ez már önmagában a hit tanúságtétele. Fontos tudni, hogy az áldozatok nem csupán a keresztények, hanem az egyszerű polgárok is. Nagyon fontos azt is tudni, hogy nem kizárólag vallási összecsapásokról beszélhetünk, hanem a konfliktusok mélyén gazdasági, politikai és társadalmi érdekek húzódnak meg. A vallási különbségek csak fedő okok a valós érdekharcok leleplezésére. Rendtársaink, a Fehér Atyák azért is maradnak a konfliktuszónákban, mert fontos hivatásuknak tartják, hogy a civil lakosságot segítsék egy közös, kivezető út megtalálásában a megbékélésben, egy közös nyelv felfedezésében. Fontos józan ésszel kezelni ezeket a helyzeteket, és mindig a kiutat keresni, nem hagyni, hogy a gyűlölet magával ragadja és elvakítsa a szívüket.

Az iszlám a probléma, vagy máshol kell a konfliktusok gyökerét keresnünk?

Nem az iszlám a probléma, hanem a fanatikusok, és sajnos a fanatikusok minden vallásban léteznek. Soha nem szabad általánosítani, óriási hiba lenne. A szélsőséges és fanatikus csoportok csupán egy kisebbség, egy szűk csoport elkorcsosult nézete, ami nem azonosítható a vallással. Mali egy izzó konfliktus tűzfészkévé vált, pontosan egy szélsőséges csoport betörésének következtében. Ebben az afrikai országban keresztények és muzulmánok viszonya kiegyensúlyozott és harmonikus volt, még akkor is, ha a keresztények voltak kisebbségben. Amikor a fanatista muzulmán erőszak egyre erőteljesebbé vált, akkor maga a helyi muzulmán közösség fordult szembe ezzel, hangsúlyozva, hogy nem azonosul semmilyen formában a szélsőséges csoport nézeteivel, hiszen ez nem egyezik meg Isten hitével.

Több esetben maguk a Fehér Missziós Atyák életükkel fizettek a misszió megtartásáért.

Valóban, 1990-ben több rendtársunkat ölték meg Algériában. Akkoriban egy általános keresztényüldözés volt, hiszen papok, szerzetesek és a hívek egyaránt erőszak és támadások céltáblájává váltak. Rendtársainknak ebben az időszakban lehetőségük volt arra, hogy visszavonuljanak a térségből, hiszen maradásuk halálos ítéletet jelentett. Az atyák azonban úgy érezték, hogy nem hagyhatják magára a szegény, szenvedő lakosságot, a keresztény közösségeket. Pontosan az üldöztetés pillanatában volt a legnagyobb szükség arra, hogy tanúságot tegyenek hitükről, szeretetükről, és a kicsinyek, az elesettek mellett maradjanak.