Előző cikk Következő cikk

Paksa Balázs: Türelemjáték

Rajongói és tisztelői örülhetnek: néhány hamvába holt próbálkozás után végre méltó film született ikonjukról, Steve Jobsról. Aaron Sorkin forgatókönyvíró és Danny Boyle rendező filmje azonban nem csupán főszereplőjének személyiségével, hanem a köré épült mítosszal is szembesít, merőben szokatlan stílusban: a manapság megszokott álomgyári dramaturgiát odahagyva ugyanis virtuóz türelemjátékot űz nézőjével.

 Nem volt más út: számtalan életrajzi könyv, dokumentumfilm, visszaemlékezés, valamint egy félresikerült vígjáték (iSteve) és egy komolynak szánt, ám közhelyekbe fulladó nagyjátékfilm (jOBS) után a 2011-ben elhunyt legendás Apple-vezérről csakis rendhagyó filmet lehetett készíteni. Sorkin már a 2010-ben elkészült A közösségi háló forgatókönyvének megírásával jelezte, mennyire ért az alulról érkezett, végzetesen megszállott figurák ábrázolásához. David Fincher mozija egyetlen véget nem érő, szélsebesen vágtató dialógusként magát az interakció tényét teszi meg a jellemábrázolás fő eszközének, miközben ironikus éllel azt emeli ki, miként forradalmasította a kommunikációt egy olyan ember, akinek alig voltak mély, őszinte emberi kapcsolatai.

A cikk teljes terjedelmében A Szív nyomtatott változatában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.