Előző cikk Következő cikk

Bakos Gergely: AZ ELTŰNT IDŐ NYOMÁBAN?

„Mi tárulkozik föl egymást keresztező tekintetünk metszéspontjaiban, a kiállított műtárgyakban, személyes emlékekben? S e föltárulkozó maga merre vezérli tekintetünket?” – Gondolatok Érmezei Zoltán (1955– 1991) VisszaElőretekintés című kiállítása kapcsán (Ludwig Múzeum, Budapest, 2016. február 5. és március 27. között).

 

„Az ember az az állat, amely ígérni tud” – írta Friedrich Nietzsche. Képesek vagyunk előretekinteni a jövőbe. Tudunk ígérni: magunknak és másoknak megfogalmazni egy jövőben beteljesítendő szándékunkat. Martin Heidegger szerint a saját magunk időben előrenyúló kivetülése, „projekt”-je (Entwurf) vagyunk. Ezen előrevetülésünket szükségképpen a halál határolja. E lehatárolás nem pusztán jövőbeli, eljövendő, hanem már a mindenkori mostban hat. Vele szemben kell élnünk – úgy ígérnünk, hogy közben tudjuk: ígéretünk megvalósulása nem csak a mi kezünkben van. Visszatekinteni egy életműre az idővel való sajátos szembesülés tapasztalata. Mi, emberek nemcsak előre tervezünk, hanem utólag mérlegelünk. Visszatekintve az elmúlt, egyúttal épp ezért maradandóan jelenvaló időt tárjuk föl. Maga az idő múlása tárul föl előttünk: egykori szándékok, tervek, azok megvalósulása vagy meghiúsulása. Az elmúlt idő föltárulása új értelemtapasztalattal ajándékozhat meg minket. A mából visszatekintve, a jelen tapasztalás fényében érthetünk meg (jobban) egy-egy múltbéli tapasztalatot. A művészettel való találkozás befogadói élménye szükségképpen mindig hasonló szerkezetet mutat. Itt azonban közvetlenül nem saját, egyéni múltunkkal, hanem valaki más, sokszor elmúlt személy tapasztalatainak művészi megfogalmazásaival találkozhatunk. Valami elmúlttal, ami arra tart igényt, hogy a mában szóljon hozzánk. Amennyiben a műalkotásban található állandó mozzanat, akkor ezen megszólító erőnek az igénye állandónak mondható. Nem abban az értelemben, hogy mindig és mindenütt szükségképpen érezzük szólítását – hanem inkább a megszólítás szüntelen lehetőségének értelmében. A befogadás tapasztalata saját nyitottságunkon is múlik. Érmezei Zoltán tudatos, megtervezett, szándékolt gesztussal szól hozzánk. Előretekintve eleve életművet, egy egészet akart átadni. Az átadásból korai halála miatt ránk hagyás lett: egy örökség, melynek értelme fölfedezésünkre vár. Zoltán erőteljes, megszakítottságában is egésznek mondható életművel ajándékozott meg bennünket. Olyannal, amely címe szerint – özvegye és barátai, a kiállítás szervezőinek értelmezésében – előretekint. Értelmét, jelentését nekünk magunknak kell fölfedeznünk. VisszaElőretekintés” – kétségkívül különös hangsúllyal szólal itt meg az áthúzott vissza: olyan vissza ez, amely mégsem egyszerűen vissza – noha az, és kétségtelen, ezt semmifajta áthúzás teljesen el nem törölheti. Mégis ez a Vissza sokkal inkább Előretekint. Előretekint tehát e kiállítás. Előre, de hová? E kiállítást szemlélve elsősorban nem mi tekintünk a múltba, hanem ő, az egykor élt művész tekint a múltból felénk, netán egyenesen reánk? Mi tárulkozik föl egymást keresztező tekintetünk metszéspontjaiban, a kiállított műtárgyakban, személyes emlékekben? S e föltárulkozó maga merre vezérli tekintetünket? Mindenképpen szembesülünk Érmezei Zoltán tragikusan rövid, ugyanakkor nagyon intenzív művészi életével. Egy mélyre tekintő emberrel. Aki a halál általi lehatároltsággal tudatosan szembesülve kezdte alkotói pályáját. A kiállításon látható újsághirdetésben (Magyar Nemzet, 1975. március) a következőket írja: „Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Érmezei Zoltán folyó év III. hó 11. napján, életének 20. évében meghalt. Felejthetetlen halottunktól folyó év III. hó 15. napján 15 órakor veszünk búcsút. Drága emléke szívünkben él.” – Polgárpukkasztás ez vagy a művész alázatának kifejezése, esetleg mindkettő? Vagy inkább a gyökeres újrakezdés igénye? Annak megvallása, hogy eztán nem az „én” a fontos, hanem maga az alkotás?

A cikk teljes terjedelmében A Szív nyomtatott változatában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.