Előző cikk Következő cikk

Radóczy Jusztina: VÁRNI RÁD

Manapság sokszor panaszkodunk arra, hogy gyermekeink, de talán már a felnőtt társadalom nagy része is türelmetlenségben szenved. Elhatalmasodott az „add Uram, de rögtön” életérzés, amelyben nem kis szerepet vállalnak a média és a jóléti társadalom elvárásai. Ennek következtében nem csupán a munkánkban, hanem a magánéletünkben is egyre kevesebb türelmet tanúsítunk. Mennyiben lehet ez oka a rossz házasságoknak, a válásoknak és a „szingliségnek”? – ezekről kérdeztem Koltai Mária család-pszichoterapeutát.

Létezik-e manapság még türelem a párválasztást illetően?

A mai társadalomra semmilyen téren nem jellemző a türelem. Azt is mondhatjuk, hogy a szerelemnek az igazi ihletettsége, az udvarlás, várakozás teljesen kiveszett a mindennapokból. A türelmetlenség globális jelenség, szinte az egész világ ettől szenved. Sőt, generált felgyorsulás van. Nézzünk meg egy rajzfilmet és azonnal megértjük, miért ilyenek a gyermekeink. Felfoghatatlanul gyors vágások, reklámok, képváltások, fények. Minden, ami a gyorsasággal köti le a figyelmet. Izgalom, feszültség, rohanó események. Mi lehet ennek a változásnak a következménye? A 20. században a fejlődés és növekedés felgyorsult, melynek következtében sokkal korábban serdülnek a gyerekek. Korábban jelennek meg a pubertás jelei, mint mondjuk száz évvel ezelőtt. Sajnos a testi fejlődéssel az érzelmi és pszichológiai fejlődés nem jár együtt. Ennek következtében ez a két jelenség nincs szinkronban egymással, és ez feszültséget okoz. A fiatalok a testi fejlődésükre hivatkozva minél előbb felnőttek és szabadok szeretnének lenni, és úgy is cselekednek, mintha már „nagyok” lennének.

Ez azt jelenti, hogy korábban kezdik el a párkeresést annak ellenére, hogy érzelmileg és pszichésen még nem érettek rá?

Pontosan erről van szó. Sőt, a párkereséssel manapság együtt jár a szexuális élet, a fiatalok minél hamarabb sort kerítenek a testi kapcsolatokra, és nem hagynak időt az egymás – főképp pedig saját maguk – megismerésére. Ettől kezdve sem a szexuális, sem az érzelmi életükben nem találják meg a társukat, hiszen azt mondhatjuk, hogy még azt sem tudják, mire vágynak, mit szeretnének ezen a téren.

A türelemről azt mondják, ez nem egy magunkkal hozott képesség, hanem otthon a családban tanulhatjuk meg. Lehetséges, hogy a szülők nem tanítják türelemre a gyerekeket?

Sajnos a világ, és ezzel együtt a szülők is türelmetlenségre tanítanak. Vásárolni, fogyasztani, vágyakat és igényeket azonnal kiszolgálni, örömet szerezni, bódítani, jól érezni magunkat. Felgyorsult az idő, az információ, az esemény. Ennek következtében a fiatalságnak nem jut ideje arra, hogy éretté váljon, ezért nem is lesz képes igazán a szerelemre, a párkapcsolatra, az elköteleződésre.

Mit nevezünk türelemnek, meg lehet-e határozni a gyakorlatban ezt a fogalmat?

A türelem egy komplex készség, képesség arra, hogy tudjunk várakozni ingerültség nélkül, hogy el tudjuk érni a célunkat akadályoztatás esetén is anélkül, hogy valamilyen erőszakhoz folyamodnánk. Ide tartozik a fájdalom elviselése panaszkodás nélkül, és az is, hogy figyelmesen, gondosan végezzük a feladatainkat. Ehhez képest már a csecsemőket arra tanítjuk, ha éhes vagyok, azonnal kapom a tejet, és nem várjuk ki a megfelelő időt. Nem késleltetünk, és nem várakoztatjuk gyermekeinket a megfelelő módon, így a felnőtté válás útján ezt nem tanulják meg. Az időnek van egy dinamikája, egy tempója; ha emberré akarsz válni, akkor meg kell tanulnod, hogy nem lehet mindent rögtön és azonnal megkapni, megtenni.

A házasságon belül milyen szerepe van a türelemnek?

A türelemnek már a kezdet kezdetén nagyon fontos szerepe van, hiszen ki kell várni azt a társat, akire vágyom, és nem feltétlenül az elsővel összeházasodni, akivel találkozom. Amint már említettem, türelem kell ahhoz is, hogy megismerjem önmagam, mert e nélkül nem vagyok alkalmas a helyes választásra. Azután, ha egy pár kiválasztotta egymást, akkor türelem kell ahhoz, hogy megismerjék a másikat. A kezdet kezdetén, a szerelem időszakában rávetítjük az elvárásainkat egymásra, és csak a jót vesszük észre. Később azonban kiderülnek a problémák, a különbözőségek, és akkor aztán türelem kell az összecsiszolódáshoz, a megbeszélésekhez, a helyes bánásmódhoz. Ez komoly pszichológiai munkát is igényel. Ha esetleg egy párról kiderül, hogy nem illenek össze a felek, akkor a szakítás után is türelemre van szükség, nem szabad azonnal elkezdeni mással randevúzni. Türelem kell ahhoz is, hogy tanuljunk a hibákból, és természetesen a fájdalomhoz is.

 

A cikk teljes terjedelmében A Szív nyomtatott változatában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.