Előző cikk Következő cikk

Dyekiss Virág: Imakalandok

Sokszínű és izgalmas imák a gyerekekkel

„Nem az a célunk, hogy felnövekvő gyermekünk a mi hitünket, a mi életünket élje, hanem az, hogy megtalálja azt a különlegesen neki rendelt kommunikációs rendszert, melyen mély kapcsolatba tud kerülni az Úrral.”

aAnnak, aki a keresztény úton jár, valamilyen módon belépett az életébe Isten. Az ember válaszol a hívásra, majd „ez a rejtélyes, csillogó kis szó: Isten, lassanként mindegyikünk számára jelentéssel teljes szóvá lesz” (Piet van Breemen SJ). Egyre többet tapasztalunk meg róla a mindennapokban, és kialakul az a teljesen egyéni kapcsolat ember és Isten között, melynek éppen úgy különleges színvilága és rendszere van, mint bármely kapcsolatunknak. A történelemben még nem volt senki, akihez Isten pont úgy szólt volna, mint hozzám, hozzád vagy bármelyikünkhöz. Csatornái teljesen egyéniek, ahogy egyéniek a szimbólumok, a csodák és az ajándékok is. Minden személyiségünkhöz és a világban szerzett tapasztalatainkhoz igazodik. Lassan lesz közös történelmünk, és várjuk a következő lépést a közös úton.

Személyes példával

Ha szülőként éljük meg a hitünket, megtapasztaljuk, hogy aktívan vagy a háttérből, de állandóan kísérjük lelki útján egy vagy több gyermekünket, és ez a folyamat életünk egyik legnagyobb kalandja (természetesen a saját lelki életünk után). A legfontosabb feladatunk az értük való ima, és az értő, emlékező figyelem, készen arra, hogy bármikor odaforduljunk a gyermekhez, amikor éppen meg akar nyilatkozni vagy kérdezni szeretne. Ugyanakkor a válaszadást nem kell elsietni. Nem az a célunk, hogy felnövekvő gyermekünk a mi hitünket, a mi életünket élje, hanem az, hogy megtalálja azt a különlegesen neki rendelt kommunikációs rendszert, melyen mély kapcsolatba tud kerülni az Úrral. Sokszor elég, ha szeretettel szemléljük, és kérdésekkel, felvetésekkel, megosztással segítjük.

Talán olykor nem tudatosítjuk, de a gyerek is pontosan ezt teszi: szemlél minket, és érzékenyen észreveszi, hogy életünkben milyen szerepet tölt be Isten. Ez formálja leginkább istenképét és istenkapcsolatát, így a legnagyobb gondot saját lelki életünkre fordítsuk, s ezzel a gyermeket is tanítjuk.

Nekem is nagyon fontos, hogy gyermekeinket kísérjem az Isten útján, minél inkább személyre szólóan. Megnyugtató számomra a tudat, hogy Isten az, aki a növekedést adja, és nem az én felelősségem, hogy gyermekem hinni fog-e vagy nem. Ez minden ember külön ajándéka. Ugyanakkor örülök, ha mellettünk sokszínű, tevékeny és derűs Istent tapasztalhatnak meg.

A hit fejlődési szakaszai

Magyarul a Gyermeked hite című könyvben lehet olvasni a hit fejlődésének lépcsőfokairól, párhuzamban a psziché fejlődésével. Eszerint hétéves kor körül kezd tudatosodni és rendszert alkotni a hit a gyermek fejében-szívében, majd pedig 12-14 éves kor körül lép újabb lépcsőfokra az immár serdülő ember hite. Minden életszakasznak megvan a maga életfeladata, a hit terén is. James Fowler amerikai lelkész szerint már a magzatkorban megvannak a hit csírái a gyermekben, s az első nagy élmények, a születés és az újszülöttkor a hit képességét is nagyban befolyásolják. A Biblia szerint számos helyen a gyermeket már születése előtt kiválasztotta az Úr, már ott is gondot viselt rá. Ez az Istennel és a környezettel egységet megélő szakasz 2,5-3 éves korig tart, amikor a gyermek már tudatosan érzékeli a különbséget saját maga és környezete között. Saját megfigyelésem szerint az egyes fejlődési szakaszokat gyakran nagyobb istenélmények választják el egymástól, és ezek közül az első pont ebben az életkorban következik be.

A kisgyermek nagyon fogékony az őt szerető és védelmező Istenre, megragadja egy-egy bibliai történet vagy szimbólum, s Isten egyszer csak úgy dönt, hogy valamit életté, élménnyé változtat kis teremtményében. Ezt a gyermek lelkesen elmeséli a szüleinek, akiknek tevékeny szerepe szintén új szintre lép. (Nem szeretném a saját gyermekeimet túl mélyen „kiadni”, de olyasmiről van szó például, hogy éjjel megjelenik egy szent, hirtelen meghallja Mária hangját, vagy egyszer csak átérzi lelke legmélyéig, hogy mennyire fájt Jézusnak a kereszthalál.) A lelki élmények a gyermeket is megrázhatják és foglalkoztatják. Vegyük komolyan, ha gyermekünk ilyenről számol be, kérdezgessük nyugodtan. Furcsa lehet felnőtt füllel meghallgatni, hogy pl. valamelyik szent dinoszauruszon lovagolt, amikor meglátogatta gyermekünket, de emlékezzünk rá, hogy Isten a saját élményeinkre, aktuális szimbólumrendszerünkre épít, így keressük, hogy vajon mit fejezhet ki a gyerek számára a kép, amit megfogalmaz (jelen esetben a dinoszaurusz lehet az erő, a hatalom, a nagyság jelképe), ne kezdjük el kijavítgatni, hanem Szűz Máriához hasonlóan őrizzük meg őket szívünkben. Gary Chapman ajánlja, hogy legyünk gyermekünk különleges emlékeinek tárháza, s ez különösen igaz a lelki élményekre.

Az ilyen félig tudatosan megkapott élményeket a gyerek gyakran hamar elfelejti (ez igaz az imában kapott sugallatokra felnőtteknél is), ezért nagyon jó, ha meg tudjuk őrizni (akár gyerekeinkről szóló) lelki napló vezetésével. Ha tudjuk, hogy gyermekünk milyen módon érintődött meg Istentől, akkor észrevehetjük azokat a csatornákat, melyeken Isten személyesen őhozzá szól. Saját életemmel kapcsolatban az az érzésem, hogy bár árnyalódtak a megnyilvánulási formák, és Istennel való közös történetünk hatására egyre személyesebbé is válik, de már gyerekkoromban tetten érhető volt minden most fontos út. Nagyon jó, ha ezeket észrevesszük gyermekünkben, és élményekkel segítjük őt, hogy a felfedezett (vagy felfedezésre váró) utakon el is tudjon indulni.

Istennel járt utunk történetei

Néhány barátnőmmel azon gondolkoztunk, hogy milyen módon lehetne megoldani, hogy gyermekeink imaélete színes legyen, s az Istenhez vezető fő csapások közül minél többet megismerjenek még otthon, hogy kipróbálgathassák ezeket. Jó lenne, ha az élet minél több területét meghatározná és áthatná a hitünk, nem lenne egy elszigetelt része az estének elalvás előtt, vagy a hétnek vasárnap délelőtt (jó esetben). Először a Bibliát tekintettük át, hogy az egyes történetekben milyen módon szólt az Úr. Alapvetőnek látszik, hogy a választott nép időről időre felelevenítette saját istentapasztalatait, s ezzel frissen tartotta, emlékeztette magát azokra az utakra, amelyekre Isten vezette őket, a csodákra, melyek létét meghatározták, és az értelmet nyert szenvedésekre. Mivel életünk voltaképpen üdvösségünk és Istennel járt utunk története, rendszeresen visszatekinthetünk családként is, egyénenként is csodáinkra, meghatározó vagy apróbb élményeinkre.

A Szentírás nagy hangsúlyt fektet az ünnepekre, azok rituális tartalmára, vagy az egyes fontos helyszínekre, melyek lényeges eseményekre utalnak. Mivel emberek vagyunk, szükségünk van jelekre, emlékeztetőként vagy annak kifejezése gyanánt, amit érzünk, élünk éppen. A lakás otthonos kiegészítői, egy elkülönített szent sarok, melynek dekorációja igazodik az egyházi év menetéhez és egyes szentek ünnepeihez, máris kézzelfoghatóvá teszi a gyerekek számára, hogy éppen hol is tartunk az év menetében, tagolja számukra az időt. Az ünnepek megélése kulcsfontosságú az élmények szempontjából, ezért fordítsunk időt házastársunkkal, gyermekeinkkel, hogy kialakítsuk családunk ünnepeit, minél több kóddal megfogalmazva azokat. E kódok lehetnek az ünnepen fogyasztott ételek (pl. nálunk nagy sikere volt pünkösdkor a piros ételeknek: paradicsomleves, cékla, epertorta), a viselt ruhadarabok színszimbolikája, az énekek, amelyeket éneklünk és az alkalomhoz kapcsolódó tevékenységek. Mindezek nagyon közel hozzák a gyermekhez az ünnep mondanivalóját, különösen, ha ők is részesei voltak a közös ötletelésnek. Tartsunk meg minél több ünnepet, éljünk folyamatosan az egyház ezen ajándékaival.

A szentmise válhat életünk középpontjává. Már hét közben el lehet kezdeni készülni rá, elolvasni közösen a szentírási részeket, megbeszélni őket, hogy a gyerekek már ismerősként üdvözölhessék a szövegeket a misén. Az egyetemes könyörgésekhez is hozzáfűzhetjük magunkban saját otthon megfogalmazott kérésünket.

A családi és közösségi imamódok

Az imaélet szempontjából lényeges, hogy kialakítsuk a napban azokat az időket, amikor rendszeresen tud közösen imádkozni a család vagy annak egy része. Jó, ha már reggel Istenre tudunk tekinteni, akár a napi evangélium elolvasásával vagy egy rövid imával. Nem biztos, hogy a lefekvés előtti pillanatok a legalkalmasabbak az újfajta, izgalmas imák kipróbálására, hiszen ekkor már mindenki fáradt. Jó Isten kezébe helyezni a napot, de új inspirációkra ekkor már talán nem nyitott az ember, ezért nagyon jó, ha nap elején tudunk adni egy ötletet, hogy aznap mire fókuszáljuk a figyelmünket, az új imaformákat pedig a nap menetébe építjük be. Mi arra gondoltunk, hogy hetente-kéthetente lehetne újabb imamódot kipróbálni, hogy legyen idő belehelyezkedni, átérezni annak ajándékait.

Egyházunknak nagyon gazdag ima-kincsestára van, s ezek különböző életkorú gyermekeinknek különböző szinten ugyan, de mind beemelhetők a családi imamódok közé. Minden szerzetesrendnek külön karizmája van az imához, és ezek az egyház hagyományába épültek évszázadok, akár több, mint ezer év óta. Nem meglepő módon ezek az imamódok rímelnek mindennapi életünk tapasztalataira, embervoltunkra is és a Szentírás történeteire, Istenhez vezető útjaira (pl. természeti jelenségek szemlélése, saját testünk segítségével szól az Úr, mások vagy angyal által jelenik meg Isten akarata, álomban, csendben vagy közösségben tapasztalják meg Isten vezetését, más szentírási szövegekre való utalás stb.).

A testhelyzetek fontosságát és annak kifejező erejét állítja elénk Szent Domonkos kilenc imatesthelyzete, ezeket szintén kipróbálgathatjuk.

A gyerekek szívesen fejezik ki érzelmeiket testük segítségével, könnyen ráhangolódnak. Jó imamód például ennek az útnak a próbálgatására az „imatorna”, amikor valamilyen mozdulatot kapcsolunk egy-egy szentírási sorhoz (pl. topogás: Te vezeted lépteimet), vagy a különböző énekek, amiket el lehet játszani.

A természet szemlélésének nagy mestere Assisi Szent Ferenc, s a Bibliában is nagyon sokszor szerepel ez az út (néhány példa: égő csipkebokor, lágy szellőben felfedezett Isten, csodálatos halfogás vagy a feltámadt szél mint a Szentlélek jelképe). Érdemes ráhangolódni a teremtett világ csodáira és szépségeire. Lehet a gyerekekkel keresni valami apróságot kirándulás közben vagy a kertben, ami éppen megragadó, s elbeszélgetni róla, hogy mit jelent az ő számára, mi jutott róla eszébe. Lehet hallgatózni, mi minden szólal meg a természetben, mit lehet megtapintani? Tegyük élővé a szív számára a minket körülvevő világot. Fordíthatunk figyelmet a csendre is, a belső békére.

Az egyház közös imája nagyon régóta a zsolozsma, melynek során egy hét alatt végigimádkozzuk a 150 zsoltárt, és számos fontos újszövetségi szentírási részt is. A zsoltárok azért is nagyon fontosak, mert általuk Jézus alapvető istentapasztalatához kerülhetünk közelebb, hiszen a zsidó gyerekek imakönyve a Zsoltárok könyve volt. Mit kezdhet egy kicsi gyerek a zsoltárokkal? Vannak olyan zsoltárok, amelyek könnyen közel kerülnek hozzá (pl. 23., 121., 131.). Ha felolvassuk neki, választhat egy képet vagy szót, ami megragadja, és pár percig ringathatja magában, esetleg le is rajzolhatja. Később már egy-egy egész zsoltárt felolvashatunk soronként váltogatva, vagy írhatunk saját zsoltárt. Megtapasztaljuk, hogy ugyanazok az élethelyzetek jelennek meg, amiket mi is, gyermekeink is rendszeresen megélünk, és tere van a kérő, dicsőítő, hálaadó imának egyaránt.

A szentírási történetek mesélése, szemlélése, életünkre való alkalmazása folyamatos forrása az Istenről való tapasztalatnak. A történeteket el lehet játszani, megkérdezgetni, hogy a gyerek mit mondott volna, mit gondol a helyzetről, élt-e át hasonlót, mi jut róla eszébe. A jezsuita indíttatású elképzelésre alapuló ima az én gyerekeim egyik kedvenc imaformája. Kicsiknek egy egész történet még hosszú, de szívesen elképzelnek például egy szép helyet, ahova odajön Jézus, és ölbe veszi, megdédelgeti őket egy kicsit.

Nagyon jó, ha közösség vesz minket körül, s megérezhetjük a csoportos ima erejét. A családnak a közösségi tapasztalat szempontjából is nagy szerepe van. Így imádkozhatunk közösen valamilyen célért, megáldhatjuk egymást saját szavainkkal, állhatunk egymás mellett nehéz helyzetekben vagy különleges kihívásokban. Az ima lehet a mindennapok megoldásának egyik eszköze.

***

Néhány imaötletet felvillantottunk ebben a kis írásban, de bárki kitalálhat ilyeneket. A gyerekeknek nagyon jó gondolataik vannak, érzik, hogy milyen imára van szükségük. Ha megismernek egy újfajta imát, rögtön továbbfejlesztik, vagy meg szeretnék ismételni. Érdemes tehát odafigyelni rá, hogy mi jut az eszükbe. Ötéves kortól kezdve akár vezethetik is az imát, ebbe is belenevelődhetnek.

Barátnőimmel azt tervezzük, hogy imaötleteinket leírjuk, megosztjuk másokkal. Szívesen küldünk értesítést ezekről, az én címemen (dyekiss.virag@gmail.com) várjuk az érdeklődők jelentkezését.

Irodalom:
• Stephens, Larry: Gyemeked hite. Bp., 2002, Harmat.
• Fowler, James W.: Stages of Faith. San Francisco, 1978, Harper and Row. (Google-könyvként olvasható.)
• McClure, Mary: How Children’s Faith Develops? In The Way. Jesuits in Britain 86. 1996. 5–13 (online olvasható cikk)
A szülő mint a hitre nevelő. Kateketikai segédanyag a Család évére 2. http:// makab.sk/Hu/linkek/linkek/02-hitre.pdf
Ahol ketten… vagy harmincan. Közösségi imakönyv http://lelkigyakorlat.regnum.hu/?p=imaotletek_vezetoknek (Eredetileg kiscsoportok számára tartalmaz imaötleteket, de családok is jól alkalmazhatják.)
Shower of Roses blog (Nagyon sok jó ötlet van rajta.)