Horváth Árpád SJ: Buick Riviera
Autó, bosszú, szerelem
Megjelenését, fogyasztását, illetve működését tekintve a Buick Riviera kétségkívül amerikai autó. Tágas, megbízhatóan fekszik az úton, a pazar benzinfogyasztás sok lóerőt jelent, ezért ezek a járművek nagyon húznak, szinte siklanak a térben, lehet velük haladni. Ha beül az ember egy ilyen járgányba, máris szabadabbnak érezheti magát.
mMiljenko Jergović regénye, a Buick Riviera, alapvetően az ember szabadulásvágyáról és a szükségszerű kötődéseinkről szól. A szerző az egyik legismertebb boszniai származású kortárs író, noha jelenleg Zágrábban, azaz Horvátország fővárosában él. Bosznia csakugyan itt van a szomszédban, egy jó Buick Rivierával a magyar határtól talán egy óra út sem szükséges a Drávától a Száváig, azaz a magyar határtól a boszniai határig. Ezekről a vidékekről azonban, hogy tulajdonképpen kik is élnek arrefelé, mik a gondjaik, az érzéseik, a magyar ember általában alig tud valamit. Még csak talán Horvátországról, illetve annak tengermelléki részéről az egyre népszerűbb adriai nyaralásoknak köszönhetően, de hogy mi van a Dráván, pláne a Száván túl, nagyon ritkán kerül be a magyar ember érdeklődési körébe.
A Buick Riviera című regény nem Boszniában, hanem főképp Amerikában játszódik, méghozzá a gyönyörű Oregon államban, ami sok tekintetben hasonlít Boszniára és Hercegovinára. Főhősei egy bosnyák, azaz muszlim vallású és identitású férfi, és egy boszniai szerb, azaz ortodox hátterű ember. A vallás nem túl sokat jelent ezeknek az embereknek, inkább szabadulnának a múlttól mindketten, de aztán úgy hozza a sors, hogy éppen Amerika legtávolibb és legkozmopolitább részén találkozzanak, és az ismerős neveket hallva a bemutatkozásnál a bizalmaskodó, ám alapvetően bizalmatlan tekintetek felszakasztják a legutóbbi boszniai háború fájdalmait, a múlt sebei vérezni (tisztulni?) kezdenek, közben pedig lejtőre kerül a két délszláv főhős viszonylag új és ígéretesnek induló amerikai egzisztenciája is.
A Buick Riviera című boszniai regény tehát mégsem csak Amerikáról, és nem is csak Boszniáról szól, hanem az emberi kapcsolatokról honfitársak, barátok, férfiak és nők, illetve különböző generációk között. Az autó sorsa, ahogy egy férfi egy nőnél egészen különbözőképpen tud ránézni egy oldtimerre, az egymás közt létrejövő eltérő kapcsolódási módokat, súlypontokat tükrözi, és arra kérdez rá, hogy nem lehetne-e mégis valahogy megbékélni egymással a különböző hozzáállásaink és kulturális hozadékaink ellenére: férfiak és nők, idősek és fiatalok, amerikaiak és európaiak, sőt, bosnyák muszlimok és ortodox szerbek élhetnek-e megbékélten egymással? Ahelyett, hogy folyton az igazságaink és jogaink nyomán olcsó vagy éppen verejtékes kompromisszumokat hoznánk, nem lenne-e egyszerűbb és élvezetesebb is néha beülni mondjuk egy Buick Rivierába, és örülni a szabadságnak, amit egy ilyen patinás autó nemtől, vallástól és származási helytől függetlenül nyújtani képes mindannyiunk számára? A megbékélés által felkínált szabadság néha annyira kevésen múlik, és az ember mégis annyira nehezen lépi meg, ha meglépjük egyáltalán.