Nemeshegyi Péter SJ: Az Isten hiánya a Bibliában

A Biblia írói mélységesen vallásos emberek voltak. Meg voltak győződve arról, hogy az Isten pillantása nyugszik rajtuk, figyeli életüket, látja tetteiket, ismeri gondolataikat. Azt is erősen hitték, hogy az Isten jó, és segíti, oltalmazza, boldoggá teszi az Őt követőket. Ugyanakkor viszont azt is tudták, hogy amikor Isten népe vétkezik, Isten büntetéseként szenvedések fogják érni. Ilyenkor mélységes bűnbánattal lehet és kell fohászkodni az irgalmas Istenhez, aki visszafogad szeretetébe, és megszünteti a csapásokat.

BŰN ÉS BÜNTETÉS

mMegdöbbentően őszinte, például, a Báruk próféta által tanított bűnvallomás: 

„Ezt mondjátok: Az Úré, a mi Istenünkké az igazságosság, a miénk pedig arcunk megszégyenülése, miként azt ez a nap egész Júdán, Jeruzsálem lakóin, királyainkon, főembereinken, papjainkon, prófétáinkon és atyáinkon mutatja. Vétkeztünk az Úr, a mi Istenünk előtt, nem hittünk neki, és nem bíztunk benne; nem engedelmeskedtünk neki, és nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek arra a szavára, hogy kövessük parancsait, amelyeket nekünk adott. Attól a naptól fogva, amelyen kivezette atyáinkat Egyiptom földjéről, mind a mai napig engedetlenek voltunk az Úr, a mi Istenünk iránt, és eltávoztunk és elfordultunk, hogy ne halljuk szavát. Azt cselekedtük, ami gonosz az Úr, a mi Istenünk szeme előtt” (Bár 1,15–22).

Hasonló ehhez a vallomáshoz az a hosszú ima is, mely a babiloni fogságból visszatérők engesztelő istentiszteletén hangzott el. Őszintén megvallják az imádkozók, hogy „királyaink, fejedelmeink, papjaink és atyáink nem követték törvényedet, nem figyeltünk parancsaidra és figyelmeztetéseidre […]. nem szolgáltak neked és nem tértek meg gonosz cselekedeteiktől. És lám, ma szolgaságban vagyunk […]” (Neh 9,34–36). A bűnbánat könnyei azonban Isten irgalmában bízva örömmé változnak: Nehemiás kormányzó és Ezdrás pap a bűneit bánva zokogó népet így buzdítják: „A mi Urunk szent napja ez! Ne szomorkodjatok, mert az Úr öröme a ti erőtök!” (Neh 8,10).

Örömben is, szomorúságban is az Istenhez fordultak Izrael népének fiai, és így tudták feldolgozni az élet viszontagságait, és megőrizni istenhitüket akkor is, amikor úgy tűnt, hogy Isten megvonta tőlük áldást osztó jelenlétét.