Előző cikk Következő cikk

Novák Zsüliet: Mellékhatások nélkül

Zeneterápiáról mint gyógyító módszerről akkor beszélünk, amikor a zenét és a zene elemeit célirányos terápia keretein belül eszközként használjuk. De ne gondoljuk, hogy a zene orvosságként való használata olyan egyszerű, hogy csupán csak annyi lenne a dolgunk, hogy olyan zenéket hallgassunk, amelyek kellemes érzéseket keltenek bennünk. Varvasovszky Jánosné Velsz Dórával ezekről is beszélgettünk.

aA zene közös nyelve minden élőlénynek. Hat a lélegzésre, a vérnyomásra, az immunrendszerre, a hangulatra, befolyásolja az emésztést. Sokan tapasztalhatták már, milyen hatalmas erő rejlik a zenében. Feltölthet, erőt adhat vagy megnyugtathat. Persze, ahogyan mindannyian különbözünk, úgy különböző dallamokat is kedvelünk vagy éppen nem kedvelünk. Természetesen már az ősi kultúrák is alkalmaztak népi hangszereket, mint mondjuk a sámándob, djembe, tibeti hangtálak, kínai gongok, didgeridoo. De mi ennek az oka? Hogyan lehetnek ránk sokszor elementáris hatással bizonyos hangok, zenék vagy zeneművek? Gondoljunk csak bele, az ember testének nagyobbik hányada folyadékból áll, a zene rezgése fizikailag is ingerli a testet. A szervezetünkben lévő nagy mennyiségű víz átveszi ezeket a rezgéseket, így testünk gyakorlatilag egy hullámhosszra kerül a hangokkal. Hangszereket régen is használtak a népi gyógyítók. Azonban az ösztönös, ősi tudás tudománnyá fejlődött és megszülethetett a manapság nagyon divatos, modernnek tűnő zeneterápia.

„A zeneterápiának többféle ága létezik. Az európai zeneterápiával foglalkozók első megjelenésként tartják számon Sámuel első könyvének azt a részét, miszerint »… ahányszor csak rátört Saulra az Isten egyik gonosz lelke, Dávid fogta a hárfát és játszott. Ilyenkor Saul megnyugodott, jobban lett, és a gonosz lélek odébbállt.«” meséli Varvasovszky Jánosné Velsz Dóra, aki Magyarországon az elsők között ismerte fel a zeneterápia jelentőségét. Zongora, szolfézs, pedagógia és pszichológia szakos tanári végzettsége után, zeneterapeuta végzettségét Hamburgban, a Hans-Helmut Decker-Voigt által vezetett Zeneterápiai Intézetben szerezte meg.

„Az ember önmaga lelkét nem tudja jól kezelni. Ahhoz kell egy külső szemlélő. Az emberben mindig két minőség van. Individuum is, ugyanakkor szociális lény. Ha az individuum elkezd beteggé válni, akkor elő kellene hozni a szociális mivoltát és valakivel beszélni erről. Én erre mindig a Gordon-módszert használtam és használom a mai napig is, nem találtak még ki erre jobbat. Ez egy olyan kommunikációs technika, amely az emberek között felmerülő problémahelyzetek felismerésére és a konfliktusok eredményes kezelésére szolgál. Gordon megtanít arra, hogyan beszéljünk embertársunkkal, gyermekünkkel az elfogadás nyelvén, hogyan forduljunk feléjük figyelemmel, hogyan használjunk »én-üzeneteket « a kommunikáció elősegítésére. Gordon az empátiára, a feltétel nélküli szeretetre, valamint a gondolat és a közlés közötti összhangra építve alakította ki módszerét. Amikor valaki problémával fordul felénk, válaszaink megakaszthatják a beszélgetést, segítő szándékunk ellenére is úgynevezett »közléssorompókat « állítunk a további kommunikáció elé.

A cikk teljes terjedelmében A Szív /novemberi számában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.