Marton Árpád:
„Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg”

„Oly korban éltem én e földön…” – Radnóti Miklós, a magyar líra talán legtisztább alkotója tagadhatatlan tudatossággal mementót ír az ordas eszmék áradatában, az úgynevezett keresztény Európa legsúlyosabb erkölcsi válságának órájában, a pokol kapujában. Aki így tesz, hisz a humánum örök érvényében. A megmaradásban. És noha a költőt épp erkölcsi tisztasága akadályozta meg, hogy állást foglaljon, mi több: előnyt kovácsoljon magának a zsidókat és keresztényeket szembeállító ideológiai játszmában, Sík Sándor irodalmi és lelki fia tevékeny részt vállalt a korszerű katolikus lelkiség egyik alapműve, a Dicsőség! Békesség! címen, 1940-ben megjelent Sík-féle imakönyv szerkesztésében. Benyik György teológiaprofesszor, a Szegedi Biblikus Konferencia igazgatója különös következtetésekre jutott, amikor korábbi kutatásait Gyarmati Fanni nemrégiben megjelentetett Naplójának mérlegére helyezte.

Benyik Gy.: Péter László hívta fel a figyelmemet arra, hogy Radnótinak kapcsolata van a Sík–Schütz imakönyvvel. Ilia Mihály és Jelenits István állásfoglalását kikérve arra jutottam, hogy Sík önálló imakönyvéről, a Dicsőség! Békesség! címűről lehet szó, amelyet a Szent István Társulat adott ki 1940-ben. Gyarmati Fanni, valamint Radnóti Miklós naplójának összevetése a Sík imakönyvvel teljesen új színben tünteti fel Radnóti sajátos vallási műveltségét, és halála előtti gondolkodásának feltérképezésére is jó lehetőséget ad. Radnóti a kiadvány készítése alatt elmélyedt a katolikus és keresztény spiritualitás örökségében, jelentős spirituális műveltséget szerzett, amely, elképzeléseim szerint, meghatározta későbbi döntését a vallási és kulturális identitásának megválasztásában.

Különös, de a két fővárosi kötődésű költő találkozásának színhelye Szeged, a Trianon utáni Magyarország szellemi végvára. Első találkozásuk 1930. szeptember 12-én máris messze több professzor és hallgató formális bemutatkozásánál: Radnóti szinte gyónást tesz zsidó származásáról, amire Sík atyaian válaszol: „Nehéz bizony, de nem baj az, öcsém.”

Sík Sándor mint jelentős költő, műfordító, irodalomtörténész és egyházi író, cserkészvezető, majd a piarista rend tartományfőnökeként ismert. Keresztény neveltetésben részesült. 1929-ig tanított Budapesten, amikor a szegedi egyetemen a II. sz. Magyar Irodalomtörténeti Tanszék nyilvános rendes tanára lett. A Délmagyarország archívuma szerint a szegedi tudományos és közélet állandó szereplője volt felolvasásaival, ünnepségek megnyitásával. Népszerűségének számos jele volt. „A magyar költészet a millennium után” című kollégiumán foglalkozott Ady Endre és a Nyugat első generációjának költőivel is, akiket ekkoriban a magyar katolikus templomokban nem lehetett szavalni. Érthető tehát előadásainak népszerűsége az egyetemisták és a városi értelmiség körében is. Radnóti Sík belső szemináriumának hallgatója lett.

Meghatározó téma maradt-e kettejük között zsidó származásuk, illetve ennek kihatása költői identitásukra?

A zsidóság asszimilációja és az első és második világháború közötti furcsa történelem egészen különös életsorsokat eredményezett. Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni is zsidó családból származott, de egyaránt a teljes asszimiláció hívei voltak. Ki akartak válni a zsidó kultúrából, és ennek egyik formája a keresztény hitre való áttérés volt. Radnóti asszimilációs folyamatát durván megzavarja, majd pedig tragikusan meghatározza az 1942-es zsidótörvény, amely finoman szólva nem erősíti az emancipációt. Az ő esetében más személyes ok is közrejátszott: ez pedig az ellene felhozott, vallásgyalázás miatti per. Erre 1931. december 8-án került sor egy verse kapcsán, zárt tárgyalás keretében. Arckép és a Pirul a naptól már az őszi bogyó című verseiért első fokon nyolcnapi fogházbüntetésre ítélték. A költő fellebbezett, ehhez Sík Sándor levelét is mellékelte. A szerzetes megvédte tanítványát a vallásgyalázás vétségével szemben. Véleménye minden bizonnyal mérvadó volt, hiszen az 1932. május 19-i fellebbviteli tárgyalás során az ítélőtábla ugyan helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, a büntetés végrehajtását azonban egy év próbaidőre felfüggesztette. 1942. május 17- én, Komlós Aladárhoz írott levelében Radnóti nemcsak a perről, de a zsidó származás versus keresztény identitás egészéről hitelesen vall:

„A valláshoz semmi közöm, a faj stb. szellemalakító erejében csak igen-igen kis mértékben vagy még annyira sem hiszek. Hát nehéz megmagyaráznom, s nehezítésül még hozzáteszem, hogy ha valláshoz egyáltalán közöm van, akkor a katolicizmushoz van közöm. Költői pályám legkezdetén, huszonkét éves koromban elkobozták a második verseskönyvemet, pörbe fogtak és elítéltek vallásgyalázásért.

Huszonkét éves vagyok. Így
nézhetett ki ősszel Krisztus is
ennyi idősen; még nem volt
szakálla, szőke volt és lányok
álmodtak vele éjjelenként! 

Ez volt a vers, Töreky súlyosbító körülménynek vette, hogy »más vallás tisztelete tárgyához hasonlítja magát«, s majdnem egyetemi pályámba került, mert a József Attila révén legendássá lett Horger Antal kari ülés elé vitte a dolgot. Sík Sándor mentett meg, sőt a piarista rend tagjai nevében levelet adott a táblai tárgyalásra, amely szerint egyházi szempontból semmi kivetnivalót nem találnak a versben. A Tábla felfüggesztette a büntetést, el is évült. Akkoriban elhatároztam, hogy megtérek, hogy ne »más vallás« jelképeivel éljek, mert ez nékem nem »más« vallás. […] De aztán egyre rosszabb lett zsidónak lenni, ittott előnyöm lehetett volna a »vallásváltoztatásból« s ez megcsúfította; a gyámomat egyre jobban megszerettem, neki nagyon rosszulesett volna stb. Szóval maradtam vallásra is zsidó.”

A vallomás majdhogynem tökéletesen párhuzamba állítható Sík 1938 karácsonyán datált naplóbejegyzésével: „Fajilag nincsen bennem egy csepp magyar vér sem: nem vagyok keverék: tiszta vér. És mégis: nincs bennem semmi, amit magyarnak ne éreznék mindenestül.” Hogyan válik mégis Sík és a katolikus imakönyv munkatársává a keresztségtől becsületből húzódozó költő?

Az imakönyvvel kapcsolatos megbízásról írott forrást találhatunk Fanni naplójában: „Sík felhívta Miket: hivatalosan keresse fel, munkát akar adni. Hát kiderült, hogy egy rábízott imakönyvet kellene MIK-nek megírni, illetve átírni egy régi-régi alapkönyv után, régi magyar nyelvből. Furcsa, mosolyogtató feladat: MIK írja a katolikus imakönyvet. De nagyon szép és neki való tulajdonképpen.” A megbízás meghökkentő, de egyben megtisztelő is, ám nem világos, hogy pontosan mire vonatkozott, hiszen a napló két feladatot említ: „megírni, illetve átírni egy régi-régi alapkönyv után.” Radnóti és Fanni kapcsolata a katolicizmussal sok közös vonást mutat, mégis egészen más. Miklósé mélyebb, bár Fanninak is vannak egészen mély spirituális megnyilatkozásai, de Fanninál jelentős szerepet játszik a szülei elleni lázadás is a vallásválasztásban. Közös kapcsolatuk Sík Sándorral csak erősítette a katolicizmus iránti érdeklődését. Radnóti megkeresztelkedése azonban egy érdekes lelki szellemi folyamat eredménye, és nem pusztán Sík hatása. Radnóti a Sík nevével fémjelzett imakönyvön 1939- ben dolgozott. A Komlós-levél ismeretében minden okunk megvan arra, hogy az imakönyv munkálatait jó szellemi érlelődésnek tekintsük a döntés meghozatalához. Köztudott, hogy Sík 1943. május 2-án római katolikussá keresztelte Radnóti Miklóst a budapesti Szent István-bazilikában, de azt is tudni kell, Sík soha nem szorgalmazta Radnóti megkeresztelkedését, hanem azt Radnóti maga kérte. A Dicsőség! Békesség! című imakönyv előszavában olvashatjuk: „Ez a könyv azok sürgetésére jött létre, akik szerzőjével közel három évtizedes nevelői, lelki vezetői és írói munkássága alatt személyes viszonyba kerültek, vagy ifjúságukban megszeretvén a Sík–Schütz-féle imádságos könyvet sok év óta kívánják, sőt követelik annak valamilyen felnőttek számára való »folytatását.«” Az imakönyv forrásairól olvashatjuk, hogy használja a Bibliát, elsősorban a zsoltárokat, a liturgikus szövegeket, az ősegyház atyáinak imáit, szentek imáit, régi magyar kódexekben található imákat. Néhány szentet és jelentős személyiséget meg is nevez az előszó: Canisius Szent Pétert, Szalézi Szent Ferencet, Newman bíborost, Prohászka Ottokár imáit, aki egyébként Szerb Antal keresztapja volt. Továbbá Baranyi Pál jezsuita imakönyvét, aki igen sokat tett az ortodox, vallási unióért Erdélyben. A könyvet világiak számára használható aszketikává is bővítette a szerző. Ha a Sík–Schütz és az újonnan kiadott imakönyvet összevetjük, bár szerkezetileg sok hasonlóságot találunk, szembeötlő a szemléleti különbség. Csak egy példát említek: mindkettő idézi Rákóczi imáját, de míg a Sík–Schütz egy háborús imát idéz: „Úristen! Igazság kútfeje, kegyelem kimeríthetetlen forrása, ki parancsolataidról megfeledkezett népedet néha napján a szomjúság jármával sújtod, hogy megtörvén gőgjét…” Sík és/vagy Radnóti más szöveget választ Rákóczi Vallomásaiból: „Megborzad a lelkem, Uram, ha visszagondolok arra, amit a Te kegyelmednél fogva be kell vallanom, és félek azokra gondolni, amiben egykor gyönyörködtem.” A rövid reggeli imák között szerepel a Thewrewk-kódex imája: „Hálát adok neked mennybéli Szent Atyám és örökkévaló Istenem, hogy az elmúlt éjszakán megőriztél, megoltalmaztál minden veszedelemtől, szerencsétlenségtől és az ördög cselvetéseitől és a hirtelen haláltól. Íme újból kérlek Istenem: tarts meg a mai napon is szent nevednek dicséretére és lelkem üdvösségére. Amen.” Feltehetően ezeket az imákat kellett Radnótinak használható és könnyen érthető nyelvre átírnia. Számos régi imakönyvből is idéznek, amelyek nyelvezete az imakönyvben már nem tér el egymástól. Ez nyilván Radnóti érdeme. Igen sok ókeresztény imát is idéz a könyv, ami Radnóti számára igen különös szellemi kaland lehetett, hiszen párhuzamosan Apollinaire-fordításokat készített, miközben ezeket az ősi szövegeket is magyarította.

Számos pápától is idéz az imádságos könyv, de igazi újdonsága a nem egyházi személyektől származó imák. Ilyen volt Beethoven: „Ó te vezesd szellememet, ó ragadd ki ebből a nyomasztó érzésből, ragadd el művészeteddel, hogy félelem nélkül, tüzes lelkülettel törekedjék felfelé, mert egyedül te vagy, aki tudsz, egyedül Te vagy, aki ihletet adhatsz.” James Clerk Maxwell skót matematikus-fizikus imája a következő: „Mindenható Úristen, felséged színe előtt lelkembe tekintek, és megvizsgálom magamat annak a nagyszerű hivatásnak a világánál, amelyre meghívtál… Add, hogy tisztán lássam akaratodat, a célt és az eszközöket. Segíts úgy dolgoznom, hogy méltó legyek hivatásomra, és élő példa gyanánt képviseljem a rám bízandó ifjúság előtt a nagy eszméket, amelyek szolgálatára vállalkoztam...” Lope de Vega kifejezetten az irodalmárok kedvence lehetett. A kiábrándult ember imáját közlik tőle: „A megismerés utáni vágy, minden ösztönöknek e legkielégíthetetlenebbje oly sok éven át hajszolt pihenéstelenül a tudomány és a művészet szolgálatában. Hol a gyümölcse és jutalma mind e fáradozásnak? Amit igazságnak tartottam, most már látom, agyrém volt. Ami fényesnek látszott, most szomorú ködként tűnik fel – üresen maradt a szívem szeretetben és hitben szegényen. Ó minden tudásnak hiúsága!” Michelangelo Buonarotti verseit csak később kezdték fordítani. Annál inkább figyelemreméltó jelenléte az imádságok sorában: „Nincs a földön olyan alacsony, olyan nyomorúságos valami, mint én vagyok nélküled Istenem! Akármilyen magasra törekszem – milyen nyomorúságos erő az, amely csak irgalomért kénytelen könyörögni. Ó, nyújtsd felém, Uram, azt a láncot, amelyen minden mennyei ajándék függ: a hitet. Egész valóm utána eseng…” Radnóti a bűnbánati zsoltárok után közli Petrarca imáját: „Hívom azt, akit megsértettem, és nem félek, visszahívom, akit elvetettem, és nem fogok a szégyentől pirulni. Vissza akarom szerezni az elveszett reményt és merni akarom újra égre emelni szememet e sötétségből. Ott lakik az én megváltóm, aki hatalmas megmenteni engem a pokoltól…” Talán fölösleges hangsúlyozni, hogy ez a válogatás erősen Sík és Radnóti ízlését tükrözi.

Elegendő bizonyossáxg áll rendelkezésre ahhoz, hogy Radnótit érdemi munkatársként emlegessük a Sík-féle imakönyv kapcsán?

Radnóti nemcsak az imakönyv szövegét gondozta, hanem a korrektúrát is ő végezte, aminek Fanni nem nagyon örült. 1940. január 15-én ezt írta: „Szegény Miklóskám utálatos, nehéz munkát kapott Síktól, de hisz hála jár ezért is. A Sík–Schütz imakönyvet kell korrigálnia, rettentő vastag és apró betűs könyv ez.” A másik bejegyzés feltárja, mennyire kötődött Radnóti ehhez a könyvhöz. 1945. márc. 18-ai bejegyzése: „Nyíri Tibor […] Szentkirályszabadján hagyta el Miklóst… délután személyesen volt itt nálam… Nem tudom hihetek-e neki. Erősködött, hogy igaz, tanúbizonyságul elmondta, hogy Miknél volt Sík dedikált imakönyve, és Mohácson eladta a kis lyukas jegygyűrűjét is, szegény kicsi Szívem.” Radnóti naplójában is találunk egy igen fontos bejegyzést az imakönyvről, 1942. július 20-án: „Tegnap este kisebb csoport álldogált a laktanya udvarán. A Horn Ede utcai bordélyról esik szó. K. Bandi a nagy ügetős és zsidóvicc tudós, aki különben minden reggel misére járt otthon és zsákjában a Sík-féle új imakönyv, a Dicsőség, békesség – elsorolja a »hölgykoszorút« egy évtizedre visszafelé…” Azért érdekes ez a naplóbejegyzés, mert arról tanúskodik, hogy nemcsak Radnóti, hanem más munkaszolgálatosok is vittek magukkal a lágerbe imakönyvet, és nemcsak Radnótinál, de más, áttért zsidóknál is feltűnik ez az imakönyv. Isten tudja, hány elesett keresztény katona hordta zsebében a zsidó származású piarista imakönyvét egy zsidó származású költő szerkesztésében.

A képek a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből valók, Dr. Fári Irén: Szeged Anno című könyve alapján.