Előző cikk Következő cikk

Radóczy Jusztina: Tiszta élet – tisztán látás

„A rossz házasság legfontosabb jellemzői: a házastársak éretlenek, nem ismerték meg egymást, nem tudják elfogadni egymást, nem tudnak kommunikálni. A jó házasság jellemzői: megismerték egymást, elfogadják egymást, jól kommunikálnak”– írja Tomka Ferenc egyetemi tanár, lelkipásztor a Biztos út című könyvében. Ez a könyv nyolc fejezetben ad útmutatást, felkészítést a fiataloknak az együttjárásra, jegyességre és házasságra. A lelkipásztort arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak az egyháznak ma a házasulandó felek felkészítésénél.

Milyen tapasztalatokból született meg a Biztos út című könyve?

Egész életemben ifjúság- és házassággondozással foglalkoztam, a tapasztalataimat gyűjtöttem össze ebbe a könyvbe. Úgy érzem, a házasságra való felkészítést már középiskolás korban el kellene kezdeni. Nagy a felelőssége a katolikus iskoláknak, papoknak, hittantanároknak abban, hogy felkészítsék a fiatalokat a tiszta életre. Sajnos a katolikus iskolák pedagógusai sokszor nem vesznek tudomást arról, hogy manapság már a középiskolás korú fiatalok is élnek szexuális életet, hiszen erre bátorítja őket a média, a környezetük. Pontosan ezért nem elegendő az a néhány órás felvilágosítás, ami most általános.

Melyek a legnagyobb problémák, amelyekkel ma a házasságfelkészítések során találkozik? Mi alapján lehet eldönteni, hogy érettek-e a fiatalok a házasságra?

A papoknak gyakorlatilag nincs lehetőségük „lebeszélni” a jegyeseket a házassági szándékukról, még akkor sem, ha komoly problémákkal szembesülnek, mivel amikor hozzájuk fordulnak a párok, már szinte minden elő van készítve az esküvőre. A lelkipásztorok sokszor szembesülnek azzal, hogy a házasulandó felek sem egymást, sem saját magukat nem ismerik kellő mélységben, amit nem vallanak be nyilvánosan. Természetesen, ha a házasságjoggal ellenkező magatartást képviselnek a házasulandók, akkor a papok nem működhetnek közre. Ahhoz, hogy a fiatalok valóban felkészültek legyenek az elköteleződésre, tisztában kell lenniük a szerelem hormonológiájával is. A lélektan ugyanis azzal szinkronban van, és ugyanazt mondja – amit minden józan ember tapasztal –, hogy ha növekszik az emberben az érzelmi-szerelmi feszültség, akkor felfokozott fényben látja a világot, különösen partnerét, mondhatjuk, hogy lila ködben él. Ezért a szerelemmel arányosan csökken a józan ítélőképesség, ami azt eredményezi, hogy ha nem várjuk ki a döntéssel a megfelelő időt, nem vesszük észre, hogy a partnerünk nem hozzánk való.

Mivel lehet „rávezetni” a házasulandó feleket a tisztánlátásra?

Rá kell világítani arra, hogy akik komolyan, és egy élet távlatában akarják megélni a szerelmet, azoknak szembe kell szállniuk az erős szexuális vonzással, az egymáshoz való testi közeledés vágyával. Így képessé válnak arra, hogy megmaradjon ítélőképességük, és módjuk legyen mélyen megismerni egymást. Ily módon lesznek képesek eldönteni, hogy szerelmük csak egy érzelmi-ösztönös fellobbanás-e, vagy egy életre szóló, szép kapcsolat kezdete. Ellenkező esetben nem jutnak el a józan ítélőképességig, nem tudnak felelősen döntéseket hozni, s nem reális egymás melletti döntésük.

A cikk teljes terjedelmében A Szív /májusi számában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.