Következő cikk
aHónapImája

Családi asztal (parafrázis)

 
Éhe a kenyérnek, éhe a szónak.
*
Anyám szájából édes volt az étel,
Apám szájából szép volt az igaz.
*
Etess, nézd – éhezem.
*
A vacsorát sóderpartinak hívja.
„Sódert esztek vacsorára?”
– kérdeztem egyszer.
„Nem,
húst eszünk
és mindenki nyomja a sódert,
és mindig kipakolhatod,
ami a szívedet nyomja”
– mondta… és nevetett.
Régen mi is körülvettük az asztalt.
És senki sem mondta, fogd be a szád.
Már csak… közönséges vacsoráim vannak.
*
Ha nevetnél, én is örülnék,
Vacsora után melléd ülnék,
Pipámat egy kicsit elkérnéd,
S én hosszan mindent elbeszélnék.