Előző cikk Következő cikk

Jánosi Dalma: Az emberi méltóság nem árucikk!

Az irgalmas szamaritánus történetét Jézus a modern ember szavaival így mesélné el: Egy fiatal nő Nigériából Olaszországba utazott a Szahara sivatagon keresztül. Útközben kereskedők csapdájába esett, akik becsapták, megerőszakolták, megfosztották személyiségétől, méltóságától, jogaitól, szabadságától, majd félholtan félredobták a pusztában… Számtalan azonos vonás köti össze az Újszövetség-beli példabeszédet napjaink valóságával. Változnak az arcvonások és a nevek, de a törékeny és védtelen nők elleni erőszak változatlan. Ezekről beszélgettünk Eugenia Bonetti nővérrel, a Szerzetes Elöljárók Nemzetközi Szövetsége emberkereskedelem elleni osztályának vezetőjével.

Ferenc pápa február 8-át, Bakhita Szent Jozefina szudáni származású rabszolganő liturgikus ünnepét idén az emberkereskedelem elleni világnapnak nyilvánította, és nemzetközi imanap és virrasztás keretében kívánt megemlékezni az áldozatokról. „Az emberkereskedelem az emberiség elleni bűntett, mert megfosztja az embert méltóságától, a szabad élet lehetőségétől, amihez mindenkinek joga van.” Az idén meghirdetett nemzetközi imanapot egyfajta célba érésként is lehet értékelni?

Az isteni működésnek hosszadalmas, álmoktól és reményektől, összecsapásoktól és fáradozásoktól átszőtt története van. Így volt ez a nemzetközi imanappal is. Meghatottan gondolok vissza arra a napra, amikor 2013 őszén két szerzetesnővéremmel meglátogattuk Ferenc pápát. Bemutattuk neki azt a szolgálatot, amelyet több száz női szerzetesrenddel közösen végzünk a világban. Kértük, hogy segítsen férfi szerzetesrendek és a püspöki karok bevonásával, hogy a keresztények tudomást szerezhessenek a kiszolgáltatottság tragédiájáról, melynek több százezer nő és kiskorú az áldozata. A második kérésünk egy nemzetközi imanap meghirdetése volt. Szent Bakhita liturgikus ünnepnapját javasoltuk, hiszen a kis szudáni rabszolganő élettörténete rendkívüli jelentőségű. A rabszolgalány felszabadítása után Olaszországba került, megkeresztelkedett, a szerzetesi hivatást választotta. A felszabadított rabszolgalány életszentségét Szent II. János Pál pápa a szent évben hirdette ki. Ferenc pápa szűkszavúan csak annyit válaszolt kérésünkre: „Jól van.” Pár hónap múlva kitörő örömmel fogadtuk Pietro Parolin bíboros, szentszéki államtitkár levelét, amelyben tudatta, hogy a Szentatya elfogadta kérésünket. Ez volt annak bizonyítéka, hogy az Úr meglepetésről meglepetésre vezet minket, korábban elképzelhetetlennek tűnő célok felé.

Mit jelent a modern rabszolgaság?

A rabszolgaság szimbóluma mindig is a lánc volt és ugyanez marad a modern korban is. A szabadságától megfosztott és a másik akaratának alárendelt ember leláncolt, függőségi állapota ez. Mint ahogyan a lánc számtalan szemből tevődik össze, úgy a 21. századi rabszolgaság is számos egymással összefonódott valóságból, arcból és névből áll. Ezek az áldozatok, kizsákmányolóik, a frusztrált kliensek, az értékhiánytól szenvedő jóléti társadalom, a korrupt államok, az egyház és minden keresztény ember, aki hallgatásával és közönyével hozzájárul a bűntett terjedéséhez.

Kik az emberkereskedelem áldozatai?

Kereskedő szervezetek, igazi maffiahálózat tartja kezében az emberkereskedelmet. Sokgyerekes, szegény, kilátástalan afrikai és dél-amerikai családokkal veszik fel a kapcsolatot azzal áltatva őket, hogy megélhetést, jólétet biztosítanak nekik. Az áldozatok gyakran több hónapos, a sivatagot átszelő gyalogút után érkeznek meg Olaszországba. Azonnal elveszik tőlük hivatalos igazolványaikat, ezáltal megfosztva őket identitásuktól, nevüktől, szabadságuktól. A viszontagságos út során teherbe ejtik őket, az újszülöttek gyakran a sivatagi átkelés során születnek meg, születési igazolvány és hivatalos dokumentumok hiányában ők lesznek az elsőszámú áldozatok. A kizsákmányolásnak és rabszolgaságnak sajnos széles skálája van: a szervkereskedelem, gyermekkatonaság, kiskorúak koldulásra kényszerítése, kényszermunkája, erőltetett házasságok.

Az áldozatok a fogyasztói társadalom árucikkei, vagy személyek?

Az utcán magukat áruba bocsátó prostituáltak teljes mértékben meg vannak fosztva szellemi és fizikai identitásuktól, méltóságuktól, a választás szabadságától – egy tárgy, egy árucikk alacsony szerepére vannak ítélve. Arra vannak kényszerítve, hogy együtt éljenek a társadalmi megvetéssel, visszautasítással, törvényen kívüli létükkel. A szexuális kizsákmányolás megcsúfítja, megfosztja őket mély emberi értékeiktől, földbe tiporja nőiségüket, önértékelésüket. Elrabolja a szerelem és az önátadás szépségét, és a jövő álmainak reményét. Sajnos gyakran az önvédelmi reakció következtében személyiségük eltorzul, hangoskodókká, közönségesekké, erőszakosokká és agresszívakká válnak. Magányosan és elszigetelten élnek, szégyenérzettől és bűntudattól gyötörve. Gyengéd és fáradságos törődés szükséges ahhoz, hogy a megsebzett nők visszanyerjék azt a lelki egyensúlyt és harmóniát, amely a tudatos jövő építéséhez szükséges.

Az emberkereskedelem életben tartói a perverz élvezeteket hajszoló jóléti társadalom férfitagjai?

A kereskedelmi lánc legerősebb láncszemei mindenképpen a fogyasztók, a kliensek, amelyek növekvő igényei serkentik a szexuális iparág fejlesztését. Érdekes, hogy a társadalmi és gazdasági fejlődés ellenére a gazdag, jóléti országokban míg a nők egyre függetlenebbé és önállóbbá váltak, addig a férfiak nem értek meg a függetlenség ugyanolyan szintjére. Megrögződtek a hagyományos birtoklási, hatalmi pozíciójukban és az élvezetek hajszolásának biztonságában. Különösen az érzelmi kapcsolatok terén, inkább a rövid és gyors utat választják, a hímsoviniszta magatartást, amely nem vonja kétségbe személyiségüket. A fizetett kapcsolatok azonban nem segítik a személyiség fejlődését, erkölcsi érését, hanem csak egy egocentrikus világba zárják őket. A nő nem más számukra, mint használati tárgy, amelyen kiélhetik frusztrált és beteges hajlamaikat.

A civil szervezetek és a lakosság hogyan kapcsolódhat be az emberkereskedelem elleni harcba?

Mindenkinek megvan a saját felelőssége, és csak közös  együttműködéssel tudjuk legyőzni a nők árucikké alacsonyított függőségét. Az emberiség nagy családja fáradozzon olyan stabil gazdasági rendszer kiépítésén, amely biztosíthatja a nők jobb életfeltételeit, hogy soha ne legyenek rákényszerülve saját testük áruba bocsátására. Az államok szigorú megtorlásban részesítsék az emberkereskedelemmel üzérkedő szervezeteket és személyeket. A társadalom gyakoroljon nyomást a családi egység és a házassági hűség és szerelem értékeinek megőrzése érdekében. Az egyház harcoljon a nők méltóságának megőrzéséért, és terjessze a nő és férfi közti keresztény szexualitás szépségét. Az iskolák készítsék fel a fiatal generációkat a kölcsönös tiszteleten alapuló együttélésre. A média kiegyensúlyozottan és méltósággal mutassa be a nőt, teljes emberi értékében, távol tartva magát attól, hogy úgy ábrázolja, mint egy kívánatos tárgyat, vagy árucikket.

Ferenc pápa a politikai és vallási vezetőket, a hívőket, valamint minden jóakaratú embert arra szólít fel, hogy küzdjenek a rabszolgaság valamennyi formája ellen. Hogyan valósul meg ez az együttműködés?

Nagyon boldogok vagyunk, hogy Ferenc pápa szolgálatának első napjaiban felemelte szavát az emberkereskedelem ellen, „modern rabszolgaságnak” és „az emberiség elleni bűntettnek” nevezve. Az egyház odafordul és lehajol a kiszolgáltatott, a társadalom peremére szorult szegényekhez. Különösen érzékeny azokban a helyzetekben, ahol az emberi méltóságot áruba bocsátották, és megfosztották függetlenségüktől a kicsinyeket. „Soha többé rabszolgaságot. Mindannyian testvérek vagyunk” – elnevezéssel történelmi kezdeményezés és konkrét összefogás indult nemzetek és vallások között. 2014. december 2-án a Vatikánban katolikus, hindu, buddhista, zsidó, ortodox, muzulmán és anglikán vallási vezetők aláírták azt a megállapodást, melynek célja, hogy 2020-ig teljesen felszámolja a rabszolgaságot az egész világon. A február 8-án meghirdetett nemzetközi imanap az emberkereskedelem ellen kitűnő példa volt a Talita Kum, a Szerzetes Elöljárók Nemzetközi Szövetsége, a különböző pápai tanácsok, püspöki konferenciák, keresztény közösségek és a média harmonikus és eredményes együttműködésére.

Mi a szerzetesnők prófétai szerepe ebben a nemes harcban?

Prófétai küldetésünk Krisztus követésében és egy különleges karizmában rejlik. Mint szerzetesek arra kaptunk meghívást, hogy „szabadulást vigyünk az elnyomottaknak”. Szerzetesrendjeink alapítói nem riadtak vissza a kor kihívásától és a kreativitás szabadságával válaszoltak az elnyomottak segélykiáltására. Női szerzetesrendek a helyi Caritas szervezettel olyan közösségek létrehozásán fáradoznak, amelyek befogadják és biztonságot nyújtanak az utca fogságából szabaduló nőknek, gyermekeknek. A Szerzetes Elöljárók Nemzetközi Szövetségének 2000-ben alakult egy irodája az emberkereskedelem ellen, amely 70 szerzetesrend és 250 szerzetesnő együttműködését koordinálja Olaszországban. Közösségi támogatással, lelki segítségnyújtással, szakmai és nyelvi képzésekkel, jogi tanácsadással, nagykövetségekkel való együttműködéssel, hivatalos dokumentumok kiállításával lehetőséget nyújtunk a szabad és független élet újrakezdéséhez. Néhány szerzetesnővér az éjszaka leple alatt találkozik azokkal a fiatal lányokkal, akik az út szélén a kliensekre várnak. Bizalmi viszonyt alakítanak ki, és arra bátorítják őket, hogy lépjenek ki a leláncolt függőségi viszonyból. Felajánlják, hogy biztonságba helyezik őket és gyermekeiket, megélhetéshez és a társadalmi életbe való teljes jogú visszatéréshez segítik őket.

Az egyház védelmet és biztonságot nyújt az elnyomottaknak, segít visszanyerni emberi méltóságukat és a jövőbe vetett reményüket. Az utcáról menekült áldozatokat milyen kapcsolat köti az egyház intézményeihez?

A legtöbb menekült személy számára, aki közösségeinkben talált vigaszt és támogatást, mi jelentjük az egyházat. Az egyház tagjai elvezették őket az isteni szeretet, megbocsájtás, gondviselés felfedezésére. Ferenc pápa pár éve az utcáról gyermekével megmentett anyát keresztelt, és ezekkel az intő szavakkal szólt: „Az egyházban senki sem idegen, mindannyian testvérek és nővérek vagyunk, többé már senki sem rabszolga. Isten szemében nincsenek preferenciák, pontosan a szegények és a kiszolgáltatottak mutatják majd az égi birodalom felé vezető utat.”