Előző cikk Következő cikk

Nagypál Szabolcs: Álmot hüvelyezve zavartan

Az álom a magyar közmondáskincsben

A hétköznapi élet ébrenlétével szemben az álom egyfajta varázslatos világot jelent, a restséggel fenyegető pihenéssel pedig a felejtés kockázatát hordozó káprázatot állítja szembe, és minden este megelőlegezi a halált is. Az alábbiakban az álom képzetcsoportjának az érzékeltetésére teszünk egy kísérletet, a többek által – részben egymásra is támaszkodva – összegyűjtött, majd rendszerezett magyar közmondáskincs alapján.

oOlyasféle szavak és fogalmak tartoznak még e körhöz különösen is, mint az alvás és az ásítás, a lefekvés és a fölébredés (vagy a fölkelés), a pokróc és az ágy (vagy a lóca), a mese, a való(ság) és a látszat (vagy a délibáb), a felejtés és az agy (vagy az ész vagy az elme), illetve a halál és a halott (vagy a [meg]holt). Az ébrenlét és az álom Az álom egy mesevilágba vezeti el az álmodóját, és e tekintetben a szerelemhez, mint módosult tudatállapothoz hasonló: az egyikben sincsen lehetetlenség; és kevés olyan dolog van, amelyet még az álmunkban sem gondoltunk volna.

Az álmunk tartalma természetesen nagy mértékben függ attól, hogy éber állapotban milyen kérdések foglalkoztatnak bennünket; és van, aki csakis akkor jó, amikor alszik. Ilyen az élet: az egyiknek mennyország, a másiknak ítélet. Az álom néha fölfokozza, amiben vagyunk; néha pedig ellentételezi, ellenpontozza a hétköznapjainkat.

Noha az álomnak (és a halálnak) a szekere minden bút és bánatot elvisz, az álom esetében az is fenyeget bennünket, hogy ébredéskor mindezek rendre visszatérnek, és újra elborítanak bennünket a mindennapiság gondjai és bajai. Az álom tehát illékony is: a fölébredéskor elpattan, mint vízen a buborék.

Egyesek éppen az igazi valóság megpillantása terepének látják az álmot, amely az elevenünkre tapint, és ahol – nincs mese – az ember végül is színt vall, és a létezésének a lényegét mintegy színről színre látja. Ezt észben tartva, bármiféle döntéshozatal előtt érdemes még aludnunk rá egyet, minthogy legtöbbször a második esze jó a magyarnak.

Amit pedig valóban ismerünk és igazán tudunk, azt még az álmunkban is elmondjuk; és roppant módon megdöbbentene bennünket, amennyiben olyasvalakivel találkoznánk, aki még az álmában is hazudik.

A cikk teljes terjedelmében A Szív /februári számában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.