Előző cikk Következő cikk

Tornya Erika RSCJ: Az élők lebegése

Mit jelent az indifferencia, a közömbösség kifejezés a Szent Ignác-i spiritualitásban?

A Szent Ignác-i lelkiség egyik legfontosabb, gyakran használt kifejezése az indifferencia, a közömbösség, amit Ignác például a Lelkigyakorlatok 23. pontjában, a híres Vezérelv és alapigazságban így ír le:

„Az ember arra van teremtve, hogy Istent, a mi Urunkat dicsérje, tisztelje és szolgáljon neki, és ezáltal lelkét üdvözítse. Minden egyéb a föld színén az emberért van teremtve, és azért, hogy segítse őt a cél elérésében, amire teremtve van. Ebből következik, hogy az embereknek ezeket annyira kell felhasználni, amennyire segítik célja elérésében, és annyira kell megválnia tőlük, amennyire akadályozzák abban. Szükséges ezért, hogy közömbösekké (indifferens) tegyük magunkat minden teremtménnyel szemben, ami szabad akaratunk döntésére van bízva, és nincs megtiltva. Úgyannyira, hogy a magunk részéről ne akarjuk inkább az egészséget, mint a betegséget, a gazdagságot, mint a szegénységet, a tiszteletet, mint a gyalázatot, a hosszú életet, mint a rövidet, és következetesen így minden másban; egyedül azt kívánva és választva, ami jobban elvezet bennünket a célba, amire teremtve vagyunk.”

Ha a hétköznapi értelemben vesszük a szót, az sokak számára zavarba ejtő vagy egyenesen idegen lehet. Csak akkor üdvözülünk, ha közömbösen állunk az élet dolgaihoz? Ez nem valami vonzó útja a kereszténységnek!

DIFFERO

Mit is jelent az indifferencia, a közömbösség kifejezés a Szent Ignác-i spiritualitásban? Próbáljuk meg kitalálni, hiszen sok asszociációra ad lehetőséget! Műszaki embereknek először a fizikában használatos közömbös egyensúlyi helyzet juthat az eszébe: közömbös vagy indifferens az az egyensúlyi helyzet, amelyből ha kimozdítjuk a testet, majd magára hagyjuk, a test a kimozdítás helyzetében marad egyensúlyban. Valószínűleg nem erre gondolt Szent Ignác a Lelkigyakorlatok megírásakor. A popzene kedvelőinek eszébe juthatnak Kovács Ákos gondolatai A Közömbös gyógyító ének című versből:

„Tévedés, hogy megszerettelek,
nem megszerezni, nem birtokolni akarlak,
nem, nem, inkább a semmi.
A halálos közömbösség.
A csend, mint sikoly.
Így akartad, akarjuk akkor így.
Meggyógyulok. Kiírlak. Magamból.

Csak rám ne nézz.”

Valószínűleg ez sem az a fajta hozzáállás, ami az életcélunk felé visz bennünket. A filozófia ismeri a sztoikus etikát, aminek központi fogalma az apatheia, a szenvedélymentesség. Gyakran úgy értelmezik, mint az érzelmek, szenvedélyek teljes kiirtását. Szent Ignác nem az apatheia-ra gondolt, de még a buddhista elmélkedés negyedik fokozatára sem, ahol eltűnik minden érzelem, csak a tökéletes közömbösség létezik. Talán akkor járunk a legközelebb a kifejezés megértéséhez, ha megnézzük az eredeti jelentését. Az indifferencia szó a latin „differo”, megkülönböztet igéből származik. A Vezérelv és alapigazság is egyfajta megkülönböztetést ír le. Lehet, hogy nyomon vagyunk?

AZ EMBER CÉLJA

Leo Zodrow (1914–1986) német jezsuita sokat foglalkozott az indifferencia ignáci jelentésével. Az ő forráskutatásai alapján is tudhatjuk, hogy Szent Ignác maga alkalmazta ezt a kifejezést nemcsak a Lelkigyakorlatok megírásakor, hanem a jezsuita Rendalkotmányban is. A jezsuiták hamar átvették a szót, Ignác titkára, Juan de Polanco (1517–1576) maga is használta a levelezésekben. Ignác alapvetően nem arról beszélt, hogy legyünk közömbösek a dolgok iránt, hanem arról, hogy tegyük magunkat, az akaratunkat közömbössé mindennel szemben.

Honnan jön ez az Ignác számára ily fontos fogalom? Szent Ignác párizsi tanulmányainak egyik alapműve Petrus Lombardus Szentenciái (Liber Sententiarum) volt. Lombardus művének a szabad akaratot tárgyaló fejezetében nem találjuk az indifferencia kifejezést. Ignác az indifferencia kifejezéssel valószínűleg 1533-34-ben találkozott, amikor a domonkosok Szent Jakab Kollégiumában tanult. Ott került a kezébe Aquinói Szent Tamás Summa Theologiaeja. A szabad akarattal (liberum arbitrium) kapcsolatban Tamás megállapítása az, hogy megvan az emberben a szabad választásra való képesség, sőt a „másként cselekvés” is. Nincs előre meghatározva, hogy miként cselekedjék az ember, az akarat képes igent vagy nemet mondani. Az ember nem egy meghatározatlan, céltalan lény. Tamás számára az ember szabadsága nem abban áll, hogy közömbösen áll mindennel szemben és azt csinál, amit éppen akar. Szerinte az ember számára adott a cél, akkor is, ha nem tudatosítja, vagy egyenesen el is utasítja azt. Az ember célja a boldogság, erre irányul egész lényével, ezt keresi, és szabadsága abban áll, hogy az általa megsejtett boldogság felé vezető utat, eszközöket szabadon, maga válassza meg.

Tamás maga is használ ellentétpárokat az indifferencia szemléltetésére, ami erős nyomot hagy Szent Ignác Vezérelv és alapigazság szövegén. Önmagunkat közömbössé tenni azért, hogy Isten akaratát válasszuk, nem egy passzív, távolságtartó, beletörődő létezés, hanem nagyon is aktív jelenlét. Azt jelenti, hogy úgy vagyok jelen a saját életemben, hogy a vágyaimat, energiáimat Isten felé irányítom. Elmondható, hogy korának „mainstream” teológiáját ismerte és alkalmazta Ignác az indifferencia fogalmának használatakor. De nem elégedett meg ennyivel.

FOLYAMATOS JELENLÉT

Szent Ignác továbbfejlesztette Aquinói Szent Tamás indifferencia fogalmát, mert észrevette, hogy ez az akaratunkkal Isten felé való fordulás nem statikus fogalom. Nem elég egyszer Istent választani, hanem gyakorlatilag folyamatosan felé kell irányítani az akaratot, az életet. Egyfajta „minőségi”, éber, dinamikus jelenlétet kíván meg saját magam és Isten számára. Megmaradnak a vágyaink, a belső energiáink, s a külső körülményektől függően mindig Isten felé irányítjuk azokat. Talán könnyebb megérteni a közömbösséget, ha úgy tekintjük, mint az olyan szeretetet Isten iránt, ami mindenre képes. „Követlek téged, bárhová mégy is” (Mt 8,19). Abszolút elsőbbsége van az ilyen szeretetnek, minden ebből forrásozik, ez ad mindennek súlyt, értelmet és értéket. Max Frisch svájci író szavai jól kifejezik a Szent Ignác-i közömbösséget: az indifferencia az „élők lebegése”, amit a szeretet tart meg. Ezeket figyelembe véve talán nem annyira fenyegető a Szent Ignác-i spiritualitás indifferencia kulcsszava. Egy amerikai jezsuita, David L. Fleming (1934–2011) modern interpretációval fordította le a Lelkigyakorlatok 23. pontját, a bevezetésben idézett Vezérelv és alapigazságot. Ezt olvasva mindannyian belevághatunk az „élők lebegésének”, az indifferencia gyakorlásának nagy kalandjába, s bízvást bízhatunk a Szeretet megtartó erejében! „Életünk célja, hogy mindig Istennel éljünk. Isten életet adott nekünk, mert szeret. Saját, szeretetből adott válaszunk lehetővé teszi, hogy Isten élete korlátlanul áradjon belénk. Ennek a világnak minden dolga Isten ajándéka, és lehetőség számunkra, hogy általuk könnyebben megismerjük Őt, és önmagunkat készséges szeretettel adjuk vissza Neki. Ebből következik, hogy Istennek mindezeket az ajándékait annyiban értékeljük és használjuk, amennyiben segítenek minket abban, hogy szerető emberekké váljunk. De ha ezen ajándékok egyike életünk középpontjává válik, akkor Isten helyébe lép, és akadályozza növekedésünket a cél felé. Ezért a mindennapi életben meg kell tartanunk az egyensúlyt (indifferenciát) mindezen teremtett dologgal szemben, amennyiben még szabadon választhatunk, és nem köt meg elkötelezettségünk. Vágyainkat ne irányítsuk megrögzötten egészségre vagy betegségre, jólétre vagy szegénységre, elismerésre vagy kudarcra, hosszú vagy rövid életre. Mert mindezekben benne rejlik a lehetőség, hogy előcsalogassák bennünk a mélyebb választ Istenbe való életünkre. Egyetlen óhajunk és egyetlen válaszunk legyen: Azt szeretném, és azt választom, ami jobban segít abban, hogy Isten elmélyíthesse bennem az Ő életét.”