Hekler Melinda: Értékes művész – művészi érték

„A művészeti szakmában is sokszor találkozunk az »érték« fogalmával, mely legtöbbször a belefektetett munka és az »értékelhető« koncepció együtteseként jön létre. Természetesen ez túlnyomó többségben materiális érték, ami ezen a területen a megélhetés alapvető forrásaként szolgál.” 

KISS DIÁNA MAGDOLNA

Zenés színész

Értékes embernek érzi magát?

Nem szoktam ezt így kijelenteni magamról, de ha jobban végiggondolom, akkor van egy két ember ezen a világon, akik számára értékes vagyok, és ezért talán mégis ki merem jelenteni.

Hogyan éli meg ezt színészként a mindennapokban?

Van egy párom, akivel nagyon régóta élek együtt. Én vezetem a háztartást, ő ezt értékeli és nagyon hálás nekem. Nyilván a szakmámból kifolyólag értékes embernek tartom magam. A színpadon értékes dolgokat akarok alkotni. A szüleimnek hála, olyan tehetséget kaptam a torkomba, amit nagyon-nagyon óvok, hiszen a hangommal dolgozom. Minden ember értékes. Nincs olyan lélek a földön, ami értéktelen és semmi lenne. Mindenkiben meg kell ezt találni.

KÁRPÁTI JÁNOS IVÁN

Médiaművész

Mit jelent ez az állítás: „Értékes vagyok”?

Mindenképp egyfajta pozitív hozzáállást sugall: az ember saját személyiségének optimista megítélését egy belső, alapvető meggyőződésből vagy a külvilág egyegy referencia pontjához viszonyítva, vagy akár az ember társadalmi szerepének szemponjából.

Hogyan éli meg saját értékességét?

Nem hiszem, hogy ezt tudatosan megélném a hétköznapokban. Sokszor egy-egy visszajelzés segít az embernek jobban rávilágítani egy-egy jó tulajdonságára, de ehhez mindenképpen elengedhetetlen a kapcsolatfelvétel a közelebbi avagy a távolabbi környezettel. Az ember sokszor hajlamos magát alábecsülni, főleg a mi kultúránkban. Talán ez egyfajta regionális beállítottság, de sajnos nem tudom, hogy ez pontosan honnan eredeztethető. Elképzelésem szerint az egyénnek feltétlenül érdemes tisztában lennie reális értékeivel és szem előtt kell tartania azokat. Én ezt szívesebben élem meg – még ha nem is teljesen tudatosan – egy-egy életperiódusra levetítve, és abból átlagot vonva. Természetesen az embernek vannak negatív tulajdonságai is, melyek elé olykor tükröt tart.

Mikor tudta először megfogalmazni, hogy Ön is értékes és nem csak az alkotása képvisel értéket?

Erre a mozzanatra nem emlékszem pontosan. Úgy gondolom, hogy a szerencsésebbek első ilyen pillanata a gyermekkor egy adott ponjára tehető. A család vagy egy építő nevelői környezet egyik legfontosabb feladata a gyermek értékeinek kiemelése és megerősítése. Csak ismételni tudom magam, miszerint alapvetően fontos az embernek reálisan és pozitívan tekintenie magára, és ez a mai világban sokszor a teljesítmény által szerzett pozitív élményekkel társul. Én is talán az első olyan visszajelzésnél éreztem magam értékes embernek, mikor letettem az asztalra egy komolyabb teljesítményt, és ez tudatosult. Ha jobban belegondolunk, sok helyen találkozunk az értékhez hasonló szavakkal, de teljesen más irányból. Az oktatásban is értékelnek minket, és az ottani értékünk szintén a teljesítmény függvényében változik. A művészeti szakmában is sokszor találkozunk az „érték” fogalmával, mely legtöbbször a belefektetett munka és az „értékelhető” koncepció együtteseként jön létre. Természetesen ez túlnyomó többségben materiális érték, ami ezen a területen a megélhetés alapvető forrásaként szolgál. Felnőtt korban sokszor árnyékot vet a külső érték a belső értékre, de mindenképpen fontos az egyensúlyi állapot fenntartása, valamint prioritásként kezelni pozitív értékeinket, mert sokat meríthetünk belőlük.