Dudás Tamás: Kaszap István húsvéti gondolatai

A Szív 1965. januári számával indult útjára egy rovat Útitársunk Kaszap István címmel, ahol a lap szerkesztői a szentéletű jezsuita novícius írásaiból válogattak szemelvényeket az egyházi év ünnepei szerint. Illő, hogy az ő gondolatai most újra helyet kapjanak folyóiratunkban, amikor születésének 100., mennyei születésnapjának pedig 80. évfordulóját ünnepeljük. Ebből az alkalomból jubileumi programsorozatot rendez közösen a magyarországi jezsuita rend, a Székesfehérvári Egyházmegye, a Magyar Cserkészszövetség és a ciszterci szerzetesrend. A jubileumi eseményekről a www.kaszapistvan.hu oldalon lehet tájékozódni.

 „Ott majd meglátjátok Őt.” (Mk 10, 1–7)
„A legfontosabb az igazi szeretet, mert az megmarad örökké.”
„A gomolygó felhők felett örökké kék az ég.”

HÚSVÉTVASÁRNAP

Mit jelent feltámadni? Talán a régi, romlandó testet visszakapni?! Talán felvenni újra a gyarló és korlátolt mostani természetünket?

Nem! A megdicsőült és feltámadott test nem azonos a régivel, a mostanival! Krisztus példája mutatja, hogy a feltámadott ember független az idő és a tér korlátaitól. Feltámadni annyit jelent: eljutni az Örökkévalóhoz, a lényeghez. A gomolygó és változó lét páráiból az örökké ragyogó lényeghez.

Ha Krisztus leszállt volna a keresztről, nem mutatja meg nekünk a lényeget: hogy dobjuk le a mulandót és keressük az örökkévalót. Megváltásnak elég lett volna Krisztusnak egyetlen csepp vére is. De a feltámadáshoz több kellett.

A feltámadáshoz Jézusnak is reá kellett lépni arra az útra, mely mindent elvet magától, csak egyet tart meg: az örök lényeget. Elveti magától a hatalmat, szépséget, bölcsességet, csak azt tartja meg, amivel és amiért az Atya teremtette a világot, amit kér az embertől és minden lelkes lénytől: a szeretetet.

A kereszt a szeretet győzelme volt. A feltámadás az örök és igazi szeretet diadala volt. A te feltámadásod itt a földön lelked halálából és a bűnből csak a szeretet útján érhető el. Keresd és szolgáld a szeretetet. Itt van körülötted, körülveszi minden lépésedet, kezed minden mozdulatát. Benne lélegzel, tüzénél melegszel, fényénél látsz, azt eszed és iszod, neki köszönheted gondolatod, egyáltalán egész létedet.

Csak a szemedet kell kinyitnod, fejed feléje fordítanod, kezed kinyújtani utána. A szeretet suttog, beszél, szól, sír, kiált, jajgat, mosolyog és zokog feléd.

Jaj neked, ha nem a szeretetet, hanem csak a mulandó és pillanatnyi formát keresed. Ugyanaz a kenyér lehet életed és halálod, ugyanaz a bor lehet éltető orvosságod és halálos méreg számodra, ugyanazzal a késsel ölhetsz és gyógyíthatsz. Minden attól függ: a szeretetet szolgálod-e, avagy a halált, a mulandóságot.

A Feltámadott segítsen kegyelmével, hogy megismerd és megszeresd a világ örökkévaló lényegét: a szeretetet. (A Szív, 1965. április, 15. oldal)

Összeállította: Dudás Tamás