Nemeshegyi Péter SJ: A jövő a Bibliában
A jövő az egész Bibliának alapvető témája. A magyar „jövő” szó jól fejezi ki ennek okát. A Jelenések könyvében ugyanis így szól az Isten: „Én vagyok az Alfa és az Ómega, az Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő.” (Jel 1,8) Az élő Isten tehát mindig „jön.” Ezért van az általa teremtett Világnak jövője.
A várakozó próféták
Az ószövetségi Szentírás egyik fő témája a messiás-várás. A hatalmas népektől körülvett zsidó nép történelme szenvedések sorozata. Egyiptomi szolgaság, az asszír és a babilóniai hódítások, hellenista zsarnokok, a római birodalom légióinak vaskeménysége: mindezek hullámhegyekként, elsüllyedni fenyegették a zsidó nép hajócskáját. A végveszedelmek közepette azonban újra meg újra megszólaltak az Isten által küldött próféták, akik fényes jövőt ígértek Izraelnek. Példaként idézzük Izrael három legnagyobb prófétájának egy-egy mondását:
E ragyogó jövőt különböző változatokban írják le a próféták. Gyakran szerepel a jövendölésekben ideális királyként Dávid neve, aki Isten végső fölkentje, messiása.
Az idők múlásával azonban egyre inkább úgy tűnt, hogy a fényes jövő ígéreteinek megvalósulásához túl szűk ez a világ. A történelmi tapasztalat is azt mutatta, hogy az evilági „szabadulások” rövid életűek voltak. A csillagászat fejlődése következtében pedig az új ptolemaioszi világkép elterjedése kitágította a világmindenség távlatairól való felfogást. Az istenkép tökéletesedése is oda vezetett, hogy már nem túlságosan emberi módon gondolják el az Isten beavatkozásait a történelem menetébe. Mindezek következtében az időszámításunk előtti utolsó századokban új irodalmi műfaj keletkezett, melyet apokaliptikus irodalomnak szoktak nevezni.