Előző cikk Következő cikk

Nemeshegyi Péter SJ: A jövő a Bibliában

A jövő az egész Bibliának alapvető témája. A magyar „jövő” szó jól fejezi ki ennek okát. A Jelenések könyvében ugyanis így szól az Isten: „Én vagyok az Alfa és az Ómega, az Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő.” (Jel 1,8) Az élő Isten tehát mindig „jön.” Ezért van az általa teremtett Világnak jövője.

A várakozó próféták

Az ószövetségi Szentírás egyik fő témája a messiás-várás. A hatalmas népektől körülvett zsidó nép történelme szenvedések sorozata. Egyiptomi szolgaság, az asszír és a babilóniai hódítások, hellenista zsarnokok, a római birodalom légióinak vaskeménysége: mindezek hullámhegyekként, elsüllyedni fenyegették a zsidó nép hajócskáját. A végveszedelmek közepette azonban újra meg újra megszólaltak az Isten által küldött próféták, akik fényes jövőt ígértek Izraelnek. Példaként idézzük Izrael három legnagyobb prófétájának egy-egy mondását:

„Ez történik majd az utolsó napokban:
szilárdan áll az Úr házának hegye a hegyek
tetején,
kiemelkedik a halmok közül;
és özönlenek hozzá mind a nemzetek.
Odamegy számos nép, és így szólnak:
Jöjjetek, menjünk föl az Úr hegyére,
Jákob Istenének házához!
Hadd tanítson minket útjaira,
hogy az ő ösvényein járjunk!
Jákob háza, jöjjetek,
járjunk az Úr világosságában.”
(Iz 2,2–5)
 
„Ez történik majd azon a napon – mondja a
Seregek Ura – :
összetöröm népem igáját, mely a nyakadon van,
és kötelékeidet szétszakítom.
Nem vetik szolgaságba őt többé idegenek,
hanem az Urat, az ő Istenüket fogják szolgálni,
és Dávidot, a királyukat, akit támasztok nekik.
Te ne félj, szolgám, Jákob,
és ne rettegj, Izrael!
Mert íme, én megszabadítlak téged a távoli
helyekről,
és ivadékaidat fogságuk földjéről.
Mert én veled vagyok – mondja az Úr –,
hogy megszabadítsalak téged.”
(Jer 30,10–11)
 
„Egyetlen pásztort állítok majd föléjük,
szolgámat, Dávidot, hogy legeltesse őket;
ő legelteti majd őket, és ő lesz a pásztoruk.
A béke szövetségére lépek velük,
és kiirtom a fenevadakat az országból,
úgyhogy ők biztonságban lakhatnak majd a
pusztaságban
és alhatnak az erdőben.
A mező fája meghozza majd gyümölcsét,
a föld meghozza termését,
és félelem nélkül laknak majd országukban.
És megtudják, hogy én vagyok az Úr,
amikor majd összetöröm igájuk láncait,
és kiszabadítom őket zsarnokaik kezéből.”
(Ez 34,23–27)

 

E ragyogó jövőt különböző változatokban írják le a próféták. Gyakran szerepel a jövendölésekben ideális királyként Dávid neve, aki Isten végső fölkentje, messiása.

Az idők múlásával azonban egyre inkább úgy tűnt, hogy a fényes jövő ígéreteinek megvalósulásához túl szűk ez a világ. A történelmi tapasztalat is azt mutatta, hogy az evilági „szabadulások” rövid életűek voltak. A csillagászat fejlődése következtében pedig az új ptolemaioszi világkép elterjedése kitágította a világmindenség távlatairól való felfogást. Az istenkép tökéletesedése is oda vezetett, hogy már nem túlságosan emberi módon gondolják el az Isten beavatkozásait a történelem menetébe. Mindezek következtében az időszámításunk előtti utolsó századokban új irodalmi műfaj keletkezett, melyet apokaliptikus irodalomnak szoktak nevezni.

A cikk teljes terjedelmében A Szív /szeptemberi számában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.