Csapó Barbara: Amint engem küldött az Atya…

Közel kilencven újonnan belépő diák kezdi meg tanulmányait a miskolci
Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumban a 2014/15-ös tanévben.
Holczinger Ferenc jezsuita szerzetest, az iskola igazgatóját kérdeztük arról, hogy milyen elvek mentén kerülnek be az iskolába diákok, és hogyan érvényesülnek az ignáci vagyis jezsuita pedagógiai elvek az oktatás, nevelés, tehetséggondozás során. 

Milyen szempontokat vesz figyelembe a Jezsuita Gimnázium, amikor felvételiztet?

A mi esetünkben lényeges, hogy milyen a családi háttere egy gyereknek: vallását gyakorló, keresztény családból jön-e, vagy egyszerűen „csak” egy jó iskolát keres, aki így esetleg nehezen fog beilleszkedni egy vallásos közegben. Persze sok szempont van még ezeken túl, ami szóba kerül. Fontosak az alapvető készségek, képességek matematikából, magyar nyelvből, idegen nyelvből, de ugyanilyen fontos a gyerek nyitottsága általában a tanulásra, tudásra, megismerésre. Másik lényeges szempont, hogy a közösségi életre is nyitott legyen, és élvezze a család támogatását a tanulásban, iskolai munkában. Úgy gondolom, hogy a jó tanulmányi eredmény önmagában nem elegendő, csak egy indikátor a sok közül. Ugyan sokat mutat az értelmi képességek tekintetében, de nagyon fontos például, hogy hogyan tud tanulni közösségben, hogyan fogadja el a tanárok irányítását.

Ad-e lehetőséget a felvételi rendszer, hogy az iskola válogasson a gyerekek között?

Nekünk jobb lenne, ha nem az állami felvételi rendszer szerint tudnánk felvételiztetni. Alapként vesszük, nem elvetendő, mert sokat mutatnak azok a pontok, amit ott szereznek a gyerekek. A törvényi háttér ezt támogatja, nem lehet mit tenni. Hozzák a pontokat, és mi ehhez hozzátesszük a mi szempontjainkat. Egy országos, központilag szabályozott rendszer, szerintünk nagyon stresszes a gyerekeknek. Sok kritikai észrevételt is fel lehet sorolni ezzel kapcsolatban. Ha a saját rendszerünk szerint felvételiztethetnénk, akkor nem lenne talán ilyen vizsga-jellegű; más környezetben, másként történne. Többet tudnának a gyerekek megmutatni magukból egy barátságosabb környezetben.

Amikor nem voltunk részei az állami felvételi rendszernek, akkor több mozgásterünk volt. Például a szóbelin a kevésbé szép írásbeli pontokat tudta a gyerek javítani. Most erre kevés lehetőség van.

Van-e lehetőség az ötödikes és a kilencedikes új belépő gyerekeknek időt adni, hogy beleszokjanak az új rendszerbe?

Ez nagyon fontos kérdés! Természetesen megvan ennek is a rendszere, a tanárok is fel vannak készítve rá. Mindenki odafigyel rájuk, de az osztályfőnökök, pótosztályfőnökök külön időt kapnak arra, hogy együtt legyenek a gyerekekkel, és láthatóvá váljon, hogy hol, kinek, milyen segítségre van szüksége. Vannak beszoktató programok, de nem maga a közösségi rész, vagy maga a hely a lényeges. Néhány hónap alatt szépen látható, hogy a gyerekek részeivé válnak és beleszoknak az iskolába. Tanulmányi szempontból és a közösség szempontjából is komoly váltás, akár az alsó tagozatból a felsőbe kerülni, akár az általános iskolából gimnáziumban folytatni. Új helyen, új közegben, új tanárok mellett kell helytállni. Mindenki hasonlóan jó adottságú, és ebből adódik, hogy egy új szintre kell lépni. Nem csak a gyerekeknek jelent ez kihívást; a szülők is megijednek néha, amikor a korábbi ötösök helyett jönnek a hármasok.

Minden évben csinálunk pedagógiai, pszichológiai méréseket, hogy az első két hónap után mi okoz nehézséget, mik azok a területek, ahol kifejezetten jelen van a stressz és a szorongás. Ezek a vizsgálatok megmutatták, hogy a szülői elvárás is komoly nyomás a gyerekeknek. Ezeket a kezdeti méréseket szeretnénk kiterjeszteni, hogy folyamatosan lássuk, mi változik.

Nem veszélyforrás, hogy napjaink versenyszellemű világában a szülők csak a tanulmányi eredmény alapján ítélik meg a gyerekeiket és a legfontosabb értékké az iskolai eredmény válik?

Az első négy évben ez nem jellemző, persze vannak esetek, amikor látszik, hogy ez a szülőknek nagyon fontos. Számunkra azonban ilyenkor még fontosabb szempont, hogy jól érezze magát a gyerek az iskolában, hogy boldogan menjen haza, jóban legyen a tanárokkal, hogyan beszél otthon az iskoláról, a tanárokról, megtalálja helyét és a barátait az osztályban. Később lesz ez majd feszesebb a középiskolai fázisban. Akkor már nem elég csak jól érezni magunkat az iskolában, akkor már más a helyzet, közeledik az érettségi, kellenek az eredmények. Addigra magasabb szintre kerül nemcsak a tanulás, hanem az ezzel kapcsolatos kommunikáció is a család és az iskola között, a szülők és a gyerekek között is. Fontos, hogy képesek vagyunk- e a szülők felé sugallni azt az értékrendet, amelynek az alapja a tanulás. Ahol az osztályfőnök nem látja, hogy hol van a fordulópont, honnan kell egyre nagyobb hangsúlyt tenni a tanulásra, ott veszélyes helyzetek alakulhatnak ki. Osztályok eshetnek szét ezen a ponton. Az elején az a fontos, hogy jól érezze magát a gyerek, aztán később a tanulás kell, hogy előtérbe kerüljön. Számokkal is alá tudom támasztani, hogy milyen következményei vannak, ha a kollégák nem jól érzékelik ezt a pontot. Ahol az osztályfőnök nem tud rugalmas lenni és nem látja, hogy mi a fontos az első négy évben, és nagyon a tanulásra fókuszál, ezt sugározva a diákok és a szülők felé, ott nagy bajok lesznek. Negatív következményekkel járhat, ha csak a tanulás és a tanulmányi eredmény az egyetlen értékmérő. Nálunk nagyon sok mindenben kipróbálhatják magukat a gyerekek, sok más területen is szerezhetnek eredményeket, ezek által tud a teljes személyiség fejlődni. Sajnos követünk el hibákat ezen a területen. A vezetésnek éppen ezért kiemelt feladata, hogy erre nagyon odafigyeljen, így nekem is az egyik nagyon fontos feladatom a kollégák kommunikációjára való odafigyelés.

A négy évfolyamos képzési forma néhány évvel ezelőtt került bevezetésre, a vidéki tehetséges gyerekek befogadására. A négy év mire ad lehetőséget a tehetséggondozás tekintetében?

Más ívet írunk le a négy év és a nyolc év alatt. Az ötödiktől ide járó gyerekek esetében az intellektuálisan és érzelmileg érett, átlagos gyerekekkel is briliáns eredményeket lehet elérni. Ha van egy jó alapja a gyereknek, szépen lehet dolgozni vele és szép sikereket érhetünk el.

Hogyan tudja az iskola támogatni, segíteni az egy-egy területen kiemelkedően tehetséges gyerekeket?

2005-től egy korszakváltáson ment keresztül az iskola. Korábban kevesebb kapcsolat volt a művészeti területtel. Azóta szerves része az iskolának a művészeti képzés illetve a sport. A Szinvavölgyi Alapfokú Művészeti Iskola vagy az Egressy Béni Zeneiskola a partnerünk a zeneművészeti képzésben. Nemcsak iskolai kórus működik, hanem jöttek létre kis zenekarok is, sokszor önszerveződően. Hangszeroktatás, népi és klasszikus illetve modern hangszerek oktatása is elérhető nálunk. Elmondhatjuk, hogy olyan gimnázium vagyunk, amilyet megálmodtunk: a személyiség minden területe megkapja a megfelelő törődést. Letettük az alapokat, állnak a pillérek, ezt lehet továbbfejleszteni. Viszont jó zenepedagógusokat találni nagyon nehéz. A sport szintén kiváló eszköze a nevelésnek, ami szintén egyre nagyobb teret kapott nálunk az elmúlt időszakban. Minden diák, aki iskolán kívül komoly szinten sportol, illetve zenél, egyéni felmentésekkel tudja iskolai feladatait végezni. Nagyon fontos, hogy az osztályfőnök és a szülők közösen alkossanak egy olyan támogató keretet, amiben a diák dolgozik, eljár edzésre, vagy zeneórákra, de az iskolai kötelezettségeknek is eleget tud tenni. Rugalmasan kezeljük és fontosnak érezzük segíteni és elismerni az iskolán kívüli kiváló teljesítmény elérését. Ezt sajnos nem lehet rendszer szintjén kezelni, minden esetben egyedi megállapodások mentén tud működni. Számos zenészünk, sportolónk van, akik remekül teljesítenek a tanulásban is.

Szent Ignác pedagógiai elvei hogyan tudnak jelen lenni a mai iskolai munkában?

Ha Ignác alapvető vízióját nézzük, ami a lelkiségben és pedagógiában látható, a szabadságra nevelés, a szabad döntés meghozatalára képes ember nevelése ma is abszolút aktuális. Jelen van sok területen a mindennapi életünkben. Ide is kapcsolódik idei jelmondatunk: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” (Jn 20,21) Sokat tanulhatunk Ignáctól például a döntések meghozatalában. Ennek szükségessége megjelenik az életvitelben, életmódban is, hogy megtalálják a jó döntés meghozatalának módját, ami talán a pályaválasztás idején a legfontosabb itt az iskolai életben. Fontos, hogy a gyerekek megtanuljanak olyan döntéseket hozni, amelyek közép- és hosszútávon is jónak bizonyulnak és amik mellett el tudnak köteleződni. Saját maguk számára és a közösség számára is. Azért mondom a közösséget, mert ami rossz a közösségnek, az előbb-utóbb rossz lesz az egyénnek is. Végső soron mindenki a közösségből meríti az erőforrást és a bátorítást.

Nagyon fontos a kritikai gondolkodás elsajátítása is. Napjainkban, amikor ilyen összevisszaság van az értékeink között, nagyon fontos, hogy a fiatalok helyesen tudjanak választani. Egy harmadik lényeges dolog Ignácnál, amit mi Magis-nak szoktunk nevezni. Ennek lényege: a képességek által, amivel a Teremtő Isten megáldott minket, hozzuk ki magunkból a legtöbbet. Erre nevelni az embereket, hogy hozzák ki magukból a legtöbbet, műveljék ki magukban a legnemesebbet – ez a jezsuiták képzésében is jelen van a mai napig. Az iskola nem hivatalos jelmondata egyébként a másokért élő emberek nevelése. De ez sem azt jelenti csupán, hogy szeretetszolgálatot végzünk, hanem hogy a munkában a maximumot adjuk, hogy később mindinkább a közösséget szolgálhassuk. Ezért nem szerette Ignác elválasztani a jellemnevelést az intellektuális képzéstől. Fontosnak tartotta, hogy jó és motivált emberek legyenek a jezsuita szellemiségben nevelkedett emberek.

Igazgatóként milyen álmokkal, tervekkel vág neki az új tanévnek?

Több terület is van, ahol tervezünk fejlesztéseket. Az oktatás területén a természettudományos oktatásunk fejlesztése, ennek az infrastrukturális és humánerőforrás hátterének kialakítása az egyik kiemelt terület. A sport területén létrehozunk egy vívószakosztályt, ami egyházi iskolák szintjén fogja a sportolási és versenyzési lehetőséget biztosítani. Ha a tervezett tornacsarnokunk megvalósulna, úgy tudnánk ezt a területet is szélesíteni. Egy másik sporttal kapcsolatos tervünk, amin dolgozunk, de valószínűleg csak a következő tanévtől fog megvalósulni, egy kosárlabdás osztály indítása. Nevelési területen szeretnénk a pályaorientáció és a hivatásgondozás területén előrelépni. Hivatásgondozás alatt nem az egyházi hivatást értem elsősorban, hanem általánosságban a világi hivatásokat is. Nagyon fontos, hogy a tizenegyedik és tizenkettedik évfolyamokon a továbbtanulásra való készülést erősítsük, ezt a területet szeretném sokkal jobban erősíteni, irányítani. A művészetek területén pedig egy iskolai zenekar létrehozásához sok feltétel adott, szeretnénk ebben is lépni a megvalósulás felé.